A gyógyszerkutatás egyik kelet-közép-európai fellegvára épülhetett meg annak jegyében, hogy a bonyolult technológiai paramétereknek is megfelelő tér a funkcionalitáson túl, a maga szellemiségével észrevétlenül is hat az itt kivételesen magas szinten folyó kutatásokra.   
A természettudomány és az építészet közös vonása, hogy a racionális és a spirituális közötti keskeny határon állva olyan területekre igyekeznek behatolni, amelyeket nem lehet pusztán racionális szabályokkal kijelölni.

Az innováció és építészet e dialógusa során, az itt bemutatott munka tekintetében olyan központi tér kialakítása volt a cél, amely a maga szellemiségével észrevétlenül is képes hatni a Richter Gyógyszergyárban folyó kutatásokra.
Ezért is lehetnek különösen büszkék a tervezők arra, hogy Kelet-Közép-Európa vezető gyógyszeripari vállalatának kutató- és irodaépülete kiemelkedő labortechnológiájának köszönhetően a régió legkorszerűbb gyógyszerészeti kutatási intézménye lett.

Az egyszerre organikus és futurisztikus jegyeket viselő épületegyüttes kivételes szerkezeti megoldásoknak köszönhetően valósulhatott meg, építés kivitelezési szempontból is az iroda egyik legmagasabb színvonalú munkája.
Az épület két elegáns és innovatív szárnyból áll: az egyik a gyógyszerészeti csoport adminisztratív hátterének biztosít elhelyezést, míg a másikban a legkorszerűbb technológiának megfelelő, speciális laboratóriumok leltek otthonra.

A két épületszárny között elhelyezkedő tágas, plasztikusan kialakított, s az egyedülálló üvegkonstrukciónak köszönhetően különleges „külső-belső tér” élményt adó előcsarnok a ház igazi építészeti attrakciója. Ebben hol galériaként, hol nyitott lépcsőtérként Möbius-szalagszerűen íves fehér test csavarodik: az erőteljes, szoborszerűen ívelt hidak a térben is megteremtik az iroda- és kutató épületrész közötti elválaszthatatlan, ugyanakkor rugalmas kapcsolatot.
Az épület szárnyai között a hátsó udvarban helyezkedik el az erős mágneses műszerekkel felszerelt NMR-labor. A műszerek mágneses védőtávolságának megtartása miatt kialakított „szentélyek” tördelt felületeikkel, éles tömegeivel ellensúlyozzák az előcsarnok áramló hídjait.