ZDA sajtó kategória: Rólunk írták

„Józan visszafogottság, tervezettség, intelligens megoldások, szép design – röviden ezekkel a szavakkal jellemeztük az épülő központi irodaházat”

Az 1901-ben alapított Richter Gedeon Nyrt. nemcsak egy a hazai gyógyszergyárak sorában, hanem – tizenkétezernél is több alkalmazottjával és 800 milliárd forintnál is magasabb árbevételével – az egyik legfontosabb magyar vállalat. Nem csoda, hogy korábbi vezetője szerepelt már címlapunkon, új székházuk terveit pedig már akkor bemutattuk, amikor még csak a rajzasztalon léteztek.

„Nincs itthon szebb cégtörténet, mint ez” – így teremt Richter Gedeon öröksége várost a városban

A Gyömrői út kőbányai vége jellegzetes táj. A sort egy-egy szerelvényüzlet és parkoló indítja, majd megindul a gyógyszergyári épületek hosszú sora: kék-fehér színű, alumíniumborítással fedett újabb gyárépületek és klinkertéglával épült régebbi házak követik egymást az út mindkét oldalán, kanyargó csövek, konténerekbe telepített fiatal fasor fémjelzik a sajátos miliőt.

Az egyik kereszteződésnél egy gyaloghíd ível át az út fölött, a magasban összekötve a két oldal épületeit. Az ember hosszasan halad a nyílegyenes úton úgy, hogy mindkét oldalon a gyár területe veszi körül, egy kisebb város a városban, aminek tarka összképét a minimalista RG logó rendezi össze valamiképp. Ez a kör alakú logó ott van a gyaloghídon, és ott van minden irodán és gyárépületen, ameddig a szem ellát.

Ez a tájkép a vállalat múltja, míg az út jobb szélén feltűnik a 2007-ben, szintén a ZDA-Zoboki Építésziroda tervezésében elkészült Kémiai Kutató- és Irodaépület (röviden KKI) – szimbolikusan ez az épület testesíti meg a cég jelenét.

A teljes cikk ide kattintva olvasható.

A cikket írta: Bagi László/ Forbes

Fotó: Sebestyén László

Generálkivitelező – szerkezetépítés: EB HUNGARY INVEST Kft.

Ezúttal a Richter Gedeon Nyrt. új székházának tervezésébe avattuk be a Hír Tv stábját. Bemutattuk hogyan terveznek meg az építészek egy különleges elemekből álló, sokféle egyedi műszaki megoldást felvonultató hullámzó homlokzatú, izgalmas geometriájú házat.

„Magyarország legnagyobb gyógyszergyára új központot épít, amibe a Radar stábja is bepillantást kapott. Mutatjuk, milyen szempontok szerint tervezik ma a jövő irodáit és hogyan lesz a megálmodott tervekből anyagba öntött valóság”

Munkatársaink, Csiszér András, Oláh Éva és Besey Judit betekintést nyújtanak a nézőknek, hogy milyen technológia segíti az építészeket a modellezés során, mi mozgatja a tervezők gondolkodását, és hogyan lesz a tervezőasztalon megálmodott fluid formákból anyagba öntött valóság. A Richter Gedeon Nyrt. HR Igazgatója, Erdei Katalin beszél arról , hogy melyek egy modern irodatér fő szempontjai, hogyan segíti ez az innovációt és a munkatársak közötti szinergiát.

A cikk folytatása és a videó megtalálható itt.

„Áldott pillanatban született” – a Müpa főépítésze, Zoboki Gábor mondta egy alkalommal, amikor az épület és az intézmény létrejöttéről beszélt. Azt is mondta, hogy vannak még 21. századi csodák. Több mint 15 év elteltével mit gondol erről a csodáról? Erről faggatom Topor Tünde művészettörténészt, az Art Magazin főszerkesztőjét, a Müpa tanácsadóját, kiállításainak szerkesztőjét.

