Archívum: ZDA sajtó

Noha mostanában a nemrég átadott Nemzeti Táncszínház a legtöbbet tárgyalt Zoboki-épület, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tartott előadásában az építész elsősorban az ázsiai munkáiról és az építészek felelősségéről is beszélt. Többek között azt is megtudtuk, hogy irodájával majdnem terveztek egy Müpát Szibériába.

Zoboki Gábor családias gesztussal indította előadását: a 21 éve működő irodájának tablójával kezdett és arról mesélt, hogy a csapat léte, hangulata mennyire meghatározó számára. Megjegyezte, hogy folyamatosan tanulnak, mert amikor például egy kuturális intézményről átváltanak egy egészségügyire, alapvetően új kihívásokkal találkoznak. Miután sok kulturális épületet terveztek, megmutatja, hogyan csinálják ezt Keleten. Azt mondta, egy ilyen épület számos funkciót képes kiszolgálni és „a mi felelősségünk bebizonyítani a döntéshozóknak, hogy ehhez nem kell négy-öt épületet megépítenünk.”

Kalandos körülmények közt majdnem tervezett egy Müpát Szibériában, amiből épület ugyan nem, ám később egy szentpétervári megbízás lett. Az ottani élénk kulturális életbe nem volt egyszerű beilleszteni egy új koncerttermet, de a kihívásokkal átszőtt munkából sokat tanultak, ahogy utána egy kínai megbízásból is.
Ahogy fogalmazott, Kína „nem egy bevehetetlen birodalom” ma az építésztársadalomnak, de nem a bombasztikus tervek, hanem a szakmai tudás izgatja őket. „Amit Kodály Zoltántól és Ybl Miklóstól tanultunk, azzal itt tökéletesen tudtunk kufárkodni.”

2008-ban a 18 milliós Sencsenből 40 fős delegáció érkezett Budapestre, mert a Müpához hasonló kulturális központot szerettek volna építeni. Nem akartak angolszász tervezőket, az egyeztetés idején Zoboki rengeteget utazott, hogy megismerje a helyi körülményeket. Kína sok mindenben nagyon más, elsősorban a léptékekben. Sencsenben ötmillió gyerek él, közülük kétmillió tanul zongorázni. A helyi vezetés nem ötezer fős nagytermet kért, hanem háromszáz fős bábszínházat. A tervezés és az építkezés még abban az évben elkezdődött, és 2014-ben átadták az épületet, amelynél Zobokiéknak még arra is figyelniük kellett, hogy a kínai opera sokkal rövidebb lecsengései ugyanúgy megszólaljanak, mint egy Strauss-mű.
Sir Simon Rattle brit karmester azt mondta egy turné után, hogy ebben a teremben érezte legjobban magát az egész idő alatt. „Ilyenkor otthon a kispárna elég puha” – jegyezte meg Zoboki.

„Mindent, amit nem tudsz meg Keleten, tanuld meg Nyugaton – mondják a helyiek, de vigyázat, ez most visszafordul” – figyelmeztetett Zoboki. Az előadása végén beszélt még a vietnámi Saigonban tervezett kultúrközpontról, a Nemzeti Táncszínházról, végül az Operaház felújításáról, és az azzal járó különleges kihívásokról.

Fotó: Zang Chao

Zoboki Gábor elárulta: nem tud annál nagyobb izgalmat elképzelni, mint hogy valaki, aki ismeri Ybl Miklós munkásságát, belép az építész csúcsalkotásba, és igyekszik megérteni az alkotói mechnizmust. „Hogy megértsük, hogy Ybl Miklós mire gondolt, az nagyon fontos” – fogalmazott, hozzátéve: ez tervekből, leírásokból és interjúkból derül ki. Az eredeti tervek azonban nincsenek meg.

Négy évvel a magyar operaház megnyitása előtt égett le a bécsi Ringtheater, így a budapesti épület volt az első, ahol vasfüggöny volt. A tűzeset miatt pánik miatt teljesen más lett a nézőtér elrendezése, mint az ő eredeti tervén, az új megoldással pedig könnyebben juthattak ki a nézők egy esetleges tragédia esetén. A mai kor azonban megengedi, hogy Ybl eredeti tervei megvalósuljanak, és az elképzelései szerint alakítják át a nézőteret – hangsúlyozta Zoboki Gábor.

„A 21. századi épülettervezés azzal kezdődik, hogy milyen anyagokat használhatunk nagy tömegű intézményeknél” – emelte ki.

Művészettörténészek kutatnak a Pesti Napló és az Operaház irattáraiban, hogy minden részletet kiderítsenek az épület eredeti állapotáról.
Az elmúlt közel másfél században sok minden megváltozott: az énekesek teljesítőképességétől a zenekari hangszereken át a hagyományokig. A küldetés a régi épületeknél így kettős: egyrészt figyelni kell az örökségvédelemre, másrészt meg kell felelni az új kor követelményeinek.

„Megpróbálunk Ybl fejével gondolkozni, és azt kérjük, hogy Miklós bácsi, ülj mellénk, 2019 van, hogy csinálnád meg a mai technológiával a házadat” – fogalmazott.

