„Áldott pillanatban született” – a Müpa főépítésze, Zoboki Gábor mondta egy alkalommal, amikor az épület és az intézmény létrejöttéről beszélt. Azt is mondta, hogy vannak még 21. századi csodák. Több mint 15 év elteltével mit gondol erről a csodáról? Erről faggatom Topor Tünde művészettörténészt, az Art Magazin főszerkesztőjét, a Müpa tanácsadóját, kiállításainak szerkesztőjét.

Csodának tartom ma is — vagy szerencsés csillagállásnak —, amikor találkozott a beruházók, a politikusok és a szakma akarata, valamint a közönség igénye. Kedvezőek voltak a körülmények, így a Müpa még a 2008–2009-es válság előtt megépülhetett. Amikor elkészült, emlékeim szerint kapott hideget-meleget, az eddig eltelt tizenhat év azonban fényesen igazolta. Jól működik, a közönség nagyon szereti, és a szakmai megítélése is igen kedvező.

– A város peremén épült. Jó helyen?

– Induljunk ki abból, hogy a Zoboki—Demeter építésziroda először egészen más tervet adott be, mint amely végül megvalósult, és Demján Sándor elképzelése is más volt. A Millenniumi Városközpont koncepciója szerint szálloda és új lakóépületek övezték volna az új létesítményt. Demokratikus gondolat volt, hogy a város peremén legyen egy ilyen, Művészetek Palotájának keresztelt intézmény. Lakóházak helyett azonban az évek során irodaházak települtek ide, estére kiürül a környék. A közönség, amikor egy-egy koncertről kijön, kicsit el is van anyátlanodva, mert nem egy élettel teli, mozgalmas negyedbe lép ki. Egyelőre. Mert várható, hogy ez bekövetkezik, és ha majd a környék lakóépületekkel népesül be, a Müpa beágyazódhat egy élő városi közegbe. Mindenesetre az új szellemi és városközpont kialakulásának lehetősége ezzel az épülettel született meg.

A cikk folytatása tovább olvasható itt

Fotó: Réthey-Prikkel Tamás