Archívum: ZDA sajtó

Tíz évvel ezelőtt, 2009 nyarán költözött közel 12 ezer négyzetméteres alapterületű törökbálinti irodaházába a Telenor. Az épület átadásakor Közép-Európa egyik legnagyobb környezettudatos beruházásának számított a ZDA – Zoboki Építésziroda által tervezett, azóta több rangos hazai és nemzetközi építészeti díjjal elismert székház. A hazai irodapiacon új koncepciót megtestesítő épület máig számos egyedülálló megoldással rendelkezik. És hogy bevált-e az újítás? Rendszeres felmérések szerint a Telenor munkatársainak közel 50%-a a munkahelyi környezetet emeli ki első helyen, amikor arról kérdezik, miért ajánlaná munkáltatóként a vállalatot.

Egy merőben új megközelítéssel megtervezett épület

A törökbálinti székházat a budapesti Művészetek Palotáját is jegyző ZDA – Zoboki Építésziroda tervezte. A Telenor a helyszín megválasztása és az irodaépület koncepcionális kialakítása előtt kikérte a munkatársak véleményét, így született meg a dolgozók közötti együttműködést elősegítő „egy cég, egy épület” alapötlet. Az új székházra építészeti pályázatot írt ki a Telenor. A nyertes ZDA – Zoboki Építésziroda az alapkoncepció mellett nagy szabadságot kapott a tervezésben és a leendő épület kialakításában. A nyertes terv egy egészen új irodakoncepciót tartalmazott, amely a benne dolgozók interaktivitására és az alkotómunkára helyezte a hangsúlyt, hatalmas egy főre jutó alapterülettel és számos, Magyarországon még ma is egyedinek számító megoldással.

Úttörő az irodaházak piacán

A terek kialakításánál fontos szempont volt, hogy az épület a munkavégzés minőségéhez is hozzáadjon, és átláthatóságával, rugalmasságával közösségépítő környezetet teremtsen. A tervek kidolgozása két évig, az építkezés pedig – a speciális, környezettudatos kialakításnak köszönhetően – mintegy két és fél évig tartott. A tervezés során kiemelt figyelmet kaptak a környezeti szempontok, amelynek eredményeként egyszerre modern, emberközeli és a tájba organikusan illeszkedő épület született.

„Bátran mondhatom, hogy tíz évvel ezelőtt újradefiniáltuk a munkahely fogalmát – nemcsak a Telenor, hanem Magyarország vonatkozásában is. Az épület a nagyvonalú tereivel, az egyéni és a közösségi munkavégzést egyaránt szolgáló, rugalmasan alakítható egységeivel nemcsak megépülésének idejében, hanem szinte ma is egyedülálló az irodaházak piacán. Nem volt akkoriban olyan ház, amelynél az építészeti gondolkodás ekkora teret kapott volna, a tervezés során szerzett tapasztalatokat a mai napig alkalmazzuk az irodaépítészet piacán. Időtállóságát jól mutatja, hogy az elmúlt évtizedben szinte semmit nem változtattunk az épületen.  Ha újrakezdhetnénk, ma sem terveznénk másképp” – mondta el Zoboki Gábor.

Azt, hogy a koncepció az elmúlt évtizedben sem veszített aktualitásából, jól jelzi, hogy a Telenor dolgozóitól érkező visszajelzésekben ma is sokan emelik ki az épület remek atmoszféráját, amely nemcsak minőségi munkahelyet, hanem egyúttal közösségi teret is jelent. Az elmúlt években végzett rendszeres elkötelezettséget, valamint munkavállalói ajánlási hajlandóságot vizsgáló belső felmérések visszatérő eleme, hogy a munkakörnyezet az egyik legfontosabb tényező: a Telenort ismerőseiknek, barátaiknak ajánló munkavállalók 48%-a a munkahelyi környezetet emeli ki első helyen, amikor arról kérdezik, miért ajánlaná a Telenort mint munkahelyet. A leggyakrabban hivatkozott további szempontok között a különleges atmoszférájú helyszín, a nagy zöld területek, a sportlétesítmények és kültéri teraszok szerepelnek.

