Zoboki Gábor a Kossuth Rádió Az este című műsorának házigazdájaként Herczeg Ágnes tájépítésszel beszélgetett.
A beszélgetés ide kattintva érhető el.
Fotó: Béres Attila
Archívum: ZDA sajtó
Lehet-e száz évre házat tervezni?
Az építészet kreatív szakma, az építésznek mégis állandóan kompromisszumokat kell kötnie és kaméleonként kell egy kicsit mindenhez értenie, belebújva a kliensek bőrébe. Ha operaházat tervez akkor karmester és operaénekes, ha kórházat, akkor orvos. Ha családi házat tervez, tudnia kell, milyen lesz a még meg sem született gyermek szobája. De vajon látja-e a jövőt az építész és lehet-e ma tíz, vagy száz évre tervezni egy épületet?
A teljes beszélgetés itt érhető el: http://www.atv.hu/videok/video-20181217-jakupcsek-plusz-1-resz-2018-12-17
Első díjat nyertünk a Dél-pesti Centrumkórház tervpályázatán
Az Egészséges Budapest Program keretében az Állami Egészségügyi Központ (AEEK) 2018. júliusában nyílt, európai uniós közbeszerzési eljárást írt ki három fővárosi centrumkórház építészeti terveinek elkészítésére. A ZDA-Zoboki Építésziroda Dél-pesti Centrumkórházra készített tervkoncepciója a szakmai zsűri egyhangú értékelése szerint a benyújtott pályázatok közül az I. díjat nyerte el.
A Dél-pesti Centrumkórház jelentősége
A jelenlegi Szent István Kórház területén felépülő, a dél-keleti régió térségi és országos feladatait ellátó Dél-pesti Centrumkórház (DPC) a legnagyobb a három tervezett, legmodernebb feltételeket biztosító új fővárosi centrumkórház közül. Az új kórház több intézmény és telephely központosításával jön létre, és az Egészséges Budapest Program három fő pillérének a sürgősségi ellátás szempontjából is vezető eleme lesz, összesen több mint egymillió állampolgár ellátását szolgálja. A centrumkórház egyfelől nagy kiterjedésű alapterületen biztosítja a legmagasabb színvonalú, folyamatos 24 órás ellátást, másrészt a jövőben itt helyet foglaló intézmények felölelik a gyógyítás teljes spektrumát a járó- és fekvőbeteg-ellátáson át az olyan egészen speciális területekig, mint a transzplantáció, az égésplasztika, a gyermekszív központ, vagy a fertőzőbeteg-ellátás. Mindez lehetővé teszi a különböző orvosi szakterületek szoros együttműködését, egy olyan holisztikus szemléletű orvoslás lehetőségét, amely az egész ember testi-lelki gyógyulását szolgálja.
A testi-szellemi gyógyulás új, 21. századi központja
A ZDA-Zoboki Építésziroda által benyújtott, díjnyertes építészeti tervkoncepció sarokpontjai a következő voltak:
- Az új épületegyüttes a lehető legátgondoltabban támogassa a korszerű, 21. századi orvos-technológiai és beteglogisztikai szempontokat, hogy a kórházba érkező bármely beteg a lehető legrövidebb idő alatt a legmagasabb szintű ellátást kaphassa meg.
- Megteremtse a gyógyuláshoz, a betegek lelki egészségéhez bizonyítottan szükséges humánus környezeti feltételeket – megfelelő zöldfelületekkel, közösségi terekkel, találkozóhelyekkel és belsőépítészeti megoldásokkal.
- Biztosítsa az épület jövőállóságát és rugalmas alakíthatóságát annak érdekében, hogy az ki tudja szolgálni az orvostudomány gyorsan változó technológiai igényeit.
- A gyógyítás új létesítménye szerethető, a városi léptéket megtartó, megfelelően tagolt, áttekinthető, az épített környezet építészeti értékeire, tradícióira építő épületegyüttes legyen.
A Dél-pesti Centrumkórház tervezett épülete tehát a testi-szellemi gyógyulás új, korszerű, 21. századi központja. A beteget középpontba helyező, a hazai sajátosságokra és a legjobb nemzetközi centrumkórházi megoldásokra építő, jövőálló létesítmény, amely eleget tesz a modern orvos-technológiai követelményeknek, egyúttal reflektál a beépítendő helyszín építészeti-várostörténeti tradícióira.
Magyar sajátosságok és nemzetközi kórházi modellek
Magyarországon még egyáltalán nem épült hasonló léptékű kórház, ezért a Dél-pesti Centrumkórház építészeti tervezése teljesen új típusú kórházi modell megközelítést igényelt, a magyar kórháztervezési tapasztalatok csak korlátozottan voltak felhasználhatók. A tervezők ezért a koncepció kialakítása során a legjobb nemzetközi centrumkórházi minták – többek közt osztrák, amerikai, holland és dán modellek – bevált megoldásaira építettek.
A díjnyertes építészeti tervkoncepció szakmai kialakításában a középületek tervezésben jelentős referenciákkal rendelkező ZDA-Zoboki Építésziroda mellett nemzetközi és hazai szakemberek is részt vettek: elsősorban a bécsi centrumkórház (Krankenhaus Nord), valamint számos nyugat-európai egészségügyi létesítmény tervezésében tapasztalattal bíró osztrák AC tervezőiroda, továbbá kifejezetten egészségügyi tervezésre szakosodott építészek és belsőépítészek. A ZDA a tervezés során továbbá szorosan együttműködött orvosokkal és kiváló orvos-technológus szakemberekkel.
Fókuszban a korszerű betegellátás
Az építészeti terv megalkotásánál elsődleges szerepet kaptak a betegek korszerű és gyors ellátását biztosító orvos-technológiai és funkcionális szempontok, az építészet elsősorban támogató funkcióként van jelen. Az épület tervei ezért eltérően a hagyományos tervezési sémáktól belülről-kifelé, a korszerű technológiai és beteglogisztika elvárásokat figyelembe véve készültek.
