Orvosi szikével fejtik vissza az Operaház eredeti díszítőelemeit
2020.07.26.
Olykor öt-hat réteget is fel kell fejteni, hogy újra 19. századi pompájában tündökölhessen Európa egyik legszebb Operaháza.


Megfakult színek, kifehérített faburkolatok, eltakart díszítések, átalakított világítótestek – az elmúlt 135 év, és az épület különböző korokban végzett felújításai meglátszanak az Operaház mai összképén. Ybl Miklós főműve, az első magyar dalszínház épülete pedig egészen zseniális esszenciáját adta a kor építészeti stílusainak, egyesítve az olasz csizma és a Németalföld nagy operaházainak előképeit. A most zajló rekonstrukció célja, hogy eredeti pompájában, de 21. századi megoldásokat alkalmazva állítsák helyre a kontinens egyik legfontosabb opera-tanúépületét. Az Operaláz legújabb része ebbe az aprólékos restaurátori és építészi munkába repíti el a nézőket bemutatva a csillárok és a faburkolatok felújításának koncepcióját.

Teljesen újra kellett gondolni például az eredetileg gázégőkkel megoldott hangulatvilágítást, ami azért sem volt könnyű feladat, mert Ybl száznál is nagyobb nagyságrendű falikarral, csillárral és különféle állólámpákkal szolgálta ki a nézőteret. Mindezt úgy, hogy a falakhoz gyakorlatilag nem lehet hozzányúlni, a világítás úgy kell felújítani és az új modern technológiát beszerelni, hogy közönég ne érezzen semmit se a beavatkozásból.  A csillárokat ezért műhelybe szállítottkák és alapos vizsgálatnak vetik őket alá a felújítás előtt. Megnézik, mely elemek készültek Ybl korában, és melyek utólagos hozzátoldások. Az MTA műszereivel vizsgálják meg az anyagösszetételt és a bevonatokat is, például, hogy a csillárok eredetileg aranyozva voltak-e. Kaparékokat vesznek, és ha igazolódik a feltételezés, akkor újra aranybevonattal látják el a csillárokat.

 

 

A csillárokon a leglátványosabb változtatás az lesz, hogy - utalva az eredeti gázlámpákra - , speciális izzókat alkalmaznak. A gyertyaüvegben lévő izzó olyan látványt nyújt majd, mintha tényleg lángok égnének a csillárban. Az eredetileg felfelé világító karokat – amelyeket az elektromos áram bevezetésekor fordítottak meg – most visszaállítják, a csillárok pedig mint a nézőtér ékszerei fognak pompázni. Valójában magát a világítást nem is a csillár végzi majd, hanem az általános, modern világítási eszközök, előbbi pedig csak díszítő funkciót fog ellátni.

Szintén rendkívül aprólékos munkát és komoly feltárást igényelt a faburkolatok helyreállítása. A királyi szalonban és a páholyfolyosókon ugyanis a tölgyfaburkolatok uralkodnak. Ezek 136 éves kézi faragású tölgyfamunkák, amelyek noha jól viselték az idő múlását, a szintetikus kezelések és a fehérítés miatt színükben már nem is hasonlítanak az eredetihez. Most visszahozzák azokat a természetes fabevonó szereket, amelyeket az egyes felújítások során eltávolítottak, és vegyszeres úton patinázzák vissza a felületeket. 

Nemcsak a faburkolatokra, hanem az egész nézőtérre igaz, hogy a most látható sápadt színeknél – amely a nyolcvanas években végzett felújítás eredménye – sokkal élénkebbek voltak az Operaház színei. Sokkal elegánsabb, díszesebb volt például a páholyok belseje, nemcsak egyszerű festést alkalmaztak, hanem  minden egyes kazettában kétszínű, piros és kék bordűr festés szalad körbe. A feltárást ugyanakkor segítette, hogy a 80-as években nem levakarták és lefestették, hanem egy falemezzel letakarták az eredeti páholy kazettáit, ezzel megőrizve az eredeti festést. A restaurátorok sok esetben nemcsak egy, hanem négy, öt, hat réteget is találnak, és ezredmilliméterenként szikével fejtik le a korábbi rétegeket.

Az eredeti színek és pompa visszaállítása komoly csapatmunka: a textil-, kő-, falkép- és farestaurátorok együtt dolgoznak - összehangolva a feltárt részeket -,  és alkotják meg a monumentális tér eredeti összképét.

 

Operaláz – Az Operaház titkai és újjászületése c. műsorról

Zoboki Gábor építész kalauzolásában az Operaház titkaiba és újjászületésébe pillanthatnak be a nézők a magyar televízió új, 2019 októberében indult építészeti magazinműsorában. Az Operaházat, Magyarország kiemelt kulturális épületét az eredeti – Ybl Miklós tervei szerint 1884-ben hátrahagyott –, korhű állapotának megfelelően állítják helyre. Az épületbe a legmodernebb színház-technológiai, akusztikai megoldásokat építik, így a felújítást követően a közönség egy nemzetközi szinten is kimagasló színvonalú, 21. századi kulturális intézményt vehet birtokba. A budapesti Operaház építészeti és kultúrtörténeti értékeit is megismerhetik az érdeklődők a havonta jelentkező sorozatból.