zda logo png

Modernség és transzparencia – A Müpa épülete egy művészettörténész szemével

„Áldott pillanatban született” – a Müpa főépítésze, Zoboki Gábor mondta egy alkalommal, amikor az épület és az intézmény létrejöttéről beszélt. Azt is mondta, hogy vannak még 21. századi csodák. Több mint 15 év elteltével mit gondol erről a csodáról? Erről faggatom Topor Tünde művészettörténészt, az Art Magazin főszerkesztőjét, a Müpa tanácsadóját, kiállításainak szerkesztőjét.

Csodának tartom ma is — vagy szerencsés csillagállásnak —, amikor találkozott a beruházók, a politikusok és a szakma akarata, valamint a közönség igénye. Kedvezőek voltak a körülmények, így a Müpa még a 2008–2009-es válság előtt megépülhetett. Amikor elkészült, emlékeim szerint kapott hideget-meleget, az eddig eltelt tizenhat év azonban fényesen igazolta. Jól működik, a közönség nagyon szereti, és a szakmai megítélése is igen kedvező.

– A város peremén épült. Jó helyen?

– Induljunk ki abból, hogy a Zoboki—Demeter építésziroda először egészen más tervet adott be, mint amely végül megvalósult, és Demján Sándor elképzelése is más volt. A Millenniumi Városközpont koncepciója szerint szálloda és új lakóépületek övezték volna az új létesítményt. Demokratikus gondolat volt, hogy a város peremén legyen egy ilyen, Művészetek Palotájának keresztelt intézmény. Lakóházak helyett azonban az évek során irodaházak települtek ide, estére kiürül a környék. A közönség, amikor egy-egy koncertről kijön, kicsit el is van anyátlanodva, mert nem egy élettel teli, mozgalmas negyedbe lép ki. Egyelőre. Mert várható, hogy ez bekövetkezik, és ha majd a környék lakóépületekkel népesül be, a Müpa beágyazódhat egy élő városi közegbe. Mindenesetre az új szellemi és városközpont kialakulásának lehetősége ezzel az épülettel született meg.

A cikk folytatása tovább olvasható itt

Fotó: Réthey-Prikkel Tamás

Zoboki Gábor: Csodálatos városban élünk, szerencse, hogy eddig nem sikerült elrontanunk

Állandóan mozgásban van, az egész lénye vibrál, ha beszél muszáj rá odafigyelni, ahogyan az általa tervezett épületekre is. Minden megvan benne ahhoz, hogy zavarba ejtse az embert: modern, de hagyománytisztelő, harmonikus, de szertelen, játékos, de komoly. Zoboki Gábor Kossuth-díjas építész, aki egyébként zenésznek készült, igazi művész, a szó minden értelmében.

Metropol: Nem tudom feltűnt-e, karmesternek készült és úgy hozta az élet, hogy az is lett.

„Ez már nekem is eszembe jutott . . . Az építészet karmesterség. Rengeteg ember munkáját kell összehangolni: az Operaház felújításán például háromszáz mérnök, kétezer építőmunkás és számos egyéb szakember dolgozott. Az építészet most is az emancipációjáért küzd a művészeti ágak között, sokan inkább mérnöktudománynak tartják, de ez nem igaz. Ha csak mérnökként dolgozol, a ház lélektelen lesz – ha csak „lírázol”, használhatatlan.”

M: Több helyen is modernista építészként hivatkozott önmagára. Hogyan él önben a két fogalom: hagyomány és modernség?

„Ha megnézi az új házaimat, látja, hogy igyekszünk elkerülni a divatokat. Ha most bemegy a felújított Operaházba, azt tapasztalja, hogy lényegében semmi sem változott és sokkal jobb lett az akusztika. Nos, erre vagyok a legbüszkébb. Ha valaki belép, szerintem úgy érezheti, mintha már járt volna itt 140 éve is. Ezt megteremteni többet jelent, mint rajta hagyni a névjegyemet a házon, hogy utána azt mondják: itt volt a Zoboki. Csupán egy »Ybl-tanonc« voltam ebben a folyamatban. Egy-egy épület felújítása egy kor szellemiségét, hangulatát és életérzését is felidézi. Ezért szoktam használni a »rekonstrukció« szó helyett, a »revitalizáció« kifejezést.”

