A 21. századi kormányrezidencia funkciójánál fogva reprezentatív kialakítást követelt, miközben a befogadó épület a 30-as években épült. A tervezők egyfajta kortárs eklektikát valósítottak meg, kikerülve a posztmodern idézetek csapdáját: a 20 század, sőt olykor előző évszázadok építészeti irányzatainak formai eszköztára helyett az építészeti törekvések lényegét idézték meg. A centrális karakterű fogadó terek tengelyes sorolása eleve megteremti a reprezentatív hangulatot, a minőségi belsőépítészet és társművészetek jelenléte ezt erősíti. A reprezentatív tereket a kortárs trendek helyett időtálló, modern formákkal, nemes anyagokkal díszítették. Az épület külsejében is ötvözi a modern és klasszikus hagyományokat. Míg a tömegek játéka a harmincas évek gondolatiságát őrzi, a homlokzatok tagolása a klasszikus mintát követi: rusztikus lábazati sávon nagyobb belmagasságú piano nobile, majd méretében és megformálásában visszafogottabb második szint következik. A nyílászárók gazdag famunkája stílusidézetek nélkül sugallja a reprezentatív paloták kifinomultságát. A belsőépítész, Csavarga Rózsa munkájáért 2003-ban „Év Belsőépítésze” díjat kapott, az ő kezdeményezésére külföldi design termékek helyet magyar iparművészek munkái kerültek a külföldi küldöttségek fogadására is szolgáló épületbe.