A tervezett épületegyüttes tagolása, az épületek elhelyezkedése és egymással való kapcsolata, mind a korszerű, gyors és hatékony betegellátást célozzák: a nemzetközi centrumkórházi modellekre építve a komoly technológiát igénylő központi műtéti-diagnosztikai tömb – amelyben a sürgősségi ellátás központja is helyet kapott – elválik a két oldalt sorakozó, járó- és fekvőbeteg osztályokat (rendelőket, kezelőket, intenzív osztályokat) befogadó épületszárnyaktól. Az épületeket a központi előcsarnok és kiterjesztett folyosói fűzik össze, biztosítva, hogy a diagnosztikai-műtéti központ az épület minden részéből könnyen elérhető legyen. Ugyanakkor kifejezett cél volt, hogy a tervezett centrumkórház a testi gyógyítás mellett a szellemi épülés modern központja is legyen, ezért a tervezők nagy hangsúlyt helyeztek az épületegyüttes humánus kialakítására – egy emberi léptékű, áttekinthető és szerethető épület megteremtésére.
Betegközpontú, gyógyulást szolgáló környezet
Nemzetközi tapasztalatok és számos kutatás igazolja, hogy a betegek felépülését nagymértékben befolyásolja, hogy milyen környezetben gyógyulnak. A kórházi tartózkodás alatt szükségük van a betegeknek arra, hogy ne ágyba fekve kelljen eltölteniük az időt, hanem a természet közelében lehetőségük legyen kikapcsolódni, nyugodt körülmények között találkozni a családtagjaikkal, vagy az orvosokkal. Ezért a terv megfogalmazása során kiemelt hangsúlyt kaptak az emberközeli és természetes környezet megteremtését, a betegek lelki-szellemi épülését is szolgáló építészeti és innovatív belsőépítészeti megoldások.
A humánumot középpontba emelő építészeti koncepció végigkíséri az épületegyüttest az előcsarnoktól a nővérállomásokon át a betegszobákig. Az épületek tagolása, a zöldfelületek kialakítása, az ápolási terek, a betegszobák berendezése, az anyaghasználat, a fények, a színek vagy a helyiségekben alkalmazott textilek mind a barátságos, nyugalmat árasztó, betegközpontú környezet megteremtését szolgálják. A betegek kisétálhatnak a tetőkertekre, ráláthatnak a zöldfelületekre, míg az ablaktalan helyiségekben – például a diagnosztikai terekben – a közérzet javítását olyan speciális megoldások is segíthetik majd, mint a mennyezeten és a falakon elhelyezett, természetes fényt, vagy az égboltot imitáló világítópanelek. Emellett kifejezett cél volt olyan közösségi terek megalkotása, ahol a csendes elvonulástól, a nyugodt orvos-beteg párbeszéden át akár közös filmnézésre, koncertek vagy tudományos előadások meghallgatására is van lehetősége a gyógyulóknak.
Értékeket őrző, modern, zöld épület
A koncepció szerint a Szent István Kórház területén egy teljesen új épületegyüttes születik, minthogy a jelenlegi, közel 150 éves épületek alkalmatlanok a modern orvosi technológia befogadására. A terv ugyanakkor visszanyúl a Hauszmann Alajos által, a 19. század végén tervezett épületegyüttes strukturális és építészeti hagyományaihoz: megtartja a műemléki jellegű bejárati épületet, valamint a levegős, sok zöldfelülettel és ősfákkal rendelkező tagolást, és felidézi az egykor központi helyen álló kápolnát is, amely a jövőben közösségi találkozóhelyként is funkcionálhat.
Az új épületegyüttes a bejárati pavilon megtartásával a Nagyvárad tér felől megőrzi hagyományos városi arcát, a városi lépték megtartása érdekében mindegyik tervezett épület magassága 30 méter alatt marad. Az új kórház két fő egysége a Campus-kert, az intézmény fogadó tere, és a főépület, a gyógyítás tere. A csarnokszerűen átnyitott bejárati épületen belépő látogatók egy nyugodt, fákkal, zöldfelületekkel, virágokkal, ülőbútorokkal és vízfelülettel kialakított pihenő parkban, a Campus-kertben találják magát, amely a forgalomelosztás mellett a pihenés és a találkozás tere is. A főépület funkcionális szempontjai mellett az épületszárnyak közötti zöld udvarokkal, belső átrium-kertekkel, tetőkertekkel és homlokzati növényfalakkal a „Zöld épület” koncepciót követi.
A főépület egy központi tömböt, és hat hozzá kapcsolódó épületszárnyat foglal magában. Az épületek tagolásának jelentős szerepe van a funkcionalitás és az áttekinthetőség szempontjából is: a központi műtéti-diagnosztikai tömb a komoly technológiát igénylő szakmai, technológiai területeket tartalmazza (sürgősségi betegellátás, diagnosztika, műtők, gépészet), míg a további orvosi funkciókat, a járóbeteg és fekvőbeteg osztályokat (rendelők, kezelők, ápolási egységek, intenzív osztályok) a toronyépületek fogadják be. Az épületeket a központi előcsarnok és kiterjesztett folyosói fűzik össze, biztosítva, hogy a műtéti-diagnosztikai központ az épület minden részéből gyorsan és könnyen elérhető legyen.
A központi tömb felső szintjét a tetőkertek alkotják, amelyek helyet biztosítanak séták, elsősorban a beteglátogatás számára, ugyanakkor fontos szerepet töltenek be a terápiás kertek befogadásában is.
Egykapus kórház – szakszerű ellátás a lehető leggyorsabban
A Dél-pesti Centrumkórház úgynevezett „egykapus kórház” lesz, azaz minden látogató és járóbeteg egy irányból, a Nagyvárad tér felől juthat be az épületbe, ami jelentősen segíti a betegirányítást, a betegek osztályozását, és azt, hogy az ide érkezők a lehető leggyorsabban eljuthassanak az általuk kívánt helyre. Egyedül a sürgősségi ellátás –betegek fogadása, mentőbejárás – történik a hátsó kapun keresztül, biztosítva a sürgősségi betegek gyors ellátását és megfelelő elválasztását a többi betegtől.
A tervezett épület egyik legfontosabb alapvetése ugyanis az, hogy a kórházba érkező bármely beteg – legyen szó akut ellátásról, járó- vagy fekvőbetegről – a lehető legrövidebb idő alatt a legmagasabb szintű ellátást kaphassa meg. A tervezés során kiemelt szempont volt annak modellezése, hogy egy adott beteg milyen úton – helikopterrel, mentővel, járó betegként stb. – érkezik a kórházba, hova kell eljutnia, és kivel kell találkoznia/kivel találkozhat az adott útvonalon.
