Egy műemléképület felújítása számos kihívást tartogat. Az Operaház rekonstrukciója során például komoly és összetett feladatot jelentett önmagában az is, hogy a szakemberek hozzáférhessenek a felújítandó felületekhez. Több mint két hónapba telt például az auditórium állványozása, mert a szerkezetet úgy kellett megépíteni, hogy közben a védett felületekhez nem szabadott hozzáérni. Így darabról darabra, a nyílászárókon keresztül kellett bevinni és összeállítani az állványzat elemeit, amiért egy külön mérnök csapat felelt.
„Első lépésként kialakítottunk egy olyan állványt, ami a munka végéig használható, de természetesen mindig vannak újabb feladatok is a felújítás során. Míg egy csarnoknál vagy utcai homlokzatnál sokszor csak egy síkban építik ki az állványzatot, itt fel kellett vennünk a tér geometriáját, le kellett követnünk egy patkó alakú, íves teret, aminek az alján is több mint másfél méter lejtés van. Egy ideiglenes teherhordó szerkezetre építettük rá a csaknem harminc tonna súlyú állványt, ezáltal tudják elérni a restaurátorok az összes páholyt, mellvédet és a központi Lotz-szekkó mennyezeti részét” – mondja Gerő Péter építésvezető.
„A ház megépítése után eltelt száznegyven évben számos technológia elveszett, amelyeket csak a Magyar Királyi Operaházhoz hasonló minőségű épületekben lelhetünk fel” – ezt már Zoboki Gábor építésztől tudjuk meg. Az Operaház számos terében különböző minőségű kövek és kőutánzat, úgynevezett műmárvány felület van, ezekkel operáltak az akkori mérnökök és kivitelezők. Ezek helyreállítása óriási feladat, ugyanis az 1980-as években a műmárvány felületekhez hozzányúltak, átlakkozták őket, és csak vegyi eljárással lehet eltávolítani ezeket a felületeket róluk, hogy visszakapják az eredeti színüket. „Erre azonban számtalan sikeres, gyönyörű példa van már az Operaházban” – teszi hozzá Zoboki Gábor.
Javában zajlik a főlépcsőház restaurátori megújítása is, elkészült a Than Mór által festett figurális rész a mennyezeten, illetve a díszítő festések, aranyozások javítása és restaurálása is. Az építésvezető szerint jellemző a kor stílusára és az Operaházra is, hogy különböző kőelemeket mindenféle imitációkkal, festéssel váltanak ki. A kőimitációkban előfordul a stucco lustro, ami egy többrétegű festett technológia, amellyel márvány imitációt lehet a falra festeni, illetve a stucco scaviola, ami műmárványt jelent. A felújítás során a szakemberek azokat a technikákat és technológiákat alkalmazzák, amelyekkel eredetileg is dolgoztak. „Anyaghasználatban ugyan el lehet térni, de megjelenésében, technológiájában arra törekszünk, hogy a lehető legjobban hasonlítson az eredetihez” – foglalja össze Gerő Péter.
Egy 1884-es, kiemelkedő neoreneszánsz műemlék felújítása kapcsán fontos kérdés az is, hogy mi lesz a nyílászárókkal. Erdei Gábor farestaurátor a közönségforgalmi terek nyílászáróinak restaurálásába enged betekintést. Az elmúlt 130 évben többször felújították és javították a nyílászárókat, az idővel pedig különböző, a felületkezelés során használt anyagok rakódtak rájuk. A farestaurátorok feladata, hogy gőzöléssel és finom csiszolással eltávolítsák a felületkezelést és a sok réteg szennyeződést. Ezután felülvizsgálják a régebbi kiegészítéseket és pótlásokat. Az anyag stabilitását és esztétikáját is fegyelembe veszik, amikor arról döntenek, hogy melyiket kell cserélni. A korábbi felújítások során ugyanis nem feltétlen vették figyelembe például, hogy a pótlóanyag szálirányazonos legyen és jól illeszkedjen, ezért a kontúrok gyakran kiütöttek a felületből. A mostani felújítás során a kiegészítéseket úgy készítik el, hogy alig észrevehetőek legyen.
Az Operaláz 34. részében bemutatkozik Görbe Márk művészettörténész is, akitől megtudhatjuk, hogy Feszty Árpád egyedül a büféteremben kapott megbízást, ugyanis eredetileg fiatal festőket nem akartak alkalmazni, de az időhiány miatt végül felkérték. Feszty a büféterem kilenc falképét készítette, Vastag György pedig a mennyezetre festette a Dionüszoszhoz kapcsolódó jeleneteket. Eredetileg Fesztyt is Dionüszosz mítoszainak ábrázolásával bízták meg, de öntörvényű fiatalemberként saját témát talált ki.
Operaláz – Az Operaház titkai és újjászületése c. műsorról
Zoboki Gábor építész kalauzolásában az Operaház titkaiba és újjászületésébe pillanthatnak be a nézők a magyar televízió új, 2019 októberében indult építészeti magazinműsorában. Az Operaházat, Magyarország kiemelt kulturális épületét az eredeti – Ybl Miklós tervei szerint 1884-ben hátrahagyott –, korhű állapotának megfelelően állítják helyre. Az épületbe a legmodernebb színház-technológiai, akusztikai megoldásokat építik, így a felújítást követően a közönség egy nemzetközi szinten is kimagasló színvonalú, 21. századi kulturális intézményt vehet birtokba. A budapesti Operaház építészeti és kultúrtörténeti értékeit is megismerhetik az érdeklődők a havonta jelentkező sorozatból.