M: Vannak Budapesten kedvenc helyei?

„Melyik építésznek nincsen! Az intim és barátságos helyeket szeretem. Példaként említhetném a Jókai teret vagy az egykori belváros gettóutcáit, ahol végigsétál az ember és érzi benne a kort. Sokan nem fogják fel, milyen csodálatos ez a város. Sok mindent megtettünk az elmúlt 150 év alatt, de még mindig nem rontottuk el.”

M: „Ma Budapestet nem tervezi senki. A város »foghíjról foghíjra« épül, átfogó városrendezési-építészeti koncepció nélkül. … A politikusok rövid távú gondolkodása ellehetetleníti a tervezés és ingatlanfejlesztés hosszú távú céljait. Budapest most leginkább egy karácsonyfához hasonlít, amire lapáttal szórják rá a díszeket…” Ma is fenntartja ezeket a 2008-ban leírt gondolatait?

„Sajnos igen. Párizsban ma egy 25 fős bizottság dönti el, hol épüljön egy koncertterem. Nem építészek rajzolgatnak és politikusok döntenek, hanem van egy csapat, akik végiggondolják az új fejlesztéseket, és ezeket patikamérlegen helyezik el. Budapestet száz helyről cibálják, de annyira jó felépítésű teste van, hogy egyelőre még nem esett szét. Azért is vagyok büszke, hogy a Műpa körül egy új élet indult be.

Az interjút teljes terjedelemben a Metropol.hu-n olvasható ide kattintva.

Az Operaház felújításának kulisszatitkai

Zoboki Gábor építész Az Este házigazdájaként Ókovács Szilvesztert, az Operaház főigazgatóját látta vendégül.

„Ha város két legnagyobb operabolondja csinálja, akkor nem lehet elrontani.” –  szólt a bonmot Budapesten 2017-ben mielőtt Ókovács Szilveszter főigazgató, illetve Zoboki Gábor építész és csapata nekikezdett az Operaház felújításának.

Eltelt hat év, már újra régi pompájában ragyog Ybl Miklós fő műve, a Kossuth Rádióban rendhagyó módon Az Este házigazdájaként Zoboki Gábor kérdezte az Operaház intendánsát a rekonstrukció kihívásairól, kulisszatitkairól, az Operajátszás múltjáról és jövőjéről.

A két részes műsor 1. része ide kattintva hallgatható vissza. A 2. rész pedig itt hallható.  

Fotó: Hlinka Zsolt

Az Operaház felújításának rendhagyó műemlékes szempontjai

Székely Márton műemléki szakértő Kakas Lászlóval és Szlabey Balázzsal, a ZDA – Zoboki Építésziroda munkatársaival beszélgetett.

Még javában zajlottak a felújítási munkálatok, mikor egy évvel ezelőtt egy Zoboki Gáborral készített interjúban szóba kerültek a „süket építészek” és „vak akusztikusok”. Az átadás márciusban megtörtént, de a felújítás összetettsége miatt nehéz minden aspektusából summázni a történteket. Az akusztika után most tehát a műemlékesek szemüvegén keresztül tekintjük végig mi változott meg az Ybl-palotában: Székely Márton műemléki szakértő Kakas Lászlóval és Szlabey Balázzsal, a ZDA – Zoboki Építésziroda munkatársaival beszélgetett.

