Újjáélednek a reneszánsz gazdag színei a felújított Operaházban
2020.03.31.
Nemcsak színesebb lesz a ház, a restaurálást követően sok száz eltűnt, sérült vagy megkopott díszítőelem kerül vissza az Operaház tetejére


Európában elsőként építettek vasfüggönyt az budapesti Operaház épületébe, amely 1884-es átadásakor nemcsak pompája és művészeti gazdagsága, hanem az alkalmazott színház-technológiai megoldások miatt is az egyik legjobb dalszínház lett a kontinensen. De hogyan működött anno a párját ritkító színpad-technológia, és hogyan alakították ki azt az 21. század elvárásainak megfelelően? Miért lesz színesebb az Operaház, mint azt a nézők az elmúlt évtizedekben megszokhatták? Az Operaláz 16. része sok egyéb kultúr- és építészettörténeti csemege mellett a színekre, díszítőelemekre és a technológiára fókuszál.

Az Operaház Ybl korabeli, eredeti, vizes hidraulikával működő színpadi emelőrendszere ma már nem állítható helyre, de nem is tudna megfelelni a 150 évvel későbbi, modern operajátszás technológiai követelményeinek. Az Opera műfaja ugyanis rengeteget változott a 19. század óta, elsősorban azzal, hogy a zenei világa helyett a rendezői koncepció került előtérbe, a rendezők pedig folyton újabb és újabb színpad-technológiai megoldásokkal kísérleteznek.

Az Operaház korszerűsítése során úgy kellett kialakítani a színpad-technológiát, hogy az ne sértse az Ybl-i geometriát, ugyanakkor minden olyan technikai igényt ki tudjon szolgálni, amely akár „holnap” jut eszébe az operarendezőknek. A teljesen elektromos meghajtásról visszatértek a hidraulikai – nem vizes, hanem olajos – meghajtásra. Azaz, a hidraulikai hengerek mozgatják a díszletek szállítását végző színpadi utcákat. Az építkezés egyik nehézsége az volt, hogy míg Európában a legtöbb operaház felújításakor tudnak lefelé építkezni - minthogy a műemléképületek kubatúráján nem lehet módosítani – ezt a budapesti Operaháznál nem lehetett megtenni a talajvíz miatt (a színpadtechnika alsó szintje az épület legmélyebb pontja). Az egyetlen bővítési megoldást ezért az jelentette, hogy elbontották a korábbi gépészeti rendszer 3 méteres vasbetonszarkofágját, így a nagyobb díszleteket ki tudják hátrafelé emelni a rendszerből. (Az ideális az lett volna, ha a felülről jövő díszleteket előre, vagy oldalra lehetett volna eltávolítani a rendszerből, végül ezt egy főfal elbontásával, hátrafelé oldották meg.) Emellett új vasfüggönyt építettek be és átalakították a díszletszállítás útvonalát is.

A restaurátori munka során ugyanakkor igyekeztek minden apró részletet a szakmai követelmények és az észszerűség határán belül a keletkezés korabeli állapotának megfelelő állapotára helyreállítani – nemcsak az épület belsejében, hanem a homlokzatán, sőt a hát tetején is.

Mindig kíséri százezer apró finom részlet, százas nagyságrendű váza, szobor, apró gyönyörű tüskék, ezek koronázzák és zárják az Operaház sziluettjét. Ezeknek a bádogelemeknek a visszaállítási is nagyon fontos ahhoz, hogy a ház eredeti ízét megérezzük.

A rekonstrukciót megelőző építészettörténeti kutatás során feltárták, hogy rengeteg eredeti díszmű-bádogot cseréltek és távolítottak el a házról. A kutatás egyrészt hagyatkozik a korabeli tervekre, rajzokra, de emellett a tervezők felkutatták az összes, az átadás óta készült fotót és felvételt is. Ezeken egyértelműen látszik, hogy milyen időszakokban – pl. a második világháború során – sérültek, vagy estek le ezek a díszítőelemek, amelyeket most a tervezési koncepció szerint helyreállítanak, visszaadva régi pompáját a fedélszéknek. Megvannak az idomok, fejek, vázák, amelyeket egy speciális gyártási rendszerrel újra el lehet készíteni.

Szintén komoly feltárás és kutatás előzte meg annak a kérdésnek az eldöntését, hogy milyen legyen az Operaház vakolt felületeinek homlokzatszíne. A restaurátori felfogás szerint ugyanis meg kell próbálni megtalálni az eredeti színt, és ahhoz ragaszkodni, de ezen a házon ez nem volt tartható.  A homlokzat köveinek színe ugyanis változott az idő során, márpedig a kő színe nem hozható vissza az eredetire. Míg Ybl a vakolat színét az éppen aktuális kőszínhez határozta meg, ha jelenkori utódai ehhez szeretnének igazodni, akkor a kő és a vakolat színének árnyalatnyi különbségét meg kell tartani. Ezért az eredetinél sötétebb árnyalatot kell használni.

A színek változása az egész házon tetten érhető lesz. Az épület Ybl felfogásában ugyanis azt a színkompozíciót, amelyet a reneszánsz meghatározott.  Ezért a régi felületek megtisztításával sokkal színesebb lesz a ház, ami ugyanakkor rendkívül érzékeny és időigényes feladat.

Operaláz – Az Operaház titkai és újjászületése c. műsorról

Zoboki Gábor építész kalauzolásában az Operaház titkaiba és újjászületésébe pillanthatnak be a nézők a magyar televízió új, 2019 októberében indult építészeti magazinműsorában. Az Operaházat, Magyarország kiemelt kulturális épületét az eredeti – Ybl Miklós tervei szerint 1884-ben hátrahagyott –, korhű állapotának megfelelően állítják helyre. Az épületbe a legmodernebb színház-technológiai, akusztikai megoldásokat építik, így a felújítást követően a közönség egy nemzetközi szinten is kimagasló színvonalú, 21. századi kulturális intézményt vehet birtokba. A budapesti Operaház építészeti és kultúrtörténeti értékeit is megismerhetik az érdeklődők a havonta jelentkező sorozatból.

 

Fotó: Bődey János/Index