A budapesti Operaház a műfaj egyik utolsó megmaradt tanúépülete. Az Operaház felújítás munkálatai dandárja már a belső terekben zajlik, a szakemberek párhuzamosan végzik a régi műemléki felületek tisztítását, újrafestését az új szerkezetek építésével és a bútorozással.

„A belsőépítészeti koncepciót úgy lehet a legegyszerűbben megfogalmazni, hogy azt gondolkodási és alkotási fonalat szeretnénk felvenni és folytatni, amelyet Ybl 1884-ben lefektetett – mondja Simon Mónika, belső terek építésze. Ybl Miklós koncepciójában nagyon fontos volt a megérkezés dramaturgiája, ezért a térsorok egymásra épülnek a házban. Az utcáról belépve grandiózus élmény fogadja a betérőt. Érezheti, hogy egy másik világba érkezett, majd a főlépcsőn felemelkedve a szalonok világába csöppen. A páholy felé közeledve pedig lecsendesedik a tér, hogy felkészülhessen az auditóriumba való megérkezésre. Ez az élmény az idők során sok helyen elveszett, például a világítás és a színkezelés miatt, ezért a munkálatok során elsődleges feladat volt ennek rekonstruálása.

A tereket eredetiségük alapján négy csoportba sorolták a szakemberek. Az első, amelyek szinte teljes egészében eredeti állapotukban maradtak fenn, ezeknél csak apró változtatásokra, például a színhasználat összehangolására volt szükség. A következő térsort azok a helyiségek alkotják, ahol bár megvannak a műemléki terek, de a bútorok, textíliák és a világítás hiányosságai miatt nem az eredeti képüket mutatják, ezért nem lehetett elkerülni a nagyobb változtatásokat. Vannak olyan terek is, amelyek funkciója az idők során megváltozott. Ilyen például az eredeti pénztárok helye, ahol most kávézó, illetve bolt üzemel. A negyedik csoportot pedig azok a terek alkotják, amelyeket újonnan alakítottak közönségforgalmi területté, például a patkómosdót vagy a karzatlépcsőházat, amit a lift beépítése és az akadálymentesítés miatt teljesen át kellett alakítani.

Ybl Miklós korában az építészet és a belsőépítészet nem vált olyan élesen külön, mint manapság, hiszen a funkció, a forma, az üzenet, a szimbólumok és a terek megformálása egyetlen építészeti egységben található meg az épületben – mondja Zoboki Gábor építész. Belsőépítészeti szempontból ezért különösen fontosak a színek és a textúrák, a szakembereknek így az eredeti, különlegesen kialakított színharmóniát kellett lekövetniük.

„Az új elemek tervezése során arra törekedtünk, hogy ne sérüljön az Ybl által elképzelt színharmónia. Az idők során a színeket jelentősen torzították, ezért az eredeti állapot visszaállításához már a munka kezdetétől szükség volt a restaurátorok munkájára. Festő restaurátorok kutatták a díszítő festéseket, fal- és mennyezeti felületeket, a farestaurátorok a faszerkezetek eredeti színeinek visszaállításában, a textilrestaurátorok pedig a kárpitozás alapszíneinek meghatározásában segítettek. Az új belsőépítészeti anyagok válogatásakor aszerint jártunk el, hogy ugyanazokat az anyagokat, de ezeknek már a 21. századi technológiának megfelelő variációit használjuk” – magyarázza Haraszti Lívia építész.

Az Operaház felújításának egyik legösszetetteb feladata, hogy milyen bútorok kerüljenek vissza a ház közönségforgalmi területeire, ugyanis nagyon kevés eredeti bútor maradt meg. Számos olyan tér van az Operaházban, például a nagybüfé, ahova nem lehet az eredeti darabokat visszahelyezni, ezért a fennmaradt fotók alapján terveznek új bútorokat, összehangolva azokat a teljes ház szimbolikájával.

„Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miért kell új bútorokat tervezni, amikor a felújítás legfontosabb eszmeisége, hogy minél közelebb kerüljünk az eredeti állapothoz. A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk. Elképesztően kevés eredeti darab maradt meg Thék Endre hagyatékából, és vannak olyan terek, amelyeknek a tervdokumentációja sem maradt fenn. Vagyis elképzelni sem tudjuk, milyen bútorok lehettek ott – avatja be a nézőt Bella Gábor építész.

Az elmúlt század jelentős változásokat hozott az anyagokban, gyártástechnológiákban, az operalátogatás szokásaiban és a divatban. Emellett új funkciók jelentek meg a térhasználatban is. Ezekre a változásokra az eredeti bútorok nem adnak választ, ezért a restaurálást végző szakembereknek össze kell hangolniuk az eredeti szellemiséget a modern kor elvárásaival. Az új koncepció szerint az ülőbútorok egy-egy hangszerre próbálnak absztrakt formában reflektálni. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a zongora billenytűzete jelenne meg a kanapén, hanem a tömegképzéssel, az emelkedettséggel, a vonalvezetés finomságaival, vagy az aszimmetriával próbálták visszahozni a hangszereket.  Az asztalt ebben a kompozícióban egyfajta kottatartóként képzelték el. Ez a szimbolikus megközelítés egyáltalán nem idegen az Ybl féle operavilágtól, a tervezők pedig a színekben is a belsőépítészeti koncepciót követték.

Operaláz – Az Operaház titkai és újjászületése c. műsorról

Zoboki Gábor építész kalauzolásában az Operaház titkaiba és újjászületésébe pillanthatnak be a nézők a magyar televízió új, 2019 októberében indult építészeti magazinműsorában. Az Operaházat, Magyarország kiemelt kulturális épületét az eredeti – Ybl Miklós tervei szerint 1884-ben hátrahagyott –, korhű állapotának megfelelően állítják helyre. Az épületbe a legmodernebb színház-technológiai, akusztikai megoldásokat építik, így a felújítást követően a közönség egy nemzetközi szinten is kimagasló színvonalú, 21. századi kulturális intézményt vehet birtokba. A budapesti Operaház építészeti és kultúrtörténeti értékeit is megismerhetik az érdeklődők a havonta jelentkező sorozatból.