Az építészeti kialakítás a gyors és szakszerű betegirányítást és beteglogisztikát szolgálja, ügyelve az eltérő súlyosságú és különböző típusú ellátásban részesülő betegek – járó- és fekvőbetegek –, illetve a látogatók útvonalainak szétválasztására. A jövő centrumkórházában így olyan nem fordulhat elő, hogy egy súlyos, operáción átesett beteget a látogatók szeme előtt toljanak végig a folyosón, vagy egy várótermen.
A kórház előcsarnokából a járóbetegek és a látogatók két oldalfolyosón és a lépcsőházakon keresztül egyszerűen el tudnak jutni a megfelelő kórházi osztályokhoz, rendelőkhöz. A bejárat közelében helyezték el a járóbeteg rendelőket, a fizioterápiás és egyéb kezelő osztályokat. A diagnosztika során is elválasztják egymástól a fekvő- és a járóbetegeket. A sürgősségi esetek fogadása, a lehető leggyorsabb szakszerű ellátás érdekében különleges, kétszintű triázs-rendszerben történik, amely hatékonyan látja el a betegek osztályozását például attól függően, hogy szív- és érrendszeri, baleseti vagy általános ellátásra van-e szükségük.
21. századi technológia – robotok segítik a hajszálpontos műtéteket
A betegek korszerű gyógyítását a legmodernebb orvostechnológiai és okos megoldások (Smart Hospital) is segítik. Az intézményben elsőként kapnak helyet az országban sokkarú robotműtők – úgynevezett Da Vinci műtők –, amelyek az orvosok kézmozdulatainak tized, századrészét képesek műtét közben lekövetni. Emellett olyan hibrid műtők is létesülnek, amelyek lehetővé teszik, hogy fontos diagnosztikai eljárásokat – CT, MR, stb. – akár műtét közben is el tudjanak végezni, és ne kelljen a beteget másik helyiségbe, vagy akár másik intézménybe szállítani. A speciális orvosi műszerek mellett robotok segítik majd a belső kórházi logisztikát is – így az ételek, gyógyszerek egyéb anyagok megfelelő helyre szállítását. A labor anyagok, minták, gyógyszerek gyors célba juttatását csőpostarendszer segíti. De automatizálva lesz a matracok és ágyak mosása, illetve fertőtlenítése, a személyzet és az orvosok ruháinak adagolása, valamint a laboratóriumi munkafolyamatok kezelése is.
Az orvosok munkáját több mint 40 műtő segíti – a fent említett hibrid és Da Vinci műtők mellett külön fertőzőbeteg műtő, valamint 10 egynapos műtő is helyet kapnak az épületben. Az 1400 ággyal rendelkező kórházban a szobák többsége kétágyas lesz, de bizonyos speciális osztályokon – fertőzőbeteg, égésplasztika, transzplantáció stb. – 80-100 százalékban egyágyas szobákat alakítanak ki, és külön lifteket terveztek a fertőző betegek számára is.
A betegszobákban a páciensek ágya mellett elhelyezett korszerű informatikai berendezések támogatják az orvosok munkáját és a betegek komfortját. Az érintőképernyős monitorokon nemcsak a leletek hívhatók le és rögzíthetők az adatok, hanem azt a betegek tévénézésre és internetezésre is használhatják.
A látogatók és a betegek tájékoztatását és irányítását intelligens kórházi információs rendszer segíti, a biztonságot kórházi nyomkövető rendszer, valamint a betegeket, látogatókat és a személyzetet kétséget kizáróan azonosító biometrikus megoldás is támogatja.
A jövő orvoslására is felkészültek az építészek
A létesítmény jövőállóságát nemcsak a legkorszerűbb berendezések és Smart Kórház megoldások szolgálják, hanem az épületegyüttes építészeti kialakítása is. A kórház eleve úgy van tervezve, hogy az reflektálhasson az orvostudomány folyamatos és nagyon gyors fejlődésére, a legújabb orvosi, technológiai vívmányokra, annak érdekében, hogy a belső terek átalakíthatók, valamint az új eszközök, műszerek később rugalmasan beépíthetők legyenek. Az épület alaprajza tiszta szervezésű és a nagy pillérfesztáv alkalmazása miatt könnyen variálható, a válaszfalak az igények szerint átrendezhetők, átalakíthatók, akár a műtők között is.
Oktatási és kutatási központ is lesz a centrumkórház
Az új Dél-pesti Centrumkórház nemcsak a legmagasabb szintű ellátást biztosító egészségügyi-gyógyászati centrum lesz, hanem oktatási és kutatási központként is funkcionál. A diagnosztikai tömbben helyet kapó orvos-technológiai berendezések és laborok a korszerű betegellátás mellett a tudományos kutatást is szolgálják. A Campus-kert egyik oldalára tervezett épületben irodák kapnak helyet, míg a kert másik oldalán korszerű oktatási központ létesül, amelyben többek közt a Pécsi Tudományegyetem hallgatóit képzik majd.
Kiváló közlekedési kapcsolatok
A tervezett kórház közúti és közösségi közlekedési kapcsolatai kiválóak: az intézmény a gyorsforgalmi és főút hálózaton (M5, M4, 4-es, 5-ös, 51-es főutak) az ország bármely pontjáról, valamint a kórház vonzáskörzetéből is könnyen megközelíthető. Tömegközlekedéssel is egyszerűen és könnyen elérhető az intézmény, a 3-as metró Nagyvárad téri megállójának aluljáróját közvetlenül az épület fogadócsarnokába vezetik – és a 24-es villamos is közvetlen elérést biztosít a látogatóknak.
A zavartalan mentőforgalom az épületegyüttes hátsó részén – a betegforgalomtól elkülönítve – a Vágóhíd utca – Fehér Holló utcán keresztül lesz biztosítva, a helikopteres mentés számára pedig leszálló hely létesül. Az autóval érkező betegek, látogatók és a dolgozók részére 1200 parkolóhelyet hoznak létre.
Az Operaház varázslatos műalkotásai
Az Operaláz című műsor második része Zoboki Gábor építész vezetésével betekintést ad az Operaház gazdag építészeti és iparművészeti örökségének világába, melyben urbanisztika, zene és képzőművészet együttesen elevenedik meg és alkot szinte tökéletes művészeti egységet.