„Dinamikusan változó iparágban dolgozunk, nap mint nap izgalmas kihívásokkal találkozunk. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a székházban töltött munkaidő inspiráló térben történjen. A modern irodák és közösségi terek mellett kollégáink előszeretettel használják a hatalmas ablakaival a zöldre nyíló konditermet és a kültéri sportpályákat, valamint a kávézót és a grillteraszt is. Családbarát munkahelyként büszkék vagyunk arra, hogy az épületet – különös tekintettel az iskolai szünetekre – a kollégáink gyerekei is nagy örömmel használják, nyári tábort is tartunk itt. És nem utolsó sorban, két éve egyike voltunk azon nagyvállalatoknak, akik elsőként váltak kutyabarát munkahellyé; ennek keretében péntekenként bárki behozhatja magával a kutyáját” – mondta el Endrei-Kiss Judit, a Telenor Magyarország HR vezérigazgató-helyettese.

Közép-Európa egyik legnagyobb környezettudatos beruházása

A Telenor Ház átadásakor Közép-Európa egyik legnagyobb környezettudatos beruházásának számított, de még napjainkban is egyike a legmodernebb és leginkább környezetbarát vállalati székhelyeknek Magyarországon.

A házat 10 évvel ezelőtt a fenntarthatóság jegyében úgy építették, hogy a vállalat birtokában lévő nyolc hektárnyi terület csupán 7,55 százalékát foglalja el. A székházat szándékosan nem választja el kerítés a környezetétől, így organikusan illeszkedik a környező zöldterülethez, amely Natura 2000 környezetvédelmi terület szomszédságában helyezkedik el. Az épületben kiemelten környezetbarát gépészeti megoldásokat alkalmaztak: geotermikus fűtő-hűtőrendszere napjainkban is hazánk egyik legnagyobb, megújuló energián alapuló fűtési-hűtési rendszere. Az irodaház melegvíz-ellátásának 60 százalékát 168 négyzetméternyi összfelületű napkollektor-rendszer biztosítja. Energiahatékony kialakításának köszönhetően a székház éves szinten ötszáz háztartás szén-dioxid kibocsátását és áramfogyasztását képes megtakarítani. A Telenor 2017 és 2018 között 33,3%-kal csökkentette éves papírhulladékának, és több mint 68 százalékkal pedig elektronikai hulladékának mennyiségét.

***

10 éves a Telenor Ház! Így látják az épületet a munkatársak:

Fotógaléria a Telenor Házról: https://www.facebook.com/pg/telenorhungary/photos/?tab=album&album_id=10157245340261125

Építészeti rajzokból és makettekből nyílt rendhagyó kiállítás a FUGA Építészeti Központban, amelyen a múlt és a jelenkor nagy építészeinek, illetve szimbolikus épületeinek skiccei, vázlatrajzai, kiviteli tervei egyaránt megtalálhatók. A közel ezer alkotás között irodánk és kollégáink munkái, valamint a ZDA által tervezett épületek makettjei is megtekinthetők. A szándékosan provokatív felütésű, az „Építészeti tervrajz is műalkotás” című tárlat a FUGA 10 éves, októberben kezdődő születésnapi eseménysorozatának „nulladik” állomása.

A címben felvetett kérdés, azaz, hogy lehet-e műtárgy az építészeti tervrajz – megválaszolása előtt elsősorban azt érdemes tisztázni, hogyan születik egyáltalán az építészeti rajz?

Tervek papír és ceruza nélkül

Az első építésznek nevezhető személyek, ugyanis bizonyosan papír és ceruza nélkül tervezték meg építményeiket. Ugyan nem sokat tudunk róluk, de elég komoly szellemi kapacitással kellett rendelkezniük, hogy az építményeket megtervezzék, és átadják mások részére.  Az első korai építmények azonban még nem tér köré szerveződő épületek, hanem jel-szerű építmények voltak. Még a görgök is küzdöttek a térrel, az első igazi térépítők a rómaiak voltak, akik a boltozás feltalálásával már összetett tereket tudtak alkotni. Az antikvitásban felhalmozott tudást azonban a népvándorlás elsöpörte, és a középkorban szinte mindent újra kellett kezdeni. A középkori építőpáholyok inkább a tapasztalati tudás alapján jöttek létre és sablonok alapján dolgoztak, ezért nagyon kevés olyan rajz maradt meg ebből az időszakból, ami alapján képet lehet alkotni, hogyan is keletkeztek az építmények.

Schulektől a digitális rajzig

A változást a reneszánsz traktátusirodalma hozta, amelyben megjelent az illusztráció, majd a perspektíva újrafelfedezése még többnyire céhes keretek között. Az újkori polgári társadalmak kialakulása során kezdtek el az oktatásban rajzzal, majd építészeti rajzzal is foglalkozni.  A 19. század második felétől már széles skálán zajlott az építészeti rajoktatás, a képzőművészek részére Schulek Frigyes tanította a látszattani gyakorlatokat, ami alatt immár a perspektívaképzést (térben ábrázolást) kell érteni. Szintén ekkor kezdődött a kőművesek és az ácsok rajzképzése is.

A kiállításon már helyet kaptak ennek a korszaknak a tervrajzai is – köztük olyan nagy építészek munkái, mint Schulek Frigyes vagy Steindl Imre.

A FUGA kiállításának célja, hogy bemutassa az építészeti rajz sokféle formáját és evolúcióját, a kezdetektől egészen a digitális rajzok megjelenésének és elterjedésének időszakáig. A tárlaton egyaránt megtalálhatók levéltárak (a fővárosi és a győri), múzeumok, a Lechner Központ, magángyűjtemények és a kortárs építészirodák anyagai, ahogy az építészgeneráció legfiatalabb tagjai, az egyetemisták munkái is. Szabadkézi rajzok, pályázati, engedélyeztetési és kiviteli tervek, valamint digitális rajzok is.

Igazi csemegék is helyet kaptak az anyagok között, így többek között van olyan rajz, amelyről konkrétan lehet tudni, hogy maga Lechner készítette. A mester munkamódszere az volt, hogy papírra felskiccelte a főbb formákat – egyébként zseniális részletességgel – majd azt az irodában dolgozók még sokkal részletesebben dolgozták ki.

Látható szabadkézi rajz Györgyi Dénestől, Rimanusz Gyulától vagy Winkler Oszkártól is, ahogy a Lechner Központ jóvoltából a rendszerváltás előtti nagy, mára többnyire csődbe ment, több száz fős tervezővállalatok munkái – műszaki, kiviteli és engedélyeztetési tervek is megtekinthetők. Szintén érdekesség a Nemzeti Színház épületére beadott pályázati terv (Kiss Gyula Járomi Irén), amely a digitális rajzok megjelenésének korába repíti vissza a látogatót, egyben szemléltetve a technológia fejlődését.

Sokatmondó, hogy az egyik építésziroda, amelytől anyagokat kértek a kiállítás szervezői, azt válaszolta, hogy ők már egyáltalán nem rajzolnak kézzel, csak digitálisan. A rajz szerintük csak technikai adottság volt, ami már idejétmúlt, most számítógép van, amit, arra használnak, hogy megjelenítsék azt az építészeti gondolatot, formát, amit akarnak.

És itt kanyarodhatunk vissza a címben felvetett kérdéshez, hogy lehet-e műtárgy a rajz, és főként a digitális rajz, amely valójában egy másolat, és csak virtuálisan vagy kinyomtatva létezik. A választ nem akarták megadni a szervezők – noha a nemzetközi aukciókon rendszeresen feltűnnek építészeti rajzok is –, de a jövő majd eldönti: a kiállítás anyagából jó néhányat felajánlottak az őszre tervezett építészeti aukcióra. Aki pedig maga szeretne választ kapni, annak érdemes megnézni a négy teremben közel ezer kiállított alkotást, amelyek között a belsőépítészet, tájépítészet, díszlettervezés, szerkezettervezés, épületgépészet és más szakágak kiállításra érdemes munkái megtalálhatók.

 „Hihetetlen mennyiségű kulturális anyag van felvillantva, ugyanakkor sok minden hiányzik akár a kortárs építészek, akár a 60’-as 70’-es évek nagy építészeinek munkái, vagy a társszakmák tervei közül” – mondta Nagy Bálint, a FUGA kreatív igazgatója.

A kiállításról itt talál további információt.