Különleges alkalom egy ennyire exponált épület megújulása, mely amellett, hogy a magyar építészettörténet egyik csúcspontja, kultúránk egyik meghatározó intézményének otthona is egyben. E két indok külön is fókuszba állítana egy felújítást, de együttesen igencsak fokozták a várakozásokat. Ahogy Werner Hofmann írja: az opera a 19. században templompótlék. Budapest pedig roppant szerencsés, hogy dalszínháza a műfaj fénykorában épülhetett fel. Most újra rangjához méltón ragyog a főváros legszebb sugárútján, elhomályosítva az építkezések közbeni konfliktusokat is, amik óhatatlanul szegélyeznek egy ilyen folyamatot. Persze a botrány hagyományosan hozzá is tartozik az operához! (Nem véletlenül emlegetik néha az ott dolgozók viperaházként munkahelyüket…)

A budapesti operaház az 1870-es évek megaprojektje volt, a királyi udvar mellett a kormány és a főváros együttműködésével valósult meg Ybl Miklós tervei alapján. A tervezett 2 millió forint helyett kilenc év alatt végül 3.3 millióba kerülő beruházásra azonban joggal lehettek büszkék elődeink – megnyitásakor színháztechnikai szempontból valóban világelsőnek számított. Aztán míg a legnagyobb művészek léptek fel falai között Puccinitől Plácido Domingoig, addig e falak bizony időről időre építészek gondos kezeit is igényelték.

Az öt évvel ezelőtti bezárásig három jelentős felújításon esett át a ház. Először 1912-ben alig 30 év működés után a hazai szecesszió és korai vasbeton építészet mestere nyúlt hozzá: Medgyaszay István – aki addigra túl volt a soproni és a veszprémi teátrum tervezésén. Jelentős munkálatok zajlottak az 50-es évek elején a Madách Színházat is tervező Kaufmann Oszkár irányításával, legutóbb pedig a 80-as években a KÖZTI generáltervezésével újult meg az épület, mikor a vezető tervező az a Siklós Mária volt, aki az ezredfordulón felépült Nemzeti Színházat is jegyzi. Mindezek után vette kezdetét a mostani rehabilitáció tervezése Budapest legnagyobb hangversenytermének megálmodója: Zoboki Gábor vezetésével.   

Szemben állva az épülettel az Andrássy úti főhomlokzat szinte világít; a kőarchitektúra és a szobrok megtisztítva, az aranyozások és a firenzei Luca della Robbia műhely ihlette neoreneszánsz kerámia elemek is új fényükben csillognak. A vakolt oldalhomlokzatok megjelenése azonban némileg kérdéses volt, a színezés meghatározását alapos kutatások előzték meg.

A kihívást egyrészt az jelentette, hogy manapság már nem állnak rendelkezésre olyan anyagok, amelyekkel Ybl kőművesei dolgoztak, másfelől az eredeti kőszerű hatást kívánták követni a tervezők. Ám pont a természetes kőanyag színe változott annyit 140 év alatt, hogy a feltárt eredeti vakolatszíntől már elüt, így a főhomlokzat színéhez történő igazítás lett a szempont – finom polikrómiával megvalósítva.

További részletek az Építészfórum.hu cikkében ide kattintva olvashatók.

Fotó: Réthey-Prikkel Tamás / Építészfórum.hu

Magtárból faluközpont

Múlt héten jelent meg oldalunkon interjú a HAN projekt elindítóival, akik a humanitárius építészet magyarországi hálózatának kiépítésén fáradoznak. Hogy mennyire létező igényről és gyakorlatról van szó, arra máris tudunk példát mutatni, Kastélyosdombó az Ökumenikus Segélyszervezet regionális jelentőségű központja, az elmúlt évtizedben szociális és térségfejlesztési modellprogramként, valamint képzési központként egyaránt fontos tényezővé vált a térségben. Az egyutcás kis falu nem rendelkezett rangjához méltó faluközponttal, ennek terveit készítette el a ZDA – Zoboki Építésziroda és a Pagony Táj- és Kertépítész Iroda – önkéntes felajánlásként.

2010-ben az Ökumenikus Segélyszervezet munkatársai azért érkeztek a 300 fős kis Somogy megyei faluba, hogy egy hasznosításra felajánlott intézményt nézzenek meg. A munkatársak egy szebb napokat látott, lepusztult egykori vadászkastélyt találtak romos melléképületekkel, hatalmas elhanyagolt kerttel, birtokkal. 