A műsor az Operaház felújításán dolgozó építészek, az intézmény dolgozói és művészei segítségével veszi górcső alá az épület iparművészeti alkotásainak – úgy mint szobrok, kerámiák, csillár és lámpák, freskók – történetét, funkcióit és jelentőségét. Egyben rávilágít azokra az épületen végbe ment – színek, elszíneződések stb. – változásokra, amelyek meghatározzák a restauráció irányát is. A nézők emellett betekintést kaphatnak az épület színpadtechnikájának működésébe és evolúciójába az épület több mint száz éves történetének kontextusában.
Operaláz – Az Operaház titkai és újjászületése c. műsorról
Zoboki Gábor építész kalauzolásában az Operaház titkaiba és újjászületésébe pillanthatnak be a nézők a magyar televízió új, 2019 októberében indult építészeti magazinműsorában. Az Operaházat, Magyarország kiemelt kulturális épületét az eredeti – Ybl Miklós tervei szerint 1884-ben hátrahagyott –, korhű állapotának megfelelően állítják helyre. Az épületbe a legmodernebb színház-technológiai, akusztikai megoldásokat építik, így a felújítást követően a közönség egy nemzetközi szinten is kimagasló színvonalú, 21. századi kulturális intézményt vehet birtokba. A budapesti Operaház építészeti és kultúrtörténeti értékeit is megismerhetik az érdeklődők a havonta jelentkező sorozatból.
Fotó: Bődey János
Köszönthet-e egy újabb aranykorszak az Operaházra?
Operaláz – Az Operaház titkai és újjászületése
Zoboki Gábor építész kalauzolásában az Operaház titkaiba és újjászületésébe pillanthatnak be a nézők a magyar televízió új, 2019 októberében indult építészeti magazinműsorában. Az Operaházat, Magyarország kiemelt kulturális épületét az eredeti – Ybl Miklós tervei szerint 1884-ben hátrahagyott –, korhű állapotának megfelelően állítják helyre. Az épületbe a legmodernebb színház-technológiai, akusztikai megoldásokat építik, így a felújítást követően a közönség egy nemzetközi szinten is kimagasló színvonalú, 21. századi kulturális intézményt vehet birtokba. A budapesti Operaház építészeti és kultúrtörténeti értékeit is megismerhetik az érdeklődők a havonta jelentkező sorozatból.
Az 1. rész tartalmából:
Hozhat-e operajátszásnak új reneszánszot az épület felújítása, és válhat-e a 19. századi hőskorához hasonló trendi műfajjá az opera? Miért a legtökéletesebb alkotása Ybl Miklósnak a budapesti Operaház, és honnan merített ihletet? Zoboki Gábor építész Ókovács Szilveszterrel, a Magyar Állami Operaház igazgatójával, valamint építészekkel, művészettörténészekkel és az Operaház művészeivel közösen mutatja be, mennyiben határozza meg az opera műfaját az épület jellege, távolodik-e az opera a klasszikus operairodalomtól, és miként lehet átörökíteni Ybl hagyatékát a grandiózus építészeti csoda felújítása során.
Az Operaláz című sorozat első része feltárja a kulturális intézmény létrejöttének legfontosabb momentumait, valamint bemutatja az építészek az épülettel kapcsolatos, legfontosabb kihívásait: hogyan lehet nekifogni egy több mint 130 éves műemlék korszerűsítésének, milyen mérföldkövek mentén indult el a felújítás, hogyan állítható a 21. századi technológia az épület rekonstrukciójának szolgálatába?
Fotó: Bődey János
A nézők talpa alól szólhat a kórus a felújított Operaházban
– Miért kell felújítani az Operát?
– Az Operaház a magyar építészet remekműve, Ybl Miklós egyik utolsó kiemelkedő alkotása, a 19. századi nemzeti építészetünk esszenciája. Ráadásul alig van operaház Európában, amelyik eredeti formájában, átépítés nélkül fennmaradt volna – se az olasz, se a német operakultúra területén. Leégtek, lebombázták, lebontották vagy átalakították őket. Ám nem csak ezért értékes és egyedülálló. A megépítésekor világszínvonalat képviselt: itt használtak először hidraulikus színpadtechnikát – ezt maga Ybl tervezte –, nézőtere akusztikailag kiválóan sikerült, belsőépítészetében pazar, a műfaj rangjához méltó volt. Viszont a legutóbbi nagy felújítás több mint harminc évvel ezelőtt, a nyolcvanas évek elején történt, amikor egy olyan színpadtechnikát építettek be az omladozó NDK-ból, ami a maga korában sem számított már korszerűnek. Emlékszem olyan Walkür előadásra, ahol Wotan búcsújának zárójelenetét a díszletváltás műszaki hibái miatt az előző kép díszletében énekelték végig. A legviccesebbet akkor éltük meg, amikor az előadás közepén lassan elindult a függöny, úgyhogy az énekesek egyre kisebb függönynyíláson próbálták befejezni a felvonást.
Halkabb, pontosabb, gyorsabb és digitálisan irányítható, többfunkciós, 21. századi rendszert építünk be. Azonban legalább ilyen fontos, hogy Magyarország egyik legpatinásabb műemléképületét korhű állapotának megfelelően állítsuk helyre, azaz minél inkább visszanyúljunk Ybl Miklós eredeti terveihez. Nem csak azért, mert az elmúlt közel másfél évszázadban a felújítások, átalakítások – például a nézőtér korábbi bővítése, vagy a zenekari árok szűkítése – sokat rontottak az akusztikán, hanem mert a ház sokkal szebb volt eredeti pompájában. A közönség számára ez lesz a leglátványosabb változás – ugyanabba a házba léphetnek be, amely 1884-ben, a megnyitón várta a látogatókat, köztük őfelsége Ferenc József császárt, aki a korabeli beszámolók szerint igencsak el volt ragadtatva a látottaktól. Bár korábban kikötötte, hogy nem lehet nagyobb a bécsinél, de a legenda szerint a megnyitón azt mondta: ”valóban nem lett nagyobb, de azt elfelejtettem mondani, hogy szebb sem lehet”.
– A legtöbb operalátogató valószínűleg ma is nagyon szépnek látja a házat.