Fotók: Molnár Máté, ZDA-Zoboki Építésziroda

Az Operaláz legújabb része az Ybl által tervezett épület díszítőfestéseinek mesés világába vezeti be a nézőt. A díszlépcsőházba érve nem lehet szó nélkül elmenni a szekkó technikával készült grandiózus falképek mellett, amelyek Feszty Árpád keze nyomát viselik, és egy-egy hangot – tenger morajlása vagy patak csörgedezése – keltenek életre. A restauráció kezdetekor kiemelt szempont volt a 135 éves felületek megőrzése és továbbhagyományozása, ezért a felújítást, a felületek tisztítását és újrafestését hosszan tartó tudományos kutatás előzte meg.

Az Operaház egykori akusztikai hangzásvilágát a színpadnyílás körüli felületek, valamint a színpad előtti tér felületének minősége határozta meg. Az Ybl által használt fa-, valamint gipszfelületek tökéletes akusztikai paraméterei nélkül elképzelhetetlen lett volna az a bársonyos hangzásvilág, amely az Operaházban megszólaló műveket jellemezte – a modernizálás során ezért ezeknek az anyagoknak a továbbélése épületfizikai szempontból is rendkívül fontos.

A készülő Operaház nem csak az előadóművészek munkáját, hanem a közönség kényelmét is szolgálni hivatott. Az Ybl-korabeli, Thék Endre által készített gyönyörű míves ülőbútorok egy részét restaurálják, de például a nézőtéri székeket, amelyek a korábbi átalakítások során már eltűntek, nem tudják és nem is lenne célszerű helyreállítani. A székek tervei sincsenek már meg, illetve azok a 21. századi öltözködésnek sem felelnének meg. A kiszolgálóterekbe modern ülőbútorok kerülnek, a páholyokba olasz mintára foteleket helyeznek el, és okosszékek is szolgálják majd a közönséget, amelyekben akár Wagner többórás művei is teljes kényelemben élvezhetők.

Operaláz – Az Operaház titkai és újjászületése c. műsorról

Zoboki Gábor építész kalauzolásában az Operaház titkaiba és újjászületésébe pillanthatnak be a nézők a magyar televízió új, 2019 októberében indult építészeti magazinműsorában. Az Operaházat, Magyarország kiemelt kulturális épületét az eredeti – Ybl Miklós tervei szerint 1884-ben hátrahagyott –, korhű állapotának megfelelően állítják helyre. Az épületbe a legmodernebb színház-technológiai, akusztikai megoldásokat építik, így a felújítást követően a közönség egy nemzetközi szinten is kimagasló színvonalú, 21. századi kulturális intézményt vehet birtokba. A budapesti Operaház építészeti és kultúrtörténeti értékeit is megismerhetik az érdeklődők a havonta jelentkező sorozatból.

Kép forrása: Fortepan/Adományozó

A Magyar Állami Operaház Örökös Tagjainak, Kossuth-, Liszt és Bartók-Pásztory-díjas művészeknek tartott épületbejárást a felújítás alatt álló Operaházban Zoboki Gábor építész, a rekonstrukció tervezője és Sághi Attila, az Operaház felújítását felügyelő a Városliget Zrt. műszaki vezérigazgató-helyettese.

A bejárás alkalmával részletesen bemutatták a felújítás építészeti koncepcióját, valamint tájékoztatták a művészeket a rekonstrukció állásáról, a következő hónapok várható munkálatairól, és megtekintették az átalakítás alatt álló nézőteret is. Ismertették az akusztikai munkálatok jelentőségét és az építkezés kihívásait is. Zoboki Gábor kiemelte, hogy a hasonló léptékű épületek átfogó rekonstrukciója a világban minimum hat-tíz évig tart, és több európai Operaházban nagyon hasonló akusztikai átalakításokat végeztek el, mint amit Budapesten is terveznek. 

Zoboki Gábor hangsúlyozta, hogy a még hátralévő tervezési munkák során számít az Örökös Tagok célzott szakmai segítségére, hiszen számos olyan kérdés van az akusztikától az egyes termek jövőbeli funkciójával kapcsolatban, amelyet csak a házban évtizedeket eltöltő, és az épületet művészként használók ismerhetnek.

A résztvevő Örökös Tagok nevében Kovács János karmester, mesterművész megköszönte, hogy részt vehettek a bejáráson, és támogatásukról biztosította a rekonstrukció vezetőit annak érdekében, hogy a művészek, illetve a közönség mielőbb birtokba vehessék a megújult Operaházat.

