zda logo png

Egy szelíd irodaház: a Pillar

Az irodaház átadása kapcsán a fejlesztők és befektetők inkább azt emelték ki: jó előre megvolt a bérlő is, így részletekbe menően figyelembe lehetett venni az óhajait. A Center Point irodáit kinövő Exxon Mobile saját londoni belsőépítésszel jött, aki volt olyan bátor, hogy a talán nem erre a célra tervezett gépészetet megmutassa, elhagyva az álmennyezetet, máskülönben eléggé ötlettelen irodát rakott össze.

A külső azonban bőven kárpótol: a kerületi előírásokkal összhangban az irodaház nem követi az agresszív, túlméretes Váci úti épülete rossz hagyományát, nem szögletes, hanem ívelt a sarkokon (mindössze 70 m2 íves üveggel, néhány íves zsaluziával sikerült megúszni), nem egy óriástömeg, hanem alul is, felül is visszalép, alul kétszintes árkádokkal, teret hagyva a gyalogosoknak. A tér befolyik a belső kertbe, az utcáról alig venni észre, hogy az általában kétszintes átnyitásokat medence zárja csak el a külső zöldfelületektől.

A homlokzat színeivel oldja a bontott tömeget tovább – ezek állítólag a szeptemberi erdő színei, fene tudja – az biztos, hogy nagyon kellemes színek.

A hivatalos sajtóközlemény:

GTC: átadták a Pillar Irodaházat
A bérlő ExxonMobillal aláírt megállapodás a magyar irodapiac történetének legnagyobb előbérleti szerződése volt

2022. március 10., Budapest – Hazánk meghatározó ingatlanfejlesztő és -vagyongazdálkodó vállalata, a GTC Magyarország ma átadta legújabb, 29 ezer négyzetméteres fejlesztését, a Pillar Irodaházat. A Váci úti irodafolyosón a prémiumminőségű, környezettudatos megoldások mellett a bérlői igények maximális figyelembevételével megépített Pillarral a hazai irodapiac történetének legnagyobb előbérleti szerződése teljesült: a megállapodást 2019-ben írta alá a GTC és a vezető amerikai energiavállalat, az ExxonMobil. A GTC tavaly 310 millió euró értékben fektetett be Magyarországon, és további fejlesztéseket – köztük a Centerpoint 3 és a Twins irodaházakat – tervez a Váci úti irodafolyosóra.

Prémiumminőség, fenntartható technológiák, LEED Gold zöldminősítés és a bérlői igényeknek megfelelő fejlesztés – ezek jellemzik a GTC legújabb, 29 000 négyzetméteres Pillar Irodaházát, amelyet ma adtak át a főváros járvány- és válságállónak bizonyult irodanegyedében, a Váci úti irodafolyosón. A dinamikusan bővülő budapesti irodapiac markánsabb épületei közül is kevés büszkélkedhet olyan nagyvonalú fejlesztési koncepcióval, mint a Pillar: a built-to-suit (BTS-) konstrukció nagy előnye, hogy a bérlői igényeket már a fejlesztés korai fázisától priorizálja a fejlesztő.
Az ExxonMobillal megkötött megállapodás a hazai irodapiac történetének legnagyobb előbérleti szerződése volt, amely úgy valósult meg, hogy minden résztvevője teljes mértékben teljesítette vállalásait – mutatott rá Gulyás Ede, a GTC Magyarország országigazgatója.

A teljes cikk ide kattintva olvasható.

A cikket készítette: Csépé/ Tervlap.hu

Bejutottunk a felújított Operába, így még sosem látta az Ybl-palotát

Az Operaházat nem lehet összehasonlítani egy sportlétesítménnyel vagy egy iskolával, mondja Zoboki Gábor. Az épület teljes körű rekonstrukciójának tervezője a ház akusztikai és esztétikai megújításának szempontjairól beszél, és az is kiderül, mi tartott ennyi ideig, és miért kerültek ilyen sokba a munkálatok. Az Andrássy úti Ybl-palota március 11. és 15. között ünnepi rendezvénysorozattal nyitja meg kapuit.

A beszélgetés előtt végigmehettünk az Operaházon egy kis csapattal, miközben ön elmesélte, megmutogatta a felújítás apró részleteit. Miért fontos ez önnek?

Nem én akartam az Operaház vagy a rekonstrukció arca lenni, de rájöttem, hogy másképp nem tudom elmagyarázni, miért kellett a műemléki részeket újra végigaranyozni. Ott volt az arany valamilyen „KGST-s” porból, de most végre 24 karátos aranyfüst lemezzel dolgozhattunk.

Málnaízű szörp helyett málnát szeretnénk inni – az eredeti állapotot kellett újraálmodnunk, nem csak valami hasonlót. A szakmánk jelentős része kommunikáció: el kell varázsolnod a megrendelőt vagy az átlagembert, mert érzem és látom, hogