ZDA munkák kategória: Lakóépületek

A Dorottya u. 6. illetve Apáczai Csere János u. 15. számú épület, melyet egykor Wurm-udvarnak neveztek, három utcára nyíló, körülépített udvaros, utcai szárnyain kéttraktusos, részben négy, részben öt, illetve hatszintes irodaház a pesti Belvárosban, udvarában egykori bankcsarnokkal, homlokzatain klasszicista architektúrával és gazdag plasztikával.
A Pollack Mihály által tervezett klasszicista fsz+2 emeletes épület többszöri átépítésen és bővítésen esett át. Az udvari bankcsarnokot a kapcsolódó térsorral Hauszmann Alajos tervezte.
Az átalakítás során a még fellelhető eredeti klasszicista (Pollack)  és a századfordulós neobarokk (Hauszmann) részletek megőrzése és helyreállítása volt az irányadó.
A megbízó elképzelése szerint a műemlék épületben tradicionális hangulatú luxuslakásokat, a földszinten és az első emeleten pedig elegáns, a műemléki épület adottságait kihasználó közönségforgalmi tércsoportokkal rendelkező kereskedelmi és irodaterületeket alakítottunk ki.

Az épület adott rendszerével (kéttraktusos, függőfolyosós közlekedővel) a megváltozott funkcionális követelmények miatt sem irodaházként, sem szállodaként, sem lakóházként, sem pedig egyéb gazdaságos funkcióval nem volt hasznosítható. A fentiek következtében, a műemlék méltó életre keltése érdekében – a korszerű lakások megváltozott követelményeinek kielégítése miatt – az udvari épületrészek elbontását javasoltuk, az utcai traktus, a bankcsarnok és ahhoz kapcsolódó földszinti és első emeleti terek megtartásával. Az épület belső udvarába egy új a ház a házban elven működő épületet terveztünk, amibe a rekonstruált Hauszmann csarnok ékelődik be.

A Triola Villa három generációnak épült nyaralóépület a Balaton mellett. A bensőséges, nyugodt pihenés oldott térsora három különálló, szuverén komforttal rendelkező lakrészt kapcsol össze. A szárnyakat összekötő közös nappali tér nagy üvegfelületekkel fordul a víz felé. Az „U”alaprajznak köszönhetően minden lakrészből élvezhető a balatoni panoráma.

A Triola Villa igényes kialakítása ellenére a XX. század korai évtizedeiben épült balatoni nyaralók szerény, visszafogott építészeti eszköztárát követi, a homlokzatokon a Balaton melletti jellegzetes építészeti motívumok és anyagok köszönnek vissza.

A 21. századi kormányrezidencia funkciójánál fogva reprezentatív kialakítást követelt, miközben a befogadó épület a 30-as években épült. A tervezők egyfajta kortárs eklektikát valósítottak meg, kikerülve a posztmodern idézetek csapdáját: a 20 század, sőt olykor előző évszázadok építészeti irányzatainak formai eszköztára helyett az építészeti törekvések lényegét idézték meg. A centrális karakterű fogadó terek tengelyes sorolása eleve megteremti a reprezentatív hangulatot, a minőségi belsőépítészet és társművészetek jelenléte ezt erősíti. A reprezentatív tereket a kortárs trendek helyett időtálló, modern formákkal, nemes anyagokkal díszítették. Az épület külsejében is ötvözi a modern és klasszikus hagyományokat. Míg a tömegek játéka a harmincas évek gondolatiságát őrzi, a homlokzatok tagolása a klasszikus mintát követi: rusztikus lábazati sávon nagyobb belmagasságú piano nobile, majd méretében és megformálásában visszafogottabb második szint következik. A nyílászárók gazdag famunkája stílusidézetek nélkül sugallja a reprezentatív paloták kifinomultságát. A belsőépítész, Csavarga Rózsa munkájáért 2003-ban „Év Belsőépítésze” díjat kapott, az ő kezdeményezésére külföldi design termékek helyet magyar iparművészek munkái kerültek a külföldi küldöttségek fogadására is szolgáló épületbe.

A kétgyermekes család számára tervezett félátriumos lakóház 2000-ben elnyerte az “Év Háza” díjat. A másfél szint belmagasságú hallból indulnak a lépcsők és a közlekedőtengelyek, melyek az elválasztott nappali és éjszakai funkciókat összekötik. Az épület illeszkedését a tájba, illetve a terepre a különböző tömegeken kialakított kis hajlásszögű zöldtetők lépcsőzése segíti.

A megbízókkal kialakult közös, szabad gondolkodás nyomán létrejött karakteresen egyedi, mégis egyszerű és architektonikus – szinte „nyers” lakóépület geometrikus formáit és áramló belső tereit a színezés és anyaghasználat avatja kontrasztos kompozícióvá. A homlokzatokon használt erős alapszíneket a helyi terméskő rusztikus felülete, és a belsőben festőművész tervei alapján készült színezés ellenpontozza. A Duna parti ház organikus könnyedsége a környező nyaralók hagyományos – a házilagos kivitelezésből adódó – kreativitásának minőségi alternatívája. 