Kastélyosdombó mára nemcsak a gazdasági, de szociális tevékenységét tekintve is a Segélyszervezet regionális – sőt egyes területeken országos – jelentőségű központjává vált. A komplexum már nem csak a családok átmeneti otthonában élő gyermekek felzárkózását segíti elő: rendszeres közösségi és fejlesztő programjainkra az egész térségből érkeznek gyermekek és családok, a 2019-ben létrehozott Esélytáborban pedig nyáron egymást érik a fejlesztő táborok. Az időközben a kormányzat által elindított Felzárkózó Települések program keretében a Segélyszervezet a régió egyre több településén hoz létre Jelenlét Pontokat, helyben segítve a hátrányos helyzetű települések felzárkózását. Az Ökumenikus Segélyszervezet kastélyosdombói központja a településen mintaszerű gazdasági és szociális fejlődést indított el, ehhez kapcsolódóan a falukép rendezése is szükségszerű.

Mind a térségi központi szerep, mind a helyi közösség erősítése szempontjából újabb mérföldkő lehet a település központjában található egykori pajta környezetének rekonstrukciója, mely a ZDA – Zoboki Építésziroda pro bono felajánlott munkájának köszönhetően garantáltan világszínvonalon valósulhat meg. A Zoboki Gábor által megálmodott rekonstrukció kiterjed a teljes faluközpontra. A fejlesztés tájépítészeti részét a Pagony Táj- és Kertépítész Iroda pro bono vállalta, dr. Herczeg Ágnes vezetésével.

Az egyutcás falunak jelenlegi központja főtér hiányában a bolt előtti járdaszakasz. Régen megfogalmazódott igény a faluközpont kijelölése és karakteresebb megjelenése. A buszváró méltatlan helyzete, a közösségi terek hiánya is megoldást kíván. Húsz km-es körzetben nincs működő piac, továbbá a környéken jelenleg nem megoldható a 60 fő feletti rendezvények megtartása zárt térben. A faluban jelenleg 70 főt tudnak elszállásolni, a kapacitás rendszeresen kevésnek bizonyul csoportok fogadásához.

További részletek az Octogon.hu cikkében ide kattintva olvashatók.

A projektről bővebb leírás itt olvasható.

Barátságos nagyság

Irodaházzal nem könnyű emlékezeteset alkotni, pedig ma már ez is a beruházói elvárások közé tartozik. A ZDA – Zoboki Építésziroda által tervezett Pillar irodaház ráadásul a Váci úti irodafolyosó és a Dózsa György út kereszteződédében egy valóságos kortárs irodaépítészeti katalógusban kellett, hogy feltűnést keltsen. Ami azt illeti, sikerült…

Már építés közben magára vonta az arrafelé őgyelgő recenzens – azaz e cikk írójának – figyelmét, akkor még csak finom színharmóniával alakított, fémlemez burkolatú, legömbölyített sarkú homlokzataival. Kész állapotában, kikászálódva az építési kordonok alkotta álruhából napvilágra került a plasztikus tömeg, amely nagylelkűen engedi a várost zárt falai közé betüremkedni. Most már az is látszik, hogy eredetisége nem csak kellemesen vonzó külsejének, hanem a tudatosan végiggondolt alaprajzi és tömegalakításának is köszönhető.

A barátságos színű, selyemfényű falak ki-be hullámzanak, a telket határoló négy utca felé különböző méretű és karakterű téröblöket hoznak létre. A középen kialakított zöld udvarral mind vizuális kapcsolatban áll, így az egyébként elzárt keresztutca felől is kilátni a főútra. A földszinten fellazított alaprajz, az újonnan nyitott átlátások révén a teljes tömb méretű, 29 000 négyzetméter kiadható irodaterülettel bíró tömeg nem nyomja agyon a környezetét, épp ellenkezőleg, szellősebbnek tűnik a beépítés, mint korábban. Ehhez hozzájárul, hogy a tervező a beruházóval karöltve nem csak a szerződésben előírt négyzetmétereken hozott létre közterületet, de körben megnövelte ezt azzal, hogy az épület kontúrja a közterületek szintjén a telekhatáról jócskán beljebb húzódik. A fő megközelítési irányok felől ráadásul a földszint pilléres-árkádos kialakítású, a sarki főbejárat felől másfélszeres belmagassággal, így kellemes arányú városi közterekkel gazdagodott a forgalmas kereszteződés, amit látható kedvvel használnak a dolgozók és arra járók egyaránt. A földszinten az utcával kommunikáló funkciók kaptak helyet: étterem, kávézó, illetve még bérlőre váró helyiségek.

