Átlagon felüli igényeket kielégítő villaépület Budapest zöldövezeti kerületének egyik frekventált területén. A környéket dominánsan uraló sátortetős kockaház rutinmegoldásán túllépve egy központi belső udvar köré szervezett tömeggel nyitott, fénnyel és levegővel átjárt, mégis védelmezőn befelé forduló térkompozíciót hoztunk létre. 

A tömör felületekkel és keskeny nyílásokkal komponált bejárati homlokzat zártságát a kert felőli oldalak üvegezett felnyitása ellensúlyozza, ezzel a kert felé húzó dinamikát teremtve a térstruktúrában. A házra alapvetően jellemző fal-lyuk architektúra a legnyitottabb, kert felőli homlokzaton sem oldódik fel teljesen, a bejárati szintet közrefogó tetőtéri és uszodaszintet visszafogott méretű ablakfelületekkel, magas szemöldökökkel és tömör mellvédekkel formáltuk meg. A belső udvart három oldalról egy- és kétszintes, esetenként lebegő tömeg öleli körül, szintmagas nyitás azonban itt is csak az udvar mentén található, a falfelületek túlnyomó részt megőrzik tömörségüket. Az alkalmazott anyagok tekintetében – Rózsadomb kiépülésének főbb korszakai közül – a háború előtti modern hagyományokat idéző anyaghasználatot követjük. A homlokzatok egyszerű vakolt fehér falfelületek, fémszerkezetű üvegfalakkal, faszerkezetű nyílászárókkal. Az utca felől közelítve, a bejáratot a földszintes garázs és az arra konzolosan ráhajló kétszintes lakórész tömegének érintkezése definiálja. A könnyed, nyitott lépcsőház oldalról csatlakozó teréből tárul fel a konyha-étkező-nappali keresztirányú térhármasa, mely haránt irányú építészeti és belsőépítészeti elemekkel transzparens módon keretezi a belső udvart, miközben átvezetést ad a kert felett lebegő teraszra. E fő szintről az egymás szomszédságában elhelyezkedő lépcsőházon és liften keresztül juthatunk fel a tetőtérbe, illetve lefelé az uszoda- és szervizszintre.