A Somlói lakópark a főváros egyik legjelentősebb, 56 lakásból álló exkluzív lakóépület-együttese a Gellérthegyen. A kortárs lakó-komplexum dinamikus formavilága a parkszerű környezetben újszerű színfoltot jelent az elegáns villák között,. Az alaprajzi flexibilitás a lehető legnagyobb szabadságot engedi a lakások utólagos kialakításánál.

A Gellérthegy lakónegyedében, családi házas környezetben elhelyezkedő, három épülettömegből álló komplexum építészeti megfogalmazásánál alapvető szempont  volt, hogy illeszkedjen a parkszerű környezetbe, illetve a környező elegáns villák léptékéhez, ugyanakkor biztosítsa a kortárs lakókomplexumtól elvárható rugalmasságot és komfortérzetet. A Somlói út mentén a környező épületek léptékéhez igazodó térfalat hoztunk létre, a lakásokat a már meglévő őshonos fákat integráló, nagyméretű belső  kertre tájoltuk.  Az „L” alakú kompozíció belső terét nagy park foglalja el, így a földszinti lakások is zöldre tájoltak. A város és a Sas-hegy panorámáját már az I. emelet magasságából élvezni lehet. A horizontálisan elnyúló épülettömeg három részre tagolódik, a  tömbszerűen zárt és megnyitott homlokzati egységek váltakozása a hármas tagolást tovább erősíti.  A megnyitott homlokzatok domináns elemei a teraszfödémek erőteljes vízszintes vonalai a síkban visszahúzott üvegfalak előtt. Az épület tömegének külső kontúrját a teraszok szélein elhelyezett tolható árnyékoló táblák adják meg. A lakások alapvető jellemzője az alaprajzi flexibilitás. A legfelső szinten nagy alapterületű, a többinél is igényesebb lakásokat terveztünk, ahol minden lakóhelyiség megnyitható a tetőterasz és a kilátás felé.

Átlagon felüli igényeket kielégítő villaépület Budapest zöldövezeti kerületének egyik frekventált területén. A környéket dominánsan uraló sátortetős kockaház rutinmegoldásán túllépve egy központi belső udvar köré szervezett tömeggel nyitott, fénnyel és levegővel átjárt, mégis védelmezőn befelé forduló térkompozíciót hoztunk létre. 

A tömör felületekkel és keskeny nyílásokkal komponált bejárati homlokzat zártságát a kert felőli oldalak üvegezett felnyitása ellensúlyozza, ezzel a kert felé húzó dinamikát teremtve a térstruktúrában. A házra alapvetően jellemző fal-lyuk architektúra a legnyitottabb, kert felőli homlokzaton sem oldódik fel teljesen, a bejárati szintet közrefogó tetőtéri és uszodaszintet visszafogott méretű ablakfelületekkel, magas szemöldökökkel és tömör mellvédekkel formáltuk meg. A belső udvart három oldalról egy- és kétszintes, esetenként lebegő tömeg öleli körül, szintmagas nyitás azonban itt is csak az udvar mentén található, a falfelületek túlnyomó részt megőrzik tömörségüket. Az alkalmazott anyagok tekintetében – Rózsadomb kiépülésének főbb korszakai közül – a háború előtti modern hagyományokat idéző anyaghasználatot követjük. A homlokzatok egyszerű vakolt fehér falfelületek, fémszerkezetű üvegfalakkal, faszerkezetű nyílászárókkal. Az utca felől közelítve, a bejáratot a földszintes garázs és az arra konzolosan ráhajló kétszintes lakórész tömegének érintkezése definiálja. A könnyed, nyitott lépcsőház oldalról csatlakozó teréből tárul fel a konyha-étkező-nappali keresztirányú térhármasa, mely haránt irányú építészeti és belsőépítészeti elemekkel transzparens módon keretezi a belső udvart, miközben átvezetést ad a kert felett lebegő teraszra. E fő szintről az egymás szomszédságában elhelyezkedő lépcsőházon és liften keresztül juthatunk fel a tetőtérbe, illetve lefelé az uszoda- és szervizszintre.

A Sasad lejtőn található volt Kinizsi laktanya területe – kilátással a Sas-hegyre és Csillebércre – elhanyagolt állapotú épületeivel, lepusztult zöldfelületeivel a térség utolsó nagy, összefüggő ingatlana, melyet a rendezési terv hét különálló tömbre osztott.
Az építésziroda készítette a teljes, 10,5 hektáros terület beépítési koncepcióját, valamint az első ütemben beépülő 1,9 hektáros terület és az azon elhelyezett 6 db egyedileg megformált lakóépületből álló lakópark terveit, összesen 215 lakással.

A közös koncepcióalkotás után minden épület saját tervezőt kapott, így a tömbön belül a házak egyéni karaktert képviselnek. Az organikus terepviszonyokhoz igazodva két pontházat és négy oldalfolyosós lakóházat terveztek. Az összetett tömegű épületek kifelé a telekhatárokhoz igazodnak, a tömb belseje felé pedig a meglévő terepalakzathoz – árokhoz – igazodó parkot vesznek körül. . A tömb belsejében kialakított zöldfelület a terület terepalakításának eredményeképpen látványos térbeli elemekkel gazdagodik. A tervezés során a tervezők az épületek egyedi megformálásával a lakóparkok szokásos monotonitásának oldására tettek kísérletet.