Mire jó a 3D nyomtató? Mivel foglalkozik apu és anyu naphosszat az irodában? Tényleg elfér egész Budapest egy szobában? Ezekre a kérdésekre is választ kaphattak kollégáink gyermekei és családtagjai az építésziroda családi napján, ahonnan a videó bemutató, a színes tervrajzok, a hangversenyterem-makettek és a dínók mellett a jókedv sem hiányzott.

Köszönjük, hogy velünk voltatok, folytatjuk!

Az Operaláz legújabb része többek között az Operaház világításának újragondolásába és tervezési folyamatába vezeti be a nézőket, bemutatva, hogyan tértek át egykor a gázlángokról elektromos világításra, és milyen új technológiákat alkalmaznának a felújított épületben a tervezők.  A műsorban emellett feltárulnak az Operaház képző- és iparművészeti kincseinek, festményeinek, szobrainak titkai. Kiderül, milyen mesterekkel dolgozott Ybl, és milyen egységet rajzolnak ki az épületben található kovácsoltvas szerkezetek?

Az Operaház építésénél például azt is kikötötték, hogy a munkákon csak magyar mesterek dolgozhatnak, ami néhány kivételtől – színpadtechnikai rendszer, csillár, nemes márvány vagy az előcsarnok padlója – eltekintve gyakorlatilag meg is valósult. Scholtz Róbert műhelyének munkáját dicséri például a ház egyik legnagyobb sikert aratott ornamentális díszítése, amelynek mindenki csodájára járt. A festések minden apró kis motívuma antik mintákon alapul, fesztonok, különféle vázák, valamint ember és állatalakból összeszőtt, absztrakt formák jelennek meg benne. Szintén magyar kéz készítette a nézőtér csodálatos szekkóját, amelyre egyébként nem mindennapi módon pályázatot írtak ki. Lotz Károly nyertes művében, a Zene apoteózisában pedig saját magát is elrejtette az egyik görög isten arcképében. Az Operaláz legújabb adásában e rejtély mellett arra is fény derül, milyen szobrokat rejt az Operaház titokzatos, egykor a földi halandók elől elzárt helyisége, és hogyan valósulhat meg a totális mű eszménye az épületben?

Zoboki Gábor építész kalauzolásában az Operaház titkaiba és újjászületésébe pillanthatnak be a nézők a magyar televízió új, 2019 októberében indult építészeti magazinműsorában. Az Operaházat, Magyarország kiemelt kulturális épületét az eredeti – Ybl Miklós tervei szerint 1884-ben hátrahagyott –, korhű állapotának megfelelően állítják helyre. Az épületbe a legmodernebb színház-technológiai, akusztikai megoldásokat építik, így a felújítást követően a közönség egy nemzetközi szinten is kimagasló színvonalú, 21. századi kulturális intézményt vehet birtokba. A budapesti Operaház építészeti és kultúrtörténeti értékeit is megismerhetik az érdeklődők a havonta jelentkező sorozatból.

Az esztétikum, vagy a funkcionalitás fontosabb szempont-e az építészetben? Humán vagy alkalmazott tudományt művel-e az építész, és kell-e a jövőbe látnia? A Műcsarnokban megrendezett II. Építészeti Nemzeti Szalonban tartott rendhagyó tárlatvezetést Zoboki Gábor, melynek során az is kiderült, hogy változott-e érdemben Budapest összképe az elmúlt 120 évben, miért a gótika az egyik legfontosabb pillanat az építészetben, és miért volt Medgyaszay István a magyar építészet Bartókja.

Rendhagyó tárlatvezetést tartott Zoboki Gábor építész május 2-án az áprilisban a Műcsarnokban megnyílt II. Építészeti Nemzeti Szalonban, amely többek közt az elmúlt öt évben megvalósult és tervezett TOP 120 magyar épületet mutatja be. De helyet kapott az idén április 29-én hatvan éve elhunyt Medgyaszay István munkásságát bemutató retrospektív tárlat is, amely a kiállítás egyik legnagyobb értéke.

