Nemzeti Táncszínház

Az egykori Ganz gyár területének rehabilitációja a 2000-es évek elején történt meg, ekkor a korábbi ipari épületek kulturális funkciót kaptak. A Nemzeti táncszínház ezen ipari épületek egyikében kap új otthont, az egyik meglévő ipari épület átalakításával és bővítésével.

Két szálon futó építészeti koncepciót dolgoztak ki a tervezők, mely egyrészt tiszteletben tartja a meglévő épületet, ennek erényeit kiemelve, az átalakításokat a jelzett területen minimalizálja, illetve ezekkel a 2000-es átépítés előtti eredeti állapot felé mozdul el, másrészt a szükséges új funkcióknak helyet adó épületrészt egy olyan egységbe telepíti, mely az egész épülettel mássága ellenére (illetve pont ezt felhasználva) is harmonikus egységet tud képezni. Az átépítés után az épület helyzete és kialakítása folytán a park meghatározó központi elemévé válik.

Az ipari épület eredeti funkciójából fakadóan meglehetősen zárt, optimális hely a nagy előadóterem és a kapcsolódó funkciók elhelyezésére. Az épület belső elrendezésénél elsődleges szempont volt a nagyfokú flexibilitás, az előcsarnok és a nagyterem rendezvények megtartására is alkalmas módon való szerkesztése, az előcsarnoki és nagytermi rész összenyithatóságát is biztosítva, melyekkel az épület gazdaságos működtetését fokozni lehet (színház, rendezvények, vacsorák, koncertek stb.).

Alapvető cél volt az épület és a park vizuális kapcsolati intenzitásának növelése. Ennek érdekében egy új előcsarnokkal lett kiegészítve az épületet, amely transzparens, nyitott, a meglévő csarnoképület és a park közti intenzív kapcsolatot biztosító többfunkciós tér. Olyan átmeneti tér, amely mindig élő, nyüzsgő, invitáló publikus piazza.