– Ma is az, de sokkal nemesebb volt egykoron. Az Ybl által tervezett épület a kor legnívósabb német és olasz operaházainak építészeti szintézisét jelentette. Ybl neoreneszánsz stílusérzéke olyan csodálatos, hogy méltó módon vetik össze a valóban reneszánsz kori „középületelődeivel”. Ybl keze nyomán nem találjuk a 19. századi eklektika „üres” idézeteit, a ház olyan tökéletes, hogy nem látom értelmét bármit változtatni rajta, ami nem a korszerű operajátszás feltételeit szolgálja. Egyedülálló tanúépületről van szó, kivételes építészeti értékekkel. Meg kell tisztítani a látszó felületeket, freskókat, képzőművészeti elemeket és el kell távolítani a korábbi felújítások éppen akkor aktuális műszaki következményeit, átfestéseit. Érdekes megfigyelni, hogy a díszítőfestés esetében a mester komplementer színekkel dolgozott, mint a reneszánsz festők. A túlnyomórészt meleg okker, lazac, sziennák és umbrák, meggyvörös és arany színvilága mellé olajzöld és türkizkék színek társultak. Egykor az épület összes belső terében összhangban voltak a díszítőfestések egymással és a freskók színvilágával. Ha a valamikori kerengők sötétokker és szienna színű, intim jellegű teréből léphetnénk be újra egy világos okker és aranyozott nézőtérre, akkor a hatás a jelenleginek a többszöröse lehetne.
Csakhogy ma az Opera nézőterének legmeghatározóbb színe a sötétvörös, mindenhol ez jelenik meg – ám ez csak az ötvenes évek óta van így. Ma hiába keressük mondjuk az eredeti arany csillogású olajzöld előfüggönyt, azt is eltüntették, mint mindent, ami az arisztokráciára emlékeztetett a háború után. A nyolcvanas években már visszaállíthatták volna az eredeti színeket, de akkoriban a szakmának erre nem volt lehetősége. Most részben falkutatással, részben korabeli leírások alapján rekonstruáljuk, hogy is nézhetett ki a ház, de olyan nyomokat is fel kell használnunk, mint mondjuk az egykori számlák, amelyekből kiderül, milyen színű drapériákat vásároltak a díszítéshez. Persze nem elég a színeket visszaállítani. A teljes varázshoz megfelelő fény is kell.
– Nem jó a világítás sem? A nagy csillár látszólag ugyanolyan 135 éve.
– A nézőtér nagy csillárja keveset változott ugyan, de egészen máshol lógott eredetileg, mint ahogy mi azt ismerjük. A háború után a mennyezetig felhúzták, mintha valaki a mellkasánál szíjazná be a nadrágját. Talán azért tették, mert így lehetett a legtöbb fényt kibocsátani. Csakhogy a történeti korokban a csillárok a belső terek illúzióját fokozták azzal sejtelmes, derengő fényükkel, melyek megcsillantak az aranyozott és fényes felületeken. Tehát szét kell választani a funkcionális világítást – hogy megfelelő fényerőt biztosítsunk a nézőtéren – ettől a csodálatos hatástól. Tervünk az, hogy a Lotz-freskót méltó módon megvilágítva – ehhez a csillárt vissza kell engednünk négy méterrel lejjebb az eredeti helyére –, maga a mennyezeti freskó legyen a legdominánsabb elem a teremben. „A zene apoteózisa”. Az Olümposz világában vagyunk, Apolló lantjátékát hallgatják az ott lakó istenek és múzsák. Itt minden az illúzióinkat szolgálja. Még el sem kezdődik az előadás, de minket már elvarázsol a bejárat, a díszlépcső, a festmények, a színek, a bojtok és rojtok. Olyan ez, mint egy templom, ahol a füstös félhomályban érvényesül leginkább az építészet, képzőművészet és zene hatása.
– Kiegészítőfények eddig is voltak.
– Igen, de sajnos a legutóbbi átépítés során a részletekre – Ybl-lel ellentétben – nem mindig fordíthattak elég figyelmet. A páholyokban például egyszerű villanyégők árválkodnak, és még arra sem ügyeltek, hogy középre kerüljenek. Olyan, mintha némelyik páholy nem lenne befejezve. Az égőket drapériákkal takarták ki, hogy a nézőtérről nézve ne jelenjenek meg, de ez a rengeteg plusz függöny rendkívüli módon levette az utózengési időt, azaz rontották a nézőtér akusztikai környezetét. A restaurátori feltárások révén azt is látjuk, hogy a páholyok mennyezete és architrávjainak építészeti kiképzése, festése olyan értékes, hogy azt korszerű világítástechnikával meg kell mutassuk. A felvonások kezdetét jelző kialvó fények játéka az operai nézőtér belsőépítészeti nyitánya az előadás megkezdése előtt. Fontosnak tartom, hogy ez az illúzió is helyreálljon. Az előszínpadi nagyfüggönyt nem lehetett a proszcénium nyílás mögé kihúzni a helyhiány miatt. Így az énekesek egy bársonnyal kipárnázott keretet kellett áténekeljenek. Tehát minden, amit az eredeti helyreállításért teszünk, egyben egy tökéletesebb akusztikai és színház-technológiai megoldás felé is visz.
– Miért, mi az, amivel rontottak még az akusztikán?
– Például azzal, hogy megnövelték az ülőhelyek számát a földszinten. 1912 nyarán a zenekari árok rovására további sorokat tettek az első sor elé, ehhez viszont meredekebbre kellett dönteni a nézőteret. Azáltal, hogy a zenekari árok több mint két méterrel becsúszott a színpad alá, felborult a zenekari és színpadi hangzás aránya. A zenekari árok össze volt kötve a nézőtér alatti nyomótérrel. Itt az utcáról ideérkező levegő „légtócsát” képzett. A szellőzőcsatornákba behordott jéggel pedig a párásításról is gondoskodtak egyben. Minden szék alatt megtalálhatók ma is azok a rácsok, melyeken keresztül a levegő feláramolhatott a nézőtérbe. Hiszen a gázégők és testek melege elindított egy lassú áramlást. A csillár fölötti rács és az „Ördögpadlás” pedig arra szolgált, hogy a levegőt átvezessék az egész auditóriumon. Ez az úgynevezett elárasztásos szellőzés létrehozhatott olyan zengő tereket a nézőtér alatt és fölött, ami segíthette ezt a különleges akusztikai élményt. Mi újra összekötjük ezeket a tereket a zenekari árokkal, a talpunk alól szólalhat meg az orgona és a kórus hangja a Faust utolsó felvonásában
– Vannak még olyan terek, amelyekre ma már nincs szükség?