A kiállítás bemutatását egy másfél évszázados, Budapest kialakulását felidéző történelmi hasonlattal kezdte Zoboki Gábor, érzékeltetve, mit tesz egy város életében, ha az építkezéséket egy karmesteri pálcával irányítják.  „Ha Dániát összekötjük Rómával, akkor van egy nyugati és egy keleti világ. Utóbbiban mindig nagy emberek határozták meg a művészetet és a tudományt, míg a világ nyugati felén a demokratikus fejlődés a saját intézményrendszerén keresztül hatott a művészetekre. Vannak keresztakciók, ahogy például Párizsban Haussmann báró kellett ahhoz, hogy létrejöjjön egy város, nálunk pedig Podmaniczky Frigyes, aki sosem hagyta el Budapestet, kockás zakóban járt és imádta az operát” – mondta. Podmaniczky felelős azért, hogy Párizs, Barcelona és Bécs után Budapest is megkapta a városépítés vírusát, és egy karmesteri pálcára (ez volt a Közmunkák Tanácsa) elindult egy intenzív városfejlődés.

Ez a fejlődés nem önálló akciókból zajlott, ez a kiállítás viszont inkább ilyen akciókat mutat be, egy gyűjtés, vagy szöveggyűjtemény, amely éppen ezért zseniálisan mutatja a magyar építészet állapotát. „Ha nincs karmesteri pálca, akkor ilyen, ha van, akkor könnyebb megérteni az összefüggéseket”- hangsúlyozta.

Budapesten minden nap könnybe lábadhatna a szemünk

Magyarország e két nagy kultúra metszéspontján helyezkedik el. Budapest 1867-et követő magunkra ébredésünkből nőtt ki, és az adottságai miatt a világ egyik legjobb városa.  A kiegyezést követő évtizedekben szinte minden létrejött Budapesten ahhoz, hogy az itt élő ember igazán polgárnak érezhesse magát. Megépültek a múzeumjaink, a legszebb bérházak, a tőzsde a legfelsőbb bíróság épülete, az Operaház, csatornázták az egész várost, közvilágítás lett, kerti pad és park, és megépítettük az első földalattit a kontinensen. „Ma, 2019-ben gyakorlatilag ugyanabban a városban sétálhatunk, mintha az 1900-as években élnénk, csak azóta sokat rontottunk rajta. Ha átmegyünk a Lánchídon, minden nap könnybe lábadhatna a szemünk azoktól az adottságoktól, amelyeket ez a város nyújt” – tette hozzá.

Egyszerre Ázsia, India, Egyiptom és Erdély

Ennek a keleti és a nyugati világnak a találkozását mutatja be Medgyaszay művészete. Mindent kellett terveznie a templomtól a színházon és a kastélyon át a tüzérségi épületig, vagy a villákig. Mindenféle műfajban, mégis egységes stílusban alkotott. Szinte kezdő, nyolc éve végzett építészként 1912-ben mindössze hat hónapja volt arra, hogy az Operaházat átalakítsa. Ő volt az a figura, aki mindent akart. Megcsinálta a gellérthegyi Nemzeti Panteon tervét, majd a veszprémi színházat, elment keletre, járta Erdélyt és rajzolt. Az építészetben kevés Bartókunk van, de ő az egyik. Medgyaszay stílusában érezhető a bartóki attitűd: magamévá teszem, mélyre letüdőzöm és utána egy teljesen más művészetet adok ki magamból. Stílusában mindenki érzi, hogy egyszerre vagyunk Ázsiában, Indiában, Egyiptomban és Erdélyben.

Sajnos 1945 után Medgyaszayt félretették, megbízói elmentek, és húsz évet élt ebben az országban úgy, hogy gyakorlatilag nem jutott munkához. Lenyűgöző az életműve, és számos olyan ház van, amely a köztudatban nincs összekapcsolva Medgyaszayval, mint például a Baár-Madas Leánynevelő Intézet épülete, vagy a TÉBE-ház.

„Mindenkinek és senkinek is szól ez a kiállítás”

„A gótika volt az utolsó pillanat, amikor a szerkezetiség és az esztétikum egy helyen találkozott. Medgyaszay imádta ezt, a vasbeton mestere volt. Ez volt az utolsó kor, amikor a szerkezetet a ház funkciójával, igényeivel össze lehetett egyeztetni” – emelte ki Zoboki Gábor. A Bauhaus viszont a praktikumról szól: mindenkinek adunk lakást, mindenki boldog, lepucolunk mindent és alkotunk egy egyszerű, tiszta rendszert. Egy szociális kezdeményezés volt, és vele egyben minden eltűnt az építészet finomságából. Medgyaszay korában még minden egyedileg volt kitalálva.