További részletek az Octogon Magazin 175. lapszámában itt olvashatók.

Fotó: Bujnovszky Tamás/Octogon.hu

Azt kérték, hogy legyen innovatív és visszafogott – új központot épít az egyik legfontosabb magyar vállalat

Zöldtető és vízfelület javítja a mikroklímát

Az építészek négyféle koncepcióterv-változatot készítettek, ebből választották ki közösen a legjobbat. Az új székház szervesen kapcsolódik a KKI épületéhez, amit többféleképpen is hangsúlyoznak. Egyrészt az épületek előtt a jelenlegi parkoló helyett egy zöldfelülettel ellátott közteret alakítanak ki, másrészt a homlokzat ívelt formálású, hatalmas üvegfelülettel fordul a másik épület felé. A két épület között egy kisebb, szoborszerű épület kap helyet, ami kapcsolatot teremt és egyben rendezvényeknek is helyet adhat. Az épület mellé egy vízfelületet képzeltek a tervezők, ami nemcsak elegáns látványt eredményez, de a mikroklímát is javítja.

„A homlokzatnál az alapvető elképzelés az volt, hogy egy tömörebb, védettebb és nehezebbnek tűnő test lebeg egy könnyed üvegdobozon”

– mondja Csiszér András. Ez sikerült is, az irodaépület horizontálisan két részre osztható. Az alsó két szint a hátrahúzott pilléreknek köszönhetően tisztán üveghomlokzatot kapott, itt többek között közösségi tárgyalók és egy belső kertre néző, teraszos kávézó-étterem is helyet kapnak. A felső szintek egyedi, lamellás homlokzata mögött az irodaterek találhatók.

„Olyan rendszert alkottunk, ami azt a fajta intelligens, tervezett, mégis nagyon változatos világot tudja tükrözni, ami reflektál a kémiai és gyógyszeripari kutatásokra – mondja Csiszér András. – Úgy teremt építészeti hangsúlyt, hogy egyrészt visszafogott, egyszerű formából indul ki, másrészt erős parametrikus logikával van felépítve. A teljes homlokzat és a belső átriumtér egy geometriai logikára épül fel, reagál a forma hullámzására, ezért ha bármit változtatunk, az kihat a rendszer minden elemére.”

A teljes cikk ide kattintva olvasható.

A cikket írta: Bagi László/ Forbes

Látványterv: ZDA/The Greypixel Workshop

Generálkivitelező – szerkezetépítés: EB HUNGARY INVEST Kft.

Zoboki Gábor: Az építészet soha nem szólótánc

„Az építészetben olykor akár ezer ember munkáját kell összefogni, csak én vagyok ennek a csúcsán, és én kapom a Kossuth-díjat, ami nagyon igazságtalan” – mondja az Indexnek Zoboki Gábor.

„Azért is örülök a Kossuth-díjnak, mert az építészekkel kapcsolatban állandó dilemmában vannak az emberek: nem tudják eldönteni, hogy mérnökök-e vagy művészek” – mondja Zoboki Gábor, aki szerint az építészeket az átlagemberek és a döntéshozók sem tudják hova tenni.

„Mérnöknek is kell lennünk, mert mit sem ér a koncertterem, ha beázik, és művésznek is, mert az is nagyon fontos, hogy lelke legyen az épületnek.”

Az építészeknek egyszerre kell használniuk a jobb agyféltekéjüket, mint holisztikus világnézetű művésznek, és a balt, amely a legnagyobb álmokat hozza le az anyagi szintre, a konstrukció világába. „Ez a kettősség jellemez minket.”

