Immár húsz éve, hogy a Müpa a hazai kulturális élet egyik legjelentősebb helyszínévé vált, nagy sztárok csodálkoztak el, milyen pompás akusztikai környezetben lehet itt muzsikálni, a közönség pedig a legváltozatosabb programokra is szívesen ellátogat. Zoboki Gábor építész felidézte a kezdeteket, emellett arról is mesélt, milyen ajándékot kapott Valerie Soltitól, miért „demokratikus” a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, és miért van üvegből az előcsarnokból a mélygarázsba vezető lift.
Sokszor elhangzott, hogy a Müpa épületére kiírt pályázatban eredetileg múzeum szerepelt, a koncertterem csak egy későbbi tervváltozatban jelent meg. Hogyan, milyen fázisokon keresztül alakult ki az a koncepció, amely később megvalósult?
A Müpa egyértelműen szerencsés csillagzat alatt született meg, mert amikor a TriGránit megvette ezeket a telkeket a Duna-parton, egy vegyes, kereskedelmi célú komplexumban gondolkodtak. A Nemzeti Színház megépülésével jött létre egy egészségesebb koncepció, ugyanis közintézményeket befogadó alvárosközpont esetében megússzuk annak „alvó-városrész” jellegét. Eddigre a Ludwig Múzeum jelentős kortárs magyar gyűjteményre tett szert, ám a korszak alkotásai szétszórva helyezkedtek el, párhuzamosan gyűjtött a Magyar Nemzeti Galéria, a Szépművészeti Múzeum és a Kiscelli Múzeum is. Emellett Rockenbauer Zoltánnak, az akkori kultuszminiszternek az volt az elképzelése, hogy az 1945 előtti időszakból nagy mennyiségű modern anyag lappang még – ezt azóta a műtárgykereskedelem be is bizonyította. Mivel a kérdéses időszaknak nem volt megfelelő platformja, létrejött a Modern Magyar Művészeti Múzeum (MMMM) ötlete, amire kiírtak egy építészeti tervpályázatot. Mi körbejártuk a múzeum témáját, és egy virtuóz megoldással nyerhettük meg a lehetőséget a tervezésre. Ennek a koncepciónak azonban még semmi köze nem volt a Müpa későbbi építészeti programjához.
Közben felmerült, hogy azt a nagy hangversenytermet, ami száz éve hiányzott Budapest zenei életéből, az Erkel Színházból lehetne létrehozni. Ott azonban a nézőtérnek legyező alakja van, így soha nem lett volna igazán alkalmas erre a célra – „népoperának” viszont tökéletes. Mi is fölkaroltuk egy új terem építésének ötletét, és elkezdtünk tervváltozatokat készíteni. Időközben kiderült, hogy a Hagyományok Házának is itt lenne a helye, nyitás előtt mégis a Budai Vigadóban maradtak – így szerencsére létrejöhetett a Fesztivál Színház befogadó intézménye. A város alakuló kulturális életének hatására egy olyan összművészeti központ programja alakult ki, ami a világban csak kevés helyen van: Párizsban a Pompidou vagy Washingtonban a Kennedy Center ilyen. Egyesítjük a képzőművészetet, a klasszikus zenét és a többi zenei irányzatot, a jazzt, a világzenét, a szórakoztató műfajokat, az újcirkuszon át a gyerekprogramokig. Ahogy alakult az épület karaktere, folyamatosan formálódott a ház is, szinte hetente jöttek az újabb és újabb ötletek. A Müpa nem úgy jött létre, mint például a Párizsi Filharmónia, amelyet egy százhúsz fős bizottság öt éven át tervezett, hanem egy a különböző művészeti ágakra fogékony építészcsapat próbálta minél jobban követni a vágyakat. De szerencsére a sokirányú elképzelések másfél év alatt nyugvópontra jutottak.
Azt szoktam mondani, hogy jól kitalálni a Müpát kevésbé volt nehéz, mint elérni, hogy egyáltalán legyen.
Kétségtelen, hogy ezt a folyamatot tartom szakmai létem legfontosabb megnyilvánulásának mind a mai napig.
Az ilyesmi általában nem a politikusok fejéből pattan ki – a katalizátorok inkább művészek, tudósok vagy építészek… Hihetetlen számomra a mai napig, hogy 2001-ben az ország vezetői teljes mellszélességgel álltak az ötlet mögé.
Nem szabad természetesen kihagyni Demján Sándor (a TriGránit Zrt. elnöke – a szerk.) szerepét sem, akinek elég jó szociális érzéke volt ahhoz, hogy olyan dolgokra is fogékony legyen, amelyekben kevésbé volt járatos. Valahogy megérezte, hogy annyi bevásárlóközpont, irodaház és lakóépület után a Müpa teszi fel a koronát az életművére. Ő is megfoghatatlan jelenség volt. Épp szerkezetkész volt az épület, amikor apám szívinfarktusban meghalt. Demján az elsők között volt, aki felhívott. Nem azért, mert aggódott, hanem csak egyszerűen azt akarta mondani, hogy bár apám nem érte meg ennek a háznak az elkészültét, de higgyem el, hogy ezt pont az ő emlékére meg fogjuk csinálni.
A teljes cikk megtekintéséhez kattintson ide.
Szerző: Kondor Kata
Müpa: épület, templom vagy hangszer?
