A budapesti Magyar Királyi Operaház, amelyet Ybl Miklós tervezett és 1884-ben adtak át, Európa egyik történelmileg legjelentősebb operaháza. Az Andrássy úton található, amely az UNESCO világörökség része. A neoreneszánsz építészet és a gazdag belső díszítés egysége a 19. század végi Magyarország kulturális törekvéseit fejezi ki.

Több mint 140 év folyamatos használat után az Operaház átfogó felújításra szorult. A megújítás, amelyet a ZDA- Zoboki Építésziroda tervezett, a történeti hitelességet a teljes körű kortárs funkcionalitással ötvözte. A folyamat során az irányadó elv az volt, hogy a munkálatok Ybl Miklós eredeti elképzelésének szellemében történjenek.

A projekt állami finanszírozásból valósult meg, és több éven át tartott, lehetővé téve, hogy az Operaház mindvégig vezető kulturális intézményként működjön.

A restaurálás során a nézőtér, a fogadóterek és az ünnepi terek visszakapták eredeti színvilágukat és díszítéseiket, archív kutatások és anyagelemzések alapján. A későbbi átalakításokat gondosan értékelték, és ahol szükséges volt, eltávolították. A cél az épület történeti karakterének helyreállítása, a mennyezeti freskók restaurálása és Ybl Miklós jellegzetes színátmeneti koncepciójának visszaállítása volt.

A színpadot és a nézőteret a legmodernebb technológiával és energiahatékony rendszerekkel újították fel. A színpadi gépészetet teljes egészében megújították, a műszaki kapacitást és a biztonsági előírásokat korszerűsítették. A színfalak mögötti területeket modern produkciós létesítményekké alakították. Ergonomikus székeket és olyan új világítási rendszereket telepítettek, amelyek a 19. századi gyertyafényes hangulatot idézik. A gépészeti rendszereket, az akusztikát és a tűzvédelmet a hatályos előírásoknak megfelelően korszerűsítették.

Az energiahatékonysági intézkedések közé tartozott az ablakok és az épületrendszerek korszerűsítése, amelyet a történelmi környezet tiszteletben tartásával hajtottak végre. A beavatkozásokat diszkréten integrálták a meglévő szerkezetekbe és díszítőelemekbe.

Az akadálymentesítésre is kiemelt figyelmet fordítottak. Csökkentették az akadályokat, javították a közlekedést, és az épületet a mozgáskorlátozott látogatók és előadók igényeihez igazították. Korábban a színház a jegykategóriák szerint különítette el a közönséget; ezt a felosztást megszüntették, így ma minden látogató ugyanazokat a közös tereket használja. Az épület környezetét új gyalogos és kerékpáros infrastruktúrával fejlesztették.

A Magyar Állami Operaház felújítása megmutatja, hogyan felelhet meg egy 19. századi operaház a modern követelményeknek, miközben megőrzi építészeti hangulatát és akusztikai karakterét. A projekt központi kihívása az volt, hogy hű maradjon Ybl Miklós eredeti terveihez és építészeti esztétikájához, miközben az épület műszaki felszereltsége megfelel a mai akusztikai és közönségi elvárásoknak. A strukturált és együttműködésen alapuló folyamat értékes tanulságokkal szolgál a történeti színházi épületek megőrzése és adaptív újrahasznosítása terén Európa-szerte.