Teljes cikk: https://infostart.hu/kultura/2019/02/22/zoboki-gabor-fontos-hogy-megertsuk-mire-gondolt-ybl-miklos

Mi a közös az építészetben és az újcirkuszban?  Át lehet-e ültetni a cirkuszt a színház közegébe, és lehet-e egy cirkuszi előadás gyógyszer a lélek számára? A cirkuszművészet és a hagyományos színház között mind több az átjárás, a Recirquel Társulat nevével összeforrt magyar újcirkusz pedig mára világ legnevesebb színházaiba is eljutott a test és a szellem összhangját kutató összművészeti előadásaival.

A beszélgetés ide kattintva érhető el.

Fotó: Sióréti Gábor

Ám ahogy sétáltunk egyre beljebb, feltárult a kortárs építészet könnyed eleganciája mögött húzódó hihetetlen szakmai tudás és statikai bravúr, és a park felőli homlokzat mögött álló, egykori Ganz-telep transzformátorgyári csarnokának ipari elemei is kibontakoztak. Mint egy jól átgondolt allegória olyan az épület, hiszen a táncosokat nézve sokszor nem is jut eszünkbe, mennyi erő, munka, kitartás van egyetlen tökéletes, légies mozdulat mögött.

Mostani, első állandó épülete előtt is izgalmas helyen működött a Táncszínház: 2001-es alapításától kezdve 2014-es kiköltözéséig a Budai Várban álló, egykori Karmelita kolostor adott otthont az intézménynek. Ám amikor elindult a várbeli épület miniszterelnöki irodává való átalakítása (amit szintén most januárban, alig egy hónapja adtak át), új hely után kellett nézniük. Ekkor esett a választás Buda egyik legnépszerűbb parkjára és rendezvényközpontjára, a Millenáris Parkra. Az egykori budai Ganz Villamossági Gyár revitalizációja a kétezres évek elejének egyik legnagyobb szenzációja volt, az építészeti örökségünk egyre jelentősebb hányadát kitevő ipari épületek iránymutató hasznosítására adott egyik első haza példa volt.

A korábbi Millenáris Teátrum kialakításakor jelentősen átalakították az eredetileg háromhajós, hatalmas belső terekkel rendelkező ipari épületet, de a Táncszínház kialakítása során igyekeztek az eredeti szerkezetet kiszabadítani és ott megmutatni, ahol csak lehet. Az építészek kiemelték, hogy az ilyen ipari épületeket mintha csak színháznak tervezték volna, az új funkciórendszer tökéletesen illeszkedett a terekbe. Egyetlen elem hiányzott, mégpedig az ipari környezet és a park, illetve a szabadidős és a kulturális terek közötti átmenetet biztosító tér. Ezt az intenzív kapcsolatot teremti meg nagyon látványosan a pavilonszerű előcsarnok, amely pont annyira akar az épülethez, mint a parkhoz is tartozni.
A tervezők szándéka is az volt – és a Táncszínház is azt szeretné –, hogy ez egy napközben is aktív helyszín legyen, kávézóval, helyspecifikus programokkal. Bár kisebb volumenben, de érződik, hogy a tervező ugyanaz a Zoboki Gábor, aki a Müpa épületét is megálmodta. A Háy János novellájában reptéri terminálhoz hasonlított épület egyes formai és hangulati elemei itt is visszaköszönnek. Az előcsarnok szinte hívogat a végigtáncolásra, és a lépcső melletti, ókori teátrumok nézőterét idéző kialakítás megnyitja a teret az előadások számára is. Ami azonban az első pillanattól kezdve vonzza a tekintetünket, szinte már az épület megpillantásától kezdve, az az egymásra hajló, 13 ezer darab faelem felhasználásával készült hullámzó álmennyezet, az előcsarnok közepébe belógatott, „lebegő” kisterem. A különleges mérnöki megoldásnak köszönhetően a terem csonkakúpként lóg be az előcsarnokba, amit 1500 tonnás vasbeton szerkezet tart a fejünk fölött.

Az építésziroda az épület tervezésének első pillanatától kezdve szorosan együttműködött a leendő „lakókkal”, azaz a színház vezetőségével és a táncosokkal, hogy kiderítse, milyen igényeik vannak, mire lesz szükségük az épületben. A magyar táncművészet otthonaként a színház befogadó intézményként majdnem negyven hazai társulattal dolgozik együtt, repertoárjában a néptáncon át a klasszikus balettig, a társastánctól a kortárs táncon keresztül az interaktív gyermekelőadásokig találunk előadásokat, ezért is volt fontos a terek minél rugalmasabb és kreatívan variálható kialakítása.

A 120 fős kisterem a kisebb kamaraprodukciók, kezdő koreográfusok, kísérleti előadások befogadására alkalmas tér, ahol a technikai adottságok megfelelnek a legmodernebb követelményeknek. Igyekeztek elmosni az éles határvonalat a nézőtér és a táncparkett között, ennek köszönhető, hogy nincs kiemelt színpad, és a nézőtér sokkal meredekebben rejt. A szakmai és funkcionális megoldások mellett (táncpadló, akusztika stb.) a belső dizájn kialakítása is figyelemre méltó. A magyar tervezők Red Dot Design-nyertes székeinek gyönyörű zöld árnyalatai mellett nem tudunk szó nélkül elmenni, ahogy a falakat és ajtót borító szálkás burkolat mellett sem.