A második világháború után az építészek nem találták meg a helyüket a társadalomban, és egy ilyen szalon, amely 5 év termését mutatja be – éppen ennek az emancipációs törekvésnek ad terepet. „Egyszerre szól mindenkinek és senkinek ez a kiállítás. Szól azoknak, akik érdeklődnek az építészet iránt, ők kapnak egy panoptikumot. Nem szól azonban a szakmának, mert az építészek számára nem az esztétikai kritériumok szabják meg, hogy jó-e egy ház vagy rossz, hanem elsősorban az, hogy funkcionálisan működik-e” – mondta.  

Medgyaszay István kapcsán felidézte Bécs főépítészét, Otto Wagnert, aki a Semper építése után mondta azt, hogy a hasznosságnál, az igénynél nincs erősebb indok. „Lehet esztétizálni, lehet szép szerkezetet csinálni, de a legfontosabb, hogy kiszolgáljuk az igényeket” – hangsúlyozta Zoboki Gábor.

Az építészet ego művészete?

Sokan azt gondolják, hogy az építészet az ego művészete, azaz, akkor lesz a legjobb egy épület, ha az építész magának csinálja. Hiszen az építész mégiscsak a saját élményeiből, kultúrájából, műszaki tudásából főz melanzsokat. De az építészet szolgálat, a humán és alkalmazott tudomány egyszerre. Az üzleti építészet mást csinál, mint a köz építészete, utóbbi megfogalmazatlanul nagyobb teret enged az építésznek, míg az üzleti életben megmondják, hogy mekkora legyen egy ablak. Eközben a műemlék felújítás teljesen új műfaj lett, mert rengeteg szakma kihalt, alig van festő, és nem tudunk ma például olyan szakembert szerezni, aki egy bársonyfüggöny aranyszálait megvarrná.

Az építésznek ugyanakkor a jövőbe is kell látnia. Gondolnia kell arra, amikor tervez, hogy milyen lesz a közlekedés, hogy fogunk felkelni, hogy dolgozunk, nyaralunk, mire neveljük a gyerekeket és hogyan fogunk meghalni 20 év múlva. A másfelől ügyelnie kell arra is, hogy ne ázzon be az épület, ne legyen túl meleg és átmenjen a zongora a bejárati ajtón.

A jövő körvonalai

Találó kijelentés erre a kiállításra, hogy a jövő körvonalait látjuk – mondta Zoboki Gábor. A fiatalok az egyetemen olyan dolgokra kérdeznek rá, amire mi idősebbek már nem. Sokszor reflexből elutasítunk megoldásokat, miközben ma már bármire van technológiai megoldás. A fiataloknál nincsenek meg ezek a gátlások. „Kicsit olyan ez, mint az énektanulás. Amikor egy gyerek fiatal, akkor természetesen adja ki a hangját. A mutálást követően azonban már több a tanult reakció, 24 éves korára pedig már nem tudja olyan természetesen kiadni a hangját, arra kell tanítani, hogyan vetkőzze le a gátlásait” – mondta.

Talán még van ötlet és ambíció, de az ember nem magának építi meg a házát, hanem a kliensnek, aki keretek közé akarja tenni az építés körülményeit – hangsúlyozta Zoboki Gábor. Sok ideálterv van manapság, amelyek az asszociációrendszerünket nyitják. Egy-egy rajz olyan asszociációt teremt, amely egy másik tervhez viszi el egy másik építészt.

Kitért a tárlatvezetés során Salgó várának tervére (Juhász Norbert). Az alkotót szerinte nem a formai törekvés érdekelte a várban, hanem az az élmény, hogy a várban milyen lehet lakni. Nem az erődítmény karakterét nézte, hanem hogy milyen lehet fent, ezeken a szirteken körülnézni. Olyan, mint egy középkori vár, mai anyagokból megépítve. „Ezt a tervet azért szeretem, mert kevés az olyan építész, aki így ír át valamit: érzem rajta, hogy ez egy vár, de közben bennem van, hogy de szívesen kinéznék azon az ablakon” – emelte ki.