Csodának tartom ma is — vagy szerencsés csillagállásnak —, amikor találkozott a beruházók, a politikusok és a szakma akarata, valamint a közönség igénye. Kedvezőek voltak a körülmények, így a Müpa még a 2008–2009-es válság előtt megépülhetett. Amikor elkészült, emlékeim szerint kapott hideget-meleget, az eddig eltelt tizenhat év azonban fényesen igazolta. Jól működik, a közönség nagyon szereti, és a szakmai megítélése is igen kedvező.

– A város peremén épült. Jó helyen?

– Induljunk ki abból, hogy a Zoboki—Demeter építésziroda először egészen más tervet adott be, mint amely végül megvalósult, és Demján Sándor elképzelése is más volt. A Millenniumi Városközpont koncepciója szerint szálloda és új lakóépületek övezték volna az új létesítményt. Demokratikus gondolat volt, hogy a város peremén legyen egy ilyen, Művészetek Palotájának keresztelt intézmény. Lakóházak helyett azonban az évek során irodaházak települtek ide, estére kiürül a környék. A közönség, amikor egy-egy koncertről kijön, kicsit el is van anyátlanodva, mert nem egy élettel teli, mozgalmas negyedbe lép ki. Egyelőre. Mert várható, hogy ez bekövetkezik, és ha majd a környék lakóépületekkel népesül be, a Müpa beágyazódhat egy élő városi közegbe. Mindenesetre az új szellemi és városközpont kialakulásának lehetősége ezzel az épülettel született meg.

A cikk folytatása tovább olvasható itt

Fotó: Réthey-Prikkel Tamás

Zoboki Gábor építész Az Este házigazdájaként Ókovács Szilvesztert, az Operaház főigazgatóját látta vendégül.

„Ha város két legnagyobb operabolondja csinálja, akkor nem lehet elrontani.” –  szólt a bonmot Budapesten 2017-ben mielőtt Ókovács Szilveszter főigazgató, illetve Zoboki Gábor építész és csapata nekikezdett az Operaház felújításának.

Eltelt hat év, már újra régi pompájában ragyog Ybl Miklós fő műve, a Kossuth Rádióban rendhagyó módon Az Este házigazdájaként Zoboki Gábor kérdezte az Operaház intendánsát a rekonstrukció kihívásairól, kulisszatitkairól, az Operajátszás múltjáról és jövőjéről.

A két részes műsor 1. része ide kattintva hallgatható vissza. A 2. rész pedig itt hallható.  

Fotó: Hlinka Zsolt

Székely Márton műemléki szakértő Kakas Lászlóval és Szlabey Balázzsal, a ZDA – Zoboki Építésziroda munkatársaival beszélgetett.

Még javában zajlottak a felújítási munkálatok, mikor egy évvel ezelőtt egy Zoboki Gáborral készített interjúban szóba kerültek a „süket építészek” és „vak akusztikusok”. Az átadás márciusban megtörtént, de a felújítás összetettsége miatt nehéz minden aspektusából summázni a történteket. Az akusztika után most tehát a műemlékesek szemüvegén keresztül tekintjük végig mi változott meg az Ybl-palotában: Székely Márton műemléki szakértő Kakas Lászlóval és Szlabey Balázzsal, a ZDA – Zoboki Építésziroda munkatársaival beszélgetett.

Különleges alkalom egy ennyire exponált épület megújulása, mely amellett, hogy a magyar építészettörténet egyik csúcspontja, kultúránk egyik meghatározó intézményének otthona is egyben. E két indok külön is fókuszba állítana egy felújítást, de együttesen igencsak fokozták a várakozásokat. Ahogy Werner Hofmann írja: az opera a 19. században templompótlék. Budapest pedig roppant szerencsés, hogy dalszínháza a műfaj fénykorában épülhetett fel. Most újra rangjához méltón ragyog a főváros legszebb sugárútján, elhomályosítva az építkezések közbeni konfliktusokat is, amik óhatatlanul szegélyeznek egy ilyen folyamatot. Persze a botrány hagyományosan hozzá is tartozik az operához! (Nem véletlenül emlegetik néha az ott dolgozók viperaházként munkahelyüket…)

A budapesti operaház az 1870-es évek megaprojektje volt, a királyi udvar mellett a kormány és a főváros együttműködésével valósult meg Ybl Miklós tervei alapján. A tervezett 2 millió forint helyett kilenc év alatt végül 3.3 millióba kerülő beruházásra azonban joggal lehettek büszkék elődeink – megnyitásakor színháztechnikai szempontból valóban világelsőnek számított. Aztán míg a legnagyobb művészek léptek fel falai között Puccinitől Plácido Domingoig, addig e falak bizony időről időre építészek gondos kezeit is igényelték.