A 368 fős nagyterem az épület központi eleme, itt is fontos szempont volt, hogy minél sokrétűbb funkciónak meg tudjon felelni. Amellett, hogy a hazai táncművészet legmodernebb hang-, fény- és egyéb színpadi technikákkal felszerelt nagyszínpada, a nézőtér is szabadon alakítható. Ennek tervezésére egy magyar céget kértek fel, amely többek között a New York-i 9/11 Memorial Museumnak is dolgozott. A mobil elemeknek köszönhetően a terem alkalmas egyéb rendezvények – koncertek, konferenciák, gálavacsorák, fogadások tartására is, az előtérrel egybenyitva 88 méter hosszú térré válik.

Az épület bejárása során beleshettünk a próbatermekbe is, ahol a speciális balettpadló kialakítása mellett külön kihívás volt a táncosok számára a fűtés-hűtés rendszer optimalizálása, hiszen fél órányi intenzív gyakorlás után már lehet, hogy jobb a friss, hűs levegő, mint a kezdeti kellemes meleg. Itt is érezhető az egykori iparcsarnok miliője, a jellegzetes háromszögletű tetőablakok és egykori darukat tartó hatalmas gerendák mind láthatóak.
Igazán izgalmas példája az épület annak, hogy egy egykor teljesen más célra tervezett ipari életet hogyan lehet maradéktalanaul átalakítani kulturális célokra, itthon is egyre több ilyen példát találunk, a Táncszínház melett ilyen az Operaház Eiffel csarnoki egysége vagy a szomszédos Közlekedési Múzem is.

Teljes cikk: https://welovebudapest.com/2019/02/15/meglibbeno-szoknya-ipari-kornyezetben-atadtak-a-nemzeti-tancszinhaz-uj-epuletet-a-millenarison/

Forrás: We Love Budapest
Fotó: Medgyesi Milán

A ZÁÉV kivitelezésében egy korábbi ipari épületből született meg a magyar táncművészet új központja a MIllenárison.
A budapesti Millenáris Park területén megnyitották az új Nemzeti Táncszínházat, mely a ZÁÉV Zrt. generálkivitelezésével és a ZDA Zoboki Építésziroda tervei alapján nyerte el végleges formáját. A 6950 négyzetméteres színházat a volt GANZ-művek egykori ipari épületéből (ez a park E jelű épülete) alakították ki, mely a kétezres évektől stúdióként működött.
A beruházás eredményeképpen az épület új főhomlokzatot és előcsarnokot kapott, mely a park látogatói számára is nyitott közösségi tér lesz – egy a szezontól függetlenül folyamatosan nyitva tartó kávézóval.
A kávézót is magában foglaló előtérben lehetőség van kisebb produkciók bemutatására is: a padozat színházzá, a lépcső pedig nézőtérré alakítható.

A kivetelezés során mindezek mellett

• a 368 főt befogadó nagytermet, benne egy speciális, 16×24 méteres színpaddal,
• a 120 fős kistermet,
• a hangstudiót,
• a két próbatermet,
• a kamaratermet,
• valamint a hozzá kapcsolódó kiszolgáló helyiségeket és öltözőket is kialakították.

A 4,6 milliárd forintos kulturális fejlesztés forrását a magyar állam biztosította.

Lebegő kisterem az előtér felett

A projektről kiadott sajtóközlemény az épület egyik legérdekesebb részének a „térben lebegő kistermet” jelöli. Ez a helyiség az egybefüggő, pillérek nélküli előcsarnok felett kapott helyet.
A különleges mérnöki megoldásnak köszönhetően a terem csonka kúpként lóg be az előcsarnok fölé.
A termet tartó 1500 tonnás vasbeton szerkezethez közel 200 tonna betonacélt építettek be. A tartók geometriáját finoman lekövető fa-álmennyezet pedig 13 ezer darab faelem felhasználásával készült.

Nem csupán a táncosokat szolgálja ki

Az épület központi eleme a korábbi stúdiótérből multifunkciós színházi térré alakított, 368 fős nagyterem. A korszerű színháztechnikával felszerelt játszótér a táncszakma igényeinek megfelelően alakítható. A sokféle funkciónak köszönhetően akár egyéb rendezvények – koncert, gálavacsora stb. – is megtarthatók benne. Ezt szolgálja a nézőtér szétbontható, mobil, oldalra kitolható székrendszere is.

A jövőben befogadó színházként működtethető 120 fős kisterem kialakításánál a tervezők olyan egységes tér létrehozására törekedtek, ahol a közönség szinte az előadás fizikai részesének érezheti magát. Az épületben két nagyméretű próbaterem is található, amelyből az egyik mobil falakkal tovább is osztható. A kamaraterem pedig színházi nevelési, gyermek és ifjúsági illetve rekreációs programoknak ad majd helyet.

Forrás: magyarepitok.hu
Fotók: Dernovics Tamás