Az építészetet és a belsőépítészetet egészen a 20. század elejéig sosem kezelték külön, így nem volt két különálló szakma Ybl Miklós korában sem. Ha megnézzük például az Operaház királyi lépcsőházának, ennek a hihetetlenül virtuóz térnek a formálását, azt látjuk, hogy az anyaghasználat, az arányrendszer, a színvilág és az üzenet, mind ugyanannak a közös gondolatnak a következményei. Ma azonban egy ház megtervezésénél, vagy egy műemléki felújításánál már az első pillanattól kezdve jelen vannak a belsőépítészek, ők gondoskodnak a belső terek anyagainak arányáról, színéről, felhasználásáról és elkészítéséről.
Az Operaház rekonstrukciója során elsősorban a közönségtől elzárt, az operajátszást, az előadások előkészítését szolgáló tereket érinti a belsőépítészeti tervezés, úgy mint az öltözőket, a művészbüfét, a különböző próbatermeket és irodákat. A belsőépítészek arra törekszenek, hogy a terek a maga szépségükben megmaradjanak, de azokat kortárs eszközökkel anyagokkal, bútorozással vonják be elsődleges hangsúlyt helyezve az esztétikus funkcionalitásra. A műemléki környezet egyben tartása mellett modern, megfelelő funkciókkal ellátott, a közösségi életet is támogató terek jöjjenek létre. Ugyanúgy fontosak a gondos akusztikai megoldások mint a szociális funkciók, a művészek ugyanis nemcsak átöltöznek és próbálnak, hanem teljes napokat töltenek el a házban, családként, közösségi életet élve.
A belsőépítészeti tervezés nem volt egyszerű, minthogy gyakorlatilag egyetlen fotó állt a tervezők rendelkezésékre a belső állapotokról – az is az 1930-as évekből az intendánsi területről. A korábbi időszakokból – , míg az 1880-as évekből egy sem, csupán részletek a lépcsőházakról, oszlopfejekről, ablakrácsokról és stukkódíszítésekről. Ezeknek a tereknek ugyanakkor az is az előnyük, hogy sokkal szabadabban lehet terveket készíteni rájuk, mint a történelmi hűséget jobban megkívánó helyiségekben. Csak egy-egy olyan tér van, ahol a műemlék mint fogalom megjelenik, és műemléki rekonstrukció szellemiségében kell tervezni a belsőépítészetet is. A többi helyiségben, noha bizonyos korlátok mellett, de szabadabban lehet mozogni az anyagok, burkolatok felhasználásában.
A tervezők a művészbüfében és az intendáns szobákban egy archaikusabb belsőt igyekeznek kialakítani, ahol használják az épület számos helyén megtalálható tölgyfát, mint alap díszítőanyagot. A parketta, a lábazat, az akusztikai falburkolatok tölgyből lesznek, de az operaházban sok helyen megjelenő arany és réz is visszaköszön az apró belsőépítészeti részletekben, a lámpatestek felületén, a bútorfogantyúkon, a kilincseken vagy a kabáttartókon.
Szintén fontos szerepet kapnak a terek harmóniáját és színeit meghatározó textilek is. Kulcskérdés, hogy ezek az anyagok milyen módon épülnek bele azokba a szilárd szerkezetekbe, amelyeket egy adott térben a faltechnika a burkolatok és a világírtás megteremt. A tervezők a múlt iránti tisztelettel állnak hozzá a tervezéshez és három fő szempont vezérli őket. Az eredeti tervek lehető legkomolyabb megtartása, a korszerű igények kielégítése, valamint az, hogy az esztétika oltárán ne áldozzák fel a funkcionalitást. A színeket és anyagokat egyedi megrendelés alapján gyártják le, és addig keresik a megfelelő beszállítót, amíg meg nem találják azt, aki a speciális igényeket ki tudja szolgálni.
Az Operaláz legújabb részben arra is fény derül, hogy mit csinál a súgó az Operaházban, és hova helyezik a súgólyukat? Megszólal az Operaház egykori legendás súgója, Mihálkovics Tivadar is, aki több mint 2500 előadáson segítette a művészeket, köztük olyan ikonokat, mint Luciano Pavarotti vagy Gianni Poggi.
Operaláz – Az Operaház titkai és újjászületése c. műsorról
Zoboki Gábor építész kalauzolásában az Operaház titkaiba és újjászületésébe pillanthatnak be a nézők a magyar televízió új, 2019 októberében indult építészeti magazinműsorában. Az Operaházat, Magyarország kiemelt kulturális épületét az eredeti – Ybl Miklós tervei szerint 1884-ben hátrahagyott –, korhű állapotának megfelelően állítják helyre. Az épületbe a legmodernebb színház-technológiai, akusztikai megoldásokat építik, így a felújítást követően a közönség egy nemzetközi szinten is kimagasló színvonalú, 21. századi kulturális intézményt vehet birtokba. A budapesti Operaház építészeti és kultúrtörténeti értékeit is megismerhetik az érdeklődők a havonta jelentkező sorozatból.
