Mindent otthonossá lehet tenni, mert az otthonosság a pszichénkben zajlik
2017.12.18.
„Elfelejtettünk lakást tervezni, a második világháború után eltűnt egy tradíció, azóta konzumházakat csinálunk” – mondta Zoboki Gábor a Duna TV Ridikül című műsorában.


Elfelejtettünk lakást tervezni, a második világháború után eltűnt egy tradíció, azóta konzumházakat csinálunk” – mondta Zoboki Gábor a Duna TV Ridikül című műsorában. Az építész szerint az építészeti kultúránkból leginkább a programalkotás hiányzik, azaz, annak kitalálása, hogy milyen otthonban szeretnénk élni. Azok a terek az otthonosak, amelyekben mi magunk teremtjük meg a saját környezetünket, ehhez viszont idő kell. Aki gyorsan akar otthont magának, az csak egy „kapszulát” kap, amiben soha nem érzi majd igazán otthon magát. Az otthont tervező építész feladata ezért az, hogy minél többet megtudjon arról, akinek házat tervez, és felszabadítsa az építtető kreativitását. A tervező azonban csak a receptet tudja, a megoldást – hogy milyen otthont szeretnénk – magunknak kell megtalálni.

Az építészi hivatás egyfajta polihisztor léttel is jár: az építésznek bele kell ásnia magát más szakmákba és mindent megtudni arról, akinek házat tervez. Ugyanakkor az építész nem érez rá olyan dolgokra, amiről nem tud – ezért is kérem, hogy az első éjszakát én tölthessem el a házban, amit terveztem – mondta Zoboki Gábor. Az építész szerint ezért minden embernek rá kell éreznie a lelkére, arra, hogy milyen otthont akar és neki kell kialakítania azt.

Minden épületben, amiben élünk, tulajdonképpen egy építésszel van viszonyunk – rengeteg gondolat, szellemi termék benne van. Amikor belépünk egy térbe, ezek egyszerre „támadnak”, de az akklimatizálódáshoz idő kell: a térhez való alkalmazkodáshoz 15 perc; a látáshoz, amíg megszokunk egy fényerőt, fél óra; a halláshoz egy óra. Lassan áll át az agyunk bizonyos környezeti dolgokra.

Ezekkel a szempontokkal mind tisztában kell lenni, amikor lakástervezésbe kezdünk – hangsúlyozta a szakember. Olyan sokféle dologra kell egy ilyen intim környezet létrehozásánál figyelni, hogy attól tartok, az építészek sokszor inkább, saját elképzelésüket valósítják meg. Egy lakást berendezni is csak akkor tud egy építész, ha nagyon-nagyon jó kapcsolatban van az építtetővel. Ezért én például barátnak egyáltalán nem tervezek, mert esetleg ráerőltetném a saját gondolataimat – emelte ki Zoboki Gábor.

Mit jelent az otthonosság?

Azok a terek otthonosak, amelyekben az ember saját maga teremti meg a környezetét. Ez hosszú idő, ehhez évek kellenek. A high-tech elmúlt, most a high-touch időszaka van: szeretjük, ha keverednek a kultúrák, ha nem letisztult minden. Azok a jó otthonok, ahol van egy kellemes sarok, ahol le tudunk ülni, ahol mindenki megtalálja az intim terét a lakásban, függetlenül attól, hogy mekkorák a terek.

A finom részletek fontosságára jó példa az akusztika. Mérések igazolták, hogy az emberek az akusztikáról alkotott véleményük 50 százalékát egyéb pszichológiai okokból határozzák meg: kivel vannak ott a koncerten, meleg van-e, milyen parfümöt használtak, stb., végül pedig az akusztikát kritizálják. Tény tehát, hogy nagyon kell figyelni az ilyen apró részletekre, ahhoz, hogy az ember úgy érezze magát, otthon van.

Van egy materiális, egy érzelmi és egy spirituális lényünk, az otthonunknak mind a hármat hoznia kell. Materiális például a belmagasság, az, hogy jó legyen egy tér elrendezése. Érzelmi, hogy szeressem a lakás színeit, jó hangulat legyen, jól szelőzzön, jó legyen a panoráma. A spirituális részét pedig az jelenti, hogy milyen tárgyak vannak a lakásban és ezekhez milyen módon kötődöm. Egy régi tárgyat is nagyon lehet szeretni, mert hozza a több száz éves tulajdonosának az energiáit.

A konyha nem való a nappaliba

Nem tudunk lakást tervezni, hiányzik a kultúránkból. Eltűnt a második világháború után egy tradíció, rengeteg konzumházat csináltunk. Rendszerváltás után is gyártottunk Budapest körül egy övsömört lakóépületekből, most gyártjuk a második hullámot: kis középfolyosós, konyha a nappaliban, a rántotta a tévén készül típusú lakásokat.

A konyha ugyanis egy üzem. Az még rendben van, hogy van egy tálaló része, amit az étkezővel egybe nyitunk, de az nem normális, hogy a konyha a lakóterekkel, hálóterekkel legyen egyben. Sok függ attól, hogyan élünk.  Van, aki nem főz otthon, és megteheti, hogy jobban összenyitja a tereket, míg másoknál a konyha és az étkező az otthon szíve – ezt például fel kell mérni a tervezés során. Az építésznek együtt kell élnie a megrendelővel, programot kell alkotni.

A magyar építészeti kultúrából leginkább a programalkotás hiányzik: annak kitalálása, hogy mit akarunk csinálni? Az építész ugyan tud egy csomó receptet, de az nem a megoldás. A megoldást annak kell megtalálnia, aki az otthont akarja, erre pedig időt kell szánni. Aki gyorsan akar otthont magának, az egy kapszulát fog kapni, amiben soha nem fogja otthon érezni magát.

Tehát a személyesség, a saját gondolataink, kreativitásunk megélése a legfontosabb a mai otthonban.  A tárgyakkal lehet ezen segítni, de amit mi találtunk ki – és amire még az építész is azt mondta, hogy ez jó ötlet – az teszi az otthont igazán otthonná. Az építésznek csak példát kell állítani, és el kell mondania, hogy ő hogy gondolja.

https://www.mediaklikk.hu/video/ridikul-otthonos-tereink/