– Az alsó szinten működő elektromos berendezések nagy része mára feleslegessé vált. Ami egykor több szobányi területet foglalt el, azt ma egy mobiltelefon is helyettesítheti. Ezek helyére irodák és öltözők kerülnek. Az Operaházban működtek festőművészek, szobrászok, lakatosok, valamint férfi és női varroda, kalapos, parókás, cipész, ötvös és a díszletkárpitos műhely is. Ez mind kikerül az Eiffel Műhelyházba, ami újabb tereket szabadít fel. Az egyik ilyen műhelybe kerül például az új zenekari öltöző. A legnehezebb kérdés talán az akadálymentesítés, hiszen egy-egy liftet nem lehet csak úgy elhelyezni az Operában a rezgések miatt sem. Szerencsére van két karzatra felvezető lépcső, amely az oldalsó bejárattól vezetett a legfelső szintre, és eredetileg egy közbenső szintre se lehetett innen bejutni. Így nem találkozhattak a kakasülőre igyekvő szegényebb nézők a tehetősebb vendégekkel. Ebben kaphat helyet a felvonó, némi átalakítás után, hiszen a lépcsőfordulók sehol sem illeszkedtek pontosan a közönségforgalmi műemléki tereihez. A leglátványosabb változás azonban alighanem a nézőtéren lesz.
A széksorokat nem választja ketté többé folyosó, így a legértékesebb helyekről nem kell lemondani ezután. Eredetileg Ybl tervein is ez az elrendezés szerepelt, de a munkák befejezése előtt leégett a bécsi Ring-színház, a Staatsoper akkori ellenlábasa. 270-en vesztek oda. A színháztörténet legdrámaibb eseménye után minden nagyobb színházban vasfüggönnyel választották ketté a színpadot és a nézőteret, hogy a színpadon elinduló tűztől megmentsék a közönséget. Ybl operája volt az elsők között ebben a sorban, ezért kellett véleményem szerint három blokkra vágni a nézőteret és az akusztikailag értékes oldalfalakra „ráültetni” a közönséget. Ma már sokkal biztonságosabbak az anyagok és riasztórendszerek nincsenek túlsúlyban a tűzveszélyes anyagok, így visszaállíthatjuk azt az ülésrendet, amit Ybl Miklós megálmodott, és amit mindenütt ma is megtalálunk, elsősorban a német nyelvű operaszínházakban.– Ahol lehet, Ybl terveihez nyúlnak vissza. Többen azt várták, hogy „zobokisabb” lesz az átalakítás.
– Szokták kérdezni, hogy hol van ebben Zoboki? Hát sehol. Nem azért, mert összesen háromszáz mérnök dolgozik a házon a vezetésemmel, hanem azért sem, mert Ybl Miklós zseniálisat alkotott.. Pedig neki is folyton csökkentették a költségkeretét, egyre kevesebből, egyre kisebb, mégis egyre nagyszerűbb operát tervezett. A végeredmény pedig sok szempontból túltett azokon a nyugat-európai mintákon, amiket követett. A mi feladatunk az, hogy megvalósítsuk azt, amit ő megálmodott, és csak nagyon finoman egészítsük ki a munkáját. Egy szót sem ejtettünk arról, hogy az Operaház volumenének több mint kétharmada azt szolgálja, hogy az operaüzem virtuózan működhessen. Felújított színpad, öltözők, műhelyek és irodák keletkeznek, melyekkel legalább akkora adósságot törlesztünk a művészeknek, mint amennyit a nézőtéren az operarajongóknak. A jelenkor operajátszás trendjeit nem hagyhatjuk figyelmen kívül, de törekednünk kell arra, hogy a technikai módosításokkal ne sértsük meg az Ybl-i hagyatékot. A Magyar Állami Operaház igazi kultúrtörténeti kuriózum és reméljük a felújítás után pedig hangzásában, belsőépítészeti pompájában és felszereltségében ismét világszínvonalú lehet.
https://index.hu/urbanista/2018/07/01/operahaz_felujitasa_zoboki_gabor_opera/
Fotó: Bődey János / Index
Nemzetközi Építészeti Nívódíjat nyert a budapesti Nokia Skypark irodaház
A Nemzetközi Ingatlanfejlesztési Nívódíj Pályázaton (FIABCI World Prix d’Excellence) az irodaház kategória Ezüst Díját nyerte el a Futureal-csoport fejlesztésében megvalósult budapesti Nokia Skypark. Az ingatlanszektor Oscar-jaként emlegetett megmérettetésen 60 ország ingatlanfejlesztései közül választják ki minden évben a világ legjobbjait. A Corvin-negyedet lezáró, kutatás-fejlesztési központként működő irodaépület nem először kapott rangos díjat, az épületet tervező ZDA – Zoboki Építésziroda munkáját pedig már negyedik alkalommal ismerték el nemzetközi FIABCI-díjjal.
A Nemzetközi Ingatlanszövetség (FIABCI) minden évben megrendezi a Nemzetközi Ingatlanfejlesztési Nívódíj Pályázatot (FIABCI World Prix d’Excellence), amelyen a 60 tagország legsikeresebb ingatlanfejlesztéseit ismerik el. A több mint negyedszázada útjára indított FIABCI Prix d’Excellence a világ legrangosabb ingatlanfejlesztési elismerése, amelyet az ingatlanszektor Oscar-jaként tartanak számon. A díjazás főbb szempontjai közé tartozik az ingatlanfejlesztés koncepciója és eredménye, építészeti- és városépítészeti színvonala, a kivitelezés minősége, valamint a megvalósítás időtartama is. Emellett értékelik az értékesítés és bérbeadás eredményességét, továbbá a környezetvédelmi szempontokat és az ingatlanfejlesztés társadalmi hasznosságát.
Idén május 1-jén, Dubai-ban, a FIABCI 69. Világkongresszusán hirdették ki a Nemzetközi Nívódíj Pályázat eredményeit. Az irodaház kategóriában a világ második legjobb ingatlanfejlesztésének választották, így a FIABCI World Prix d’Excellence Ezüst Díjával ismerték el a budapesti Nokia Skyparkot. A ZDA-Zoboki Építésziroda által tervezett, és a Futureal-csoport fejlesztésében megvalósult épület a Corvin-sétány egyik lezáró eleme. A legkorszerűbb technológiákkal ellátott Nokia Skyparkot kifejezetten technológiai és kutatás-fejlesztési igényekre tervezték. A több mint 70 millió euró beruházási értékű, 25 ezer négyzetméteres komplexum teljes területét a Nokia foglalja el.
Az éppen egy évvel ezelőtt átadott irodaépület nem először kapott rangos elismerést, 2017 novemberében a Skypark irodaház nyerte el az év legsikeresebb ingatlanfejlesztésének járó Portfolio Property Awards „Év projektje” díjat, majd decemberben a FIABCI magyarországi tagozatának nívódíját is megkapta. A tervező ZDA – Zoboki Építésziroda munkáit Magyarországon egyedüliként idén már negyedszerre ismerték el a legrangosabb nemzetközi FIABCI-díjjal. Az iroda tervezésében megvalósult épületek (Művészetek Palotája, Richter Gedeon Zrt. Kémiai Kutatóépület, Telenor Irodaépület) korábban két nemzetközi fődíjat és egy második díjat nyertek el, míg az alkotóközösség munkáját a Nemzetközi Ingatlanszövetség 2012-ben FIABCI Diplomával ismerte el.
Mindent otthonossá lehet tenni, mert az otthonosság a pszichénkben zajlik
„Elfelejtettünk lakást tervezni, a második világháború után eltűnt egy tradíció, azóta konzumházakat csinálunk” – mondta Zoboki Gábor a Duna TV Ridikül című műsorában. Az építész szerint az építészeti kultúránkból leginkább a programalkotás hiányzik, azaz, annak kitalálása, hogy milyen otthonban szeretnénk élni. Azok a terek az otthonosak, amelyekben mi magunk teremtjük meg a saját környezetünket, ehhez viszont idő kell. Aki gyorsan akar otthont magának, az csak egy „kapszulát” kap, amiben soha nem érzi majd igazán otthon magát. Az otthont tervező építész feladata ezért az, hogy minél többet megtudjon arról, akinek házat tervez, és felszabadítsa az építtető kreativitását. A tervező azonban csak a receptet tudja, a megoldást – hogy milyen otthont szeretnénk – magunknak kell megtalálni.
Az építészi hivatás egyfajta polihisztor léttel is jár: az építésznek bele kell ásnia magát más szakmákba és mindent megtudni arról, akinek házat tervez. Ugyanakkor az építész nem érez rá olyan dolgokra, amiről nem tud – ezért is kérem, hogy az első éjszakát én tölthessem el a házban, amit terveztem – mondta Zoboki Gábor. Az építész szerint ezért minden embernek rá kell éreznie a lelkére, arra, hogy milyen otthont akar és neki kell kialakítania azt.
Minden épületben, amiben élünk, tulajdonképpen egy építésszel van viszonyunk – rengeteg gondolat, szellemi termék benne van. Amikor belépünk egy térbe, ezek egyszerre „támadnak”, de az akklimatizálódáshoz idő kell: a térhez való alkalmazkodáshoz 15 perc; a látáshoz, amíg megszokunk egy fényerőt, fél óra; a halláshoz egy óra. Lassan áll át az agyunk bizonyos környezeti dolgokra.
Ezekkel a szempontokkal mind tisztában kell lenni, amikor lakástervezésbe kezdünk – hangsúlyozta a szakember. Olyan sokféle dologra kell egy ilyen intim környezet létrehozásánál figyelni, hogy attól tartok, az építészek sokszor inkább, saját elképzelésüket valósítják meg. Egy lakást berendezni is csak akkor tud egy építész, ha nagyon-nagyon jó kapcsolatban van az építtetővel. Ezért én például barátnak egyáltalán nem tervezek, mert esetleg ráerőltetném a saját gondolataimat – emelte ki Zoboki Gábor.
Mit jelent az otthonosság?
Azok a terek otthonosak, amelyekben az ember saját maga teremti meg a környezetét. Ez hosszú idő, ehhez évek kellenek. A high-tech elmúlt, most a high-touch időszaka van: szeretjük, ha keverednek a kultúrák, ha nem letisztult minden. Azok a jó otthonok, ahol van egy kellemes sarok, ahol le tudunk ülni, ahol mindenki megtalálja az intim terét a lakásban, függetlenül attól, hogy mekkorák a terek.
A finom részletek fontosságára jó példa az akusztika. Mérések igazolták, hogy az emberek az akusztikáról alkotott véleményük 50 százalékát egyéb pszichológiai okokból határozzák meg: kivel vannak ott a koncerten, meleg van-e, milyen parfümöt használtak, stb., végül pedig az akusztikát kritizálják. Tény tehát, hogy nagyon kell figyelni az ilyen apró részletekre, ahhoz, hogy az ember úgy érezze magát, otthon van.
Van egy materiális, egy érzelmi és egy spirituális lényünk, az otthonunknak mind a hármat hoznia kell. Materiális például a belmagasság, az, hogy jó legyen egy tér elrendezése. Érzelmi, hogy szeressem a lakás színeit, jó hangulat legyen, jól szelőzzön, jó legyen a panoráma. A spirituális részét pedig az jelenti, hogy milyen tárgyak vannak a lakásban és ezekhez milyen módon kötődöm. Egy régi tárgyat is nagyon lehet szeretni, mert hozza a több száz éves tulajdonosának az energiáit.
A konyha nem való a nappaliba
Nem tudunk lakást tervezni, hiányzik a kultúránkból. Eltűnt a második világháború után egy tradíció, rengeteg konzumházat csináltunk. Rendszerváltás után is gyártottunk Budapest körül egy övsömört lakóépületekből, most gyártjuk a második hullámot: kis középfolyosós, konyha a nappaliban, a rántotta a tévén készül típusú lakásokat.
A konyha ugyanis egy üzem. Az még rendben van, hogy van egy tálaló része, amit az étkezővel egybe nyitunk, de az nem normális, hogy a konyha a lakóterekkel, hálóterekkel legyen egyben. Sok függ attól, hogyan élünk. Van, aki nem főz otthon, és megteheti, hogy jobban összenyitja a tereket, míg másoknál a konyha és az étkező az otthon szíve – ezt például fel kell mérni a tervezés során. Az építésznek együtt kell élnie a megrendelővel, programot kell alkotni.
A magyar építészeti kultúrából leginkább a programalkotás hiányzik: annak kitalálása, hogy mit akarunk csinálni? Az építész ugyan tud egy csomó receptet, de az nem a megoldás. A megoldást annak kell megtalálnia, aki az otthont akarja, erre pedig időt kell szánni. Aki gyorsan akar otthont magának, az egy kapszulát fog kapni, amiben soha nem fogja otthon érezni magát.
Tehát a személyesség, a saját gondolataink, kreativitásunk megélése a legfontosabb a mai otthonban. A tárgyakkal lehet ezen segítni, de amit mi találtunk ki – és amire még az építész is azt mondta, hogy ez jó ötlet – az teszi az otthont igazán otthonná. Az építésznek csak példát kell állítani, és el kell mondania, hogy ő hogy gondolja.
Az év projektje: Nokia Skypark
2016 utolsó negyedévében adták át a Corvin sétány 25 400 négyzetméteres projektjét; a Nokia Skyparkot, ami 100 százalék ‘build-to-suit’ fejlesztésként a Nokia Networks egyedi bérlői igényeinek megfelelően épült. A közönség szavazata alapján ez lett az év projektje.
http://www.portfolio.hu/ingatlan/iroda/kiderult-melyik-az-ev-epulete-budapesten.3.268749.html
Fotókon a Lóvasút legszebb szerkezetei
A régóta parlagon heverő gyönyörű műemlék körüli pezsgést a ZDA Zoboki Építésziroda 2011-ben készített, az épület lehetséges hasznosítását bemutató tanulmányterve indította el. Végül az iroda tervei alapján 2016 decemberében indult el az épület teljes műemléki felújítása, a pinceszint beépítése és egy új épületrész kialakítása a meglévő műemléki épület mögött. A tervezés során az épület minden meglévő szerkezeti és díszítő elemét felmérték az utolsó kis részletig, majd kivitelezési szakaszban minden darabot egyenként vizsgáltak meg. Amelyik állapota engedte, restaurálás, konzerválás után visszakerült eredeti helyére. Amelyik olyan mértékig károsodott, hogy már nem volt megmenthető, ahelyett azonos anyagból, azonos formában legyártva készült egy másolat. Az épület gyönyörűen megmunkált részeinek – kő járófelületek, a tető oromzatok gazdagon cizellált famunkái, díszesen faragott fa és kovácsoltvas korlátok – nagy része még ma is megvan, őrizve a 19. század végi kézművesipar hagyományait. A műemléki rekonstrukció alapja ezek bemutatása az egyes díszítőelemek felújításával.
Látványos építészeti megoldások
Az épület leglátványosabb része, a két pavilon közti hajdani perontér és tetőszerkezete, amely a múlt század 20-as majd 40-es éveiben történt utólagos beépítés miatt teljesen „elveszett” – mondta el Zoboki Gábor. A ZDA-Zoboki Építésziroda vezetője kiemelte, az egykori utasvárót a régi fényképek alapos tanulmányozásával és korabeli hasonló épületek szerkezeteinek elemzésével rekonstruálták. A korábban oldalról nyitott várakozó csarnokot a tervezők hatalmas üvegfalakkal zárták le, így két legyet is ütöttek egy csapásra: egyrészt a hajdani tér újra átélhetővé vált, másrészt az épület egyben látványos, használható belső teret is nyert. Az új tetőszerkezet egyedi mérnöki konstrukció, a megmaradt fedélszéket elemeire kellett szétszedni, majd alapos vizsgálat után újították fel a teljes szerkezetet – hangsúlyozta Zoboki Gábor.
A perontér új tetőszerkezete egyedi mérnöki konstrukció
Az épület gyönyörű kovácsoltvas korlátjának néhány éve lába kelt, de ennek pótlását a részletes felmérések alapján szerencsére meg tudták oldani, így eredeti szépségében csodálható meg ez is. A jövőben vendéglátóhelynek is otthon adó kivételes szépségű épület nemcsak a budai hegyek kirándulóinak lehet népszerű célpontja, hanem kulturális programokat kínáló kiállítótérként is szolgál majd. A Hegyvidék Önkormányzat Helytörténeti Gyűjteményének központja lesz, amely rendszeres programokat tart a helyi iskoláknak, egyesületeknek.
A Lóvasútról
A Lóvasút épülete a 19. század második felének eklektikus építészetébe illeszkedő, a Hegyvidék építészetét formáló „svájci villa”-típusú építészet markáns jegyeit hordozó ipari épület, különleges műszaki megoldásokkal.
A budai hegyvidék a dualizmus-kori Pest és Buda polgárainak kedvenc kiránduló és szórakozó helye volt. Egyre-másra épültek ezen a környéken a majorságok, vendéglők, fogadók. 1867-ben egy vállalkozás alakult a Lánchíd budai hídfője és a Zugliget közötti lóvasút közlekedés építésére és működtetésére, majd az első járat 1868 közepén indult. A levéltárakban fellelt anyagok szerint ekkor még egy kisebb, faszerkezetű indóház állt a mostani helyén. A vonalat a Millennium évében, 1896-ban villamosították, az ebből az időből származó fényképek alapján ekkor már állt a most látható épület. Néhány év múlva azonban komoly tragédia árnyékolta be az egykor sikeres vállalkozást: 1900-ban súlyos baleset történt, egy elszabadult szerelvény megindult a lejtőn, és a Virányosi út tájékán kisiklott, négy ember halálát okozva. A baleset után úgy döntöttek, hogy a villamos végállomását a lejtős területről át kell helyezni. 1903-ra alakították ki a Libegőnél az új végállomást, így a Zugligeti úti egykori végállomás köztes megállóvá minősült. Értelmét vesztette a nagy utasváró és az üzemi épület is. Húsz évvel később az épületet peron felőli oldalát befalazták, és a BESZKÁRT dolgozóinak alakítottak ki benne szálláshelyeket. Csak egy kis helyiség szolgálta tovább váróteremként a villamos közlekedést.
Szinte csak kocsmaként nem szolgált a Lóvasút 150 év alatt
Az épület számos különböző funkciót töltött be közel 150 éves története során, lóvasút- és villamosmegállóként, postaként, távírdaként és szolgálati lakásként is szolgált. Az elmúlt több mint 25 évben lakatlan volt az épület – leginkább hajléktalanok időszakos szállásaként szolgált –, a házhoz a 70-es évek óta nem nyúltak, bizonyos részeihez talán a II. világháború vége óta sem. Tönkrement a tető, áztak a falak és néhány éve lába kélt a főbejárati pavilon gyönyörű díszkorlátjának is.