Az öt évvel ezelőtti bezárásig három jelentős felújításon esett át a ház. Először 1912-ben alig 30 év működés után a hazai szecesszió és korai vasbeton építészet mestere nyúlt hozzá: Medgyaszay István – aki addigra túl volt a soproni és a veszprémi teátrum tervezésén. Jelentős munkálatok zajlottak az 50-es évek elején a Madách Színházat is tervező Kaufmann Oszkár irányításával, legutóbb pedig a 80-as években a KÖZTI generáltervezésével újult meg az épület, mikor a vezető tervező az a Siklós Mária volt, aki az ezredfordulón felépült Nemzeti Színházat is jegyzi. Mindezek után vette kezdetét a mostani rehabilitáció tervezése Budapest legnagyobb hangversenytermének megálmodója: Zoboki Gábor vezetésével.   

Szemben állva az épülettel az Andrássy úti főhomlokzat szinte világít; a kőarchitektúra és a szobrok megtisztítva, az aranyozások és a firenzei Luca della Robbia műhely ihlette neoreneszánsz kerámia elemek is új fényükben csillognak. A vakolt oldalhomlokzatok megjelenése azonban némileg kérdéses volt, a színezés meghatározását alapos kutatások előzték meg.

A kihívást egyrészt az jelentette, hogy manapság már nem állnak rendelkezésre olyan anyagok, amelyekkel Ybl kőművesei dolgoztak, másfelől az eredeti kőszerű hatást kívánták követni a tervezők. Ám pont a természetes kőanyag színe változott annyit 140 év alatt, hogy a feltárt eredeti vakolatszíntől már elüt, így a főhomlokzat színéhez történő igazítás lett a szempont – finom polikrómiával megvalósítva.

További részletek az Építészfórum.hu cikkében ide kattintva olvashatók.

Fotó: Réthey-Prikkel Tamás / Építészfórum.hu

Múlt héten jelent meg oldalunkon interjú a HAN projekt elindítóival, akik a humanitárius építészet magyarországi hálózatának kiépítésén fáradoznak. Hogy mennyire létező igényről és gyakorlatról van szó, arra máris tudunk példát mutatni, Kastélyosdombó az Ökumenikus Segélyszervezet regionális jelentőségű központja, az elmúlt évtizedben szociális és térségfejlesztési modellprogramként, valamint képzési központként egyaránt fontos tényezővé vált a térségben. Az egyutcás kis falu nem rendelkezett rangjához méltó faluközponttal, ennek terveit készítette el a ZDA – Zoboki Építésziroda és a Pagony Táj- és Kertépítész Iroda – önkéntes felajánlásként.

2010-ben az Ökumenikus Segélyszervezet munkatársai azért érkeztek a 300 fős kis Somogy megyei faluba, hogy egy hasznosításra felajánlott intézményt nézzenek meg. A munkatársak egy szebb napokat látott, lepusztult egykori vadászkastélyt találtak romos melléképületekkel, hatalmas elhanyagolt kerttel, birtokkal. 

Kastélyosdombó mára nemcsak a gazdasági, de szociális tevékenységét tekintve is a Segélyszervezet regionális – sőt egyes területeken országos – jelentőségű központjává vált. A komplexum már nem csak a családok átmeneti otthonában élő gyermekek felzárkózását segíti elő: rendszeres közösségi és fejlesztő programjainkra az egész térségből érkeznek gyermekek és családok, a 2019-ben létrehozott Esélytáborban pedig nyáron egymást érik a fejlesztő táborok. Az időközben a kormányzat által elindított Felzárkózó Települések program keretében a Segélyszervezet a régió egyre több településén hoz létre Jelenlét Pontokat, helyben segítve a hátrányos helyzetű települések felzárkózását. Az Ökumenikus Segélyszervezet kastélyosdombói központja a településen mintaszerű gazdasági és szociális fejlődést indított el, ehhez kapcsolódóan a falukép rendezése is szükségszerű.