Zoboki Gábor bemutatta az irodája tervei alapján készült Nemzeti Táncszínház épületét is. „Itt voltunk a legszabadabbak. Tiszta volt, hogy a magyar folklórnak nincs otthona. Mi azt gondoltuk, hogy ennek az előcsarnoknak fából kell megépülnie, és sugározni kell azt az atektonikus lebegést, amit a tánc kifejez” – mondta. A színház épülete egy régi ipari csarnok, ahol a magyar találmányt, a transzformátort gyártották harminc éven keresztül. A csarnok megmaradt, amely tökéletesen szolgálja a 360 fős nézőteret, a tervezők pedig egy előcsarnokot „biggyesztettek” elé fából, amely lényegében letámasztás nélkül magában rejt egy stúdióteremet. Az előcsarnok maga is akciótér, tehát a lépcső önmagában egy ücsörgő, de az előcsarnok egyben színpad és kávézó is.

Sok egyéb épület mellett Zoboki Gábor kitért még a Teleki téri piacra, amely az első igazi közösségi épület. A tervezők a környék lakóival együtt vették át, hogy mit akarnak csinálni: hol akarnak bemenni, milyen típusú funkciókat szeretnének. Ma már egy piac nemcsak a piacolásról szól, hanem közösségi létesítmény, amely kulturális eseményeknek, gyerekjátszóháznak is helyet biztosít. Alföldi György irodájának munkája azért fontos, mert azt a fajta spontán építészetet sugározza, amelyben nem az esztétizálás, hanem a ház lelke dominál– hangsúlyozta.

„Ez a kiállítás egyszerre nagyon sok, érdemes eljönni még egyszer és másodszorra is megnézni” – emelte ki Zoboki Gábor. Az alkotók, akiknek a munkáját láthatjuk, öt-hat éveket dolgoztak egy-egy házon, amelyben szív, lélek, fizikum, betegség, azaz minden benne van.

A tárlatvezetés hanganyaga itt érhető el.

Milyen környezeti hatásoknak volt kitéve egykor, és melyek befolyásolják jelenleg is az Operaház épületében zajló művészi munkát? A grandiózus kulturális épület a város szívében helyezkedik el, így a mindennapi élet zaja folyamatos rezgéseknek teszi ki, amelyek az auditóriumban is jelentkeznek. Ennélfogva már a 19. században is különösen fontos szerepet töltöttek be, és a restauráció során is szem előtt tartandók azok az épület- és teremakusztikai fogások, amelyek képesek tompítani, illetve kizárni a zajhatást az auditórium lecsengéséből. Az Operaház felújításának szerves része az építészek, a műemlékvédelemmel foglalkozó szakemberek, illetve az épületben dolgozó művészek közös gondolkodása, melynek eredményeként az épület a lehető legjobban képes szolgálni a művészet szempontjait.

Az Ybl Miklós tervezte Operaház nemcsak szerkezetével, hanem szellemiségével is képviseli a 19. századot. Ybl a több mint 7 évig tartó tervezési folyamat során olyan nemzetközi példákból merített, mint a drezdai Semperoper, a párizsi Palais Garnier vagy a Milánóban található Scala. Ezen grandiózus épületek hatottak Ybl gondolkodására, nyomaik pedig ma is fellelhetők az Operaház épületében. Gondoljunk csak a csillár szerkezetének kialakítására, amely német mintát követ, az épület lépcsőházára, amely francia nyomokat hordoz, vagy a milánói Scala akusztikai örökségére. A magyar Operaház ezért nemcsak építészeti-, szerkezeti-, vagy képzőművészeti alkotásaiban kiemelkedő, hanem örökségvédelmi szempontból is különleges, mert 19. század szellemiségét is képes volt megőrizni.

Operaláz – Az Operaház titkai és újjászületése c. műsorról

Zoboki Gábor építész kalauzolásában az Operaház titkaiba és újjászületésébe pillanthatnak be a nézők a magyar televízió új, 2019 októberében indult építészeti magazinműsorában. Az Operaházat, Magyarország kiemelt kulturális épületét az eredeti – Ybl Miklós tervei szerint 1884-ben hátrahagyott –, korhű állapotának megfelelően állítják helyre. Az épületbe a legmodernebb színház-technológiai, akusztikai megoldásokat építik, így a felújítást követően a közönség egy nemzetközi szinten is kimagasló színvonalú, 21. századi kulturális intézményt vehet birtokba. A budapesti Operaház építészeti és kultúrtörténeti értékeit is megismerhetik az érdeklődők a havonta jelentkező sorozatból.