Zoboki szerint a Kossuth-díj annak a professzionális szakmai tudásnak is az elismerése, amely az állandó tanulás eredménye. Követni kell a trendeket, a Müpához és az Operaházhoz tanulmányozni kellett a zengő tereket, a nemzetközi szakirodalmat, és ez tényleg olyan folyamatos tanulást jelent, hogy „a repülőgépen is szótárakkal utazol”.

További részletek az Index.hu cikkében ide kattintva olvashatók.

Fotó: Bodnár Patrícia/Index.hu

Egy szelíd irodaház: a Pillar

Az irodaház átadása kapcsán a fejlesztők és befektetők inkább azt emelték ki: jó előre megvolt a bérlő is, így részletekbe menően figyelembe lehetett venni az óhajait. A Center Point irodáit kinövő Exxon Mobile saját londoni belsőépítésszel jött, aki volt olyan bátor, hogy a talán nem erre a célra tervezett gépészetet megmutassa, elhagyva az álmennyezetet, máskülönben eléggé ötlettelen irodát rakott össze.

A külső azonban bőven kárpótol: a kerületi előírásokkal összhangban az irodaház nem követi az agresszív, túlméretes Váci úti épülete rossz hagyományát, nem szögletes, hanem ívelt a sarkokon (mindössze 70 m2 íves üveggel, néhány íves zsaluziával sikerült megúszni), nem egy óriástömeg, hanem alul is, felül is visszalép, alul kétszintes árkádokkal, teret hagyva a gyalogosoknak. A tér befolyik a belső kertbe, az utcáról alig venni észre, hogy az általában kétszintes átnyitásokat medence zárja csak el a külső zöldfelületektől.

A homlokzat színeivel oldja a bontott tömeget tovább – ezek állítólag a szeptemberi erdő színei, fene tudja – az biztos, hogy nagyon kellemes színek.

A hivatalos sajtóközlemény:

GTC: átadták a Pillar Irodaházat
A bérlő ExxonMobillal aláírt megállapodás a magyar irodapiac történetének legnagyobb előbérleti szerződése volt

2022. március 10., Budapest – Hazánk meghatározó ingatlanfejlesztő és -vagyongazdálkodó vállalata, a GTC Magyarország ma átadta legújabb, 29 ezer négyzetméteres fejlesztését, a Pillar Irodaházat. A Váci úti irodafolyosón a prémiumminőségű, környezettudatos megoldások mellett a bérlői igények maximális figyelembevételével megépített Pillarral a hazai irodapiac történetének legnagyobb előbérleti szerződése teljesült: a megállapodást 2019-ben írta alá a GTC és a vezető amerikai energiavállalat, az ExxonMobil. A GTC tavaly 310 millió euró értékben fektetett be Magyarországon, és további fejlesztéseket – köztük a Centerpoint 3 és a Twins irodaházakat – tervez a Váci úti irodafolyosóra.

Prémiumminőség, fenntartható technológiák, LEED Gold zöldminősítés és a bérlői igényeknek megfelelő fejlesztés – ezek jellemzik a GTC legújabb, 29 000 négyzetméteres Pillar Irodaházát, amelyet ma adtak át a főváros járvány- és válságállónak bizonyult irodanegyedében, a Váci úti irodafolyosón. A dinamikusan bővülő budapesti irodapiac markánsabb épületei közül is kevés büszkélkedhet olyan nagyvonalú fejlesztési koncepcióval, mint a Pillar: a built-to-suit (BTS-) konstrukció nagy előnye, hogy a bérlői igényeket már a fejlesztés korai fázisától priorizálja a fejlesztő.
Az ExxonMobillal megkötött megállapodás a hazai irodapiac történetének legnagyobb előbérleti szerződése volt, amely úgy valósult meg, hogy minden résztvevője teljes mértékben teljesítette vállalásait – mutatott rá Gulyás Ede, a GTC Magyarország országigazgatója.

A teljes cikk ide kattintva olvasható.

A cikket készítette: Csépé/ Tervlap.hu