Mind a térségi központi szerep, mind a helyi közösség erősítése szempontjából újabb mérföldkő lehet a település központjában található egykori pajta környezetének rekonstrukciója, mely a ZDA – Zoboki Építésziroda pro bono felajánlott munkájának köszönhetően garantáltan világszínvonalon valósulhat meg. A Zoboki Gábor által megálmodott rekonstrukció kiterjed a teljes faluközpontra. A fejlesztés tájépítészeti részét a Pagony Táj- és Kertépítész Iroda pro bono vállalta, dr. Herczeg Ágnes vezetésével.

Az egyutcás falunak jelenlegi központja főtér hiányában a bolt előtti járdaszakasz. Régen megfogalmazódott igény a faluközpont kijelölése és karakteresebb megjelenése. A buszváró méltatlan helyzete, a közösségi terek hiánya is megoldást kíván. Húsz km-es körzetben nincs működő piac, továbbá a környéken jelenleg nem megoldható a 60 fő feletti rendezvények megtartása zárt térben. A faluban jelenleg 70 főt tudnak elszállásolni, a kapacitás rendszeresen kevésnek bizonyul csoportok fogadásához.

További részletek az Octogon.hu cikkében ide kattintva olvashatók.

A projektről bővebb leírás itt olvasható.

Irodaházzal nem könnyű emlékezeteset alkotni, pedig ma már ez is a beruházói elvárások közé tartozik. A ZDA – Zoboki Építésziroda által tervezett Pillar irodaház ráadásul a Váci úti irodafolyosó és a Dózsa György út kereszteződédében egy valóságos kortárs irodaépítészeti katalógusban kellett, hogy feltűnést keltsen. Ami azt illeti, sikerült…

Már építés közben magára vonta az arrafelé őgyelgő recenzens – azaz e cikk írójának – figyelmét, akkor még csak finom színharmóniával alakított, fémlemez burkolatú, legömbölyített sarkú homlokzataival. Kész állapotában, kikászálódva az építési kordonok alkotta álruhából napvilágra került a plasztikus tömeg, amely nagylelkűen engedi a várost zárt falai közé betüremkedni. Most már az is látszik, hogy eredetisége nem csak kellemesen vonzó külsejének, hanem a tudatosan végiggondolt alaprajzi és tömegalakításának is köszönhető.

A barátságos színű, selyemfényű falak ki-be hullámzanak, a telket határoló négy utca felé különböző méretű és karakterű téröblöket hoznak létre. A középen kialakított zöld udvarral mind vizuális kapcsolatban áll, így az egyébként elzárt keresztutca felől is kilátni a főútra. A földszinten fellazított alaprajz, az újonnan nyitott átlátások révén a teljes tömb méretű, 29 000 négyzetméter kiadható irodaterülettel bíró tömeg nem nyomja agyon a környezetét, épp ellenkezőleg, szellősebbnek tűnik a beépítés, mint korábban. Ehhez hozzájárul, hogy a tervező a beruházóval karöltve nem csak a szerződésben előírt négyzetmétereken hozott létre közterületet, de körben megnövelte ezt azzal, hogy az épület kontúrja a közterületek szintjén a telekhatáról jócskán beljebb húzódik. A fő megközelítési irányok felől ráadásul a földszint pilléres-árkádos kialakítású, a sarki főbejárat felől másfélszeres belmagassággal, így kellemes arányú városi közterekkel gazdagodott a forgalmas kereszteződés, amit látható kedvvel használnak a dolgozók és arra járók egyaránt. A földszinten az utcával kommunikáló funkciók kaptak helyet: étterem, kávézó, illetve még bérlőre váró helyiségek.

További részletek az Octogon Magazin 175. lapszámában itt olvashatók.

Fotó: Bujnovszky Tamás/Octogon.hu