Sencsen Operaház

Tervezési státusz
Terv
Tervezési év
2020
Tervezési terület
220 000 m2
Tervezési helyszíne
Kína, Sencsen
Vezető tervező
Zoboki Gábor DLA habil., egyetemi tanár, Csiszér András, Silvester Csaba, Turi Zoltán
Építész tervezők
Molnár Máté, Kiss Laura, Fekete Attila, Szontág Júlia, Iványi Réka, Seidl Krisztián, Poller Mónika, Tran Van Giang, Szatmári Gábor (Intramuros Építésziroda), Dobos Botond (Intramuros Építésziroda), Csizmadi Péter (Reload Építészstúdió), Petőcz-Tóth Anikó (Reload Építészstúdió)
Főbb társtervezők
Objekt Tájépítész Iroda, Studio DAP, Színház-Terv Kft., FAD-Group Kft., Limes Model Kft., The Greypixel Workshop , Brick Visual, Graphasel Design Studio, Recirquel Company Budapest, Molnár László Árpád közlekedéstervező, Beleznay Éva környezetvédelmi szakértő, Káel Csaba MÜPA vezérigazgató, Kosztolánczy Gábor MÜPA vezérigazgató-helyettes, Hartmut Schörghofer díszlettervező, Corinna Crome jelmeztervező, Kocsár Balázs Magyar Állami Operaház főzeneigazgató, Solymosi Tamás Magyar Állami Operaház balettigazgató
Megbízó
Videó

 ZDA tervpályázata, melyet a pályázó a Sencseni Operaház tervezésére meghirdetett 2020-as nemzetközi versenyre nyújtott be, kaput nyit a tengerre, és ezzel a dinamikusan fejlődő város, valamint a gazdasági és kulturális értelemben vett nemzet ikonikus szimbólumává válhat.

A terv egy olyan épület megvalósítására tesz kísérletet Sencsen városának tengerpartján, amely a hagyományos operaműfaj szenvedélyes formaelemeit tükrözi, ugyanakkor kortárs megjelenésével a városképhez és a tenger hullámaihoz is igazodik.

A ZDA által a Sencseni Operaház tervezésére benyújtott pályázat a legjobban egy sziklaszirten álló, nyüzsgő, életteli famatuzsálem metaforájával írható le, amely a kultúra ősi fáját jelképezi. A kulturális épületek három nagy vertikális egységét a gyökérzet, a törzs és a lombozat allegóriájaként a kiszolgálás, a közönségforgalmi területek és a művészeti élet hármassága jelképezi.


Monumentalitás és meghittség

Látszólag ellentmondás feszül az Opera épülete mint „emlékmű” és a benne folyó személyes és katartikus művészeti tevékenység között. Az építészek szilárd meggyőződése azonban, hogy a helyszín nagyvonalúsága és a hagyományokon alapuló előadótermek, előcsarnokok bensőségességének kettősége feloldható, ha az egyes funkcionális egységeket önálló épületrészekben alakítjuk ki. Az egyes kulturális egységek ilyen emberi léptékét a tengerre néző, tenger fölött emelkedő kulturális főtéren álló, egymástól független három előcsarnok biztosítja. A különböző időpontokban működő termek előcsarnokai együtt élhetnek és lélegezhetnek az auditóriumokkal.

Ugyanakkor az épületek között létrejövő életteli főtér esti találkozóhellyé vállhat a sencseni lakosok számára. A látogatók a tenger felett lebegő, nagyvonalú, esővédett téren boltívek alatt sétálhatnak, szemlélődve kiülhetnek a lépcsők által képzett szabadtéri amfiteátrumok lépcsőire.


Hagyomány és alakíthatóság

A tervezési koncepció az akusztikai és színháztechnológia gyors fejlődésének eredményeit a 19. századi akusztikus terek ismeretével és hagyományaival ötvözi. Ezt úgy érhetjük el, hogy felidézzük közösségi jellegüket, miközben javítjuk az akusztikát, és megoldjuk a korlátozott láthatóság kérdéseit.

A négy auditórium – az Operaterem (2100 férőhely), a Hangversenyterem (1800 férőhely), az Operett-terem (800 férőhely) és a Kamaraterem (640 férőhely) – kialakításakor az építészek a sokszínű felhasználás lehetőségeit keresték a legújabb technológiák alkalmazásával. A fő funkciók mellett egyszerű, innovatív megoldásokkal minden terem lehetőséget kínál további műfajok befogadására is. Ezt a színháztechnológia és változtatható akusztikai elemek használata teszi lehetővé.

A terv egyesíti Sencsen városának az épülettel szemben támasztott nagyvonalú elvárásait: az új Operaház a város jelképévé válhat – ugyanakkor azt is lehetővé teszi, hogy az előadóművészeti ágak virtuóz technológiai kiszolgálásával korszerű, de emberi léptékű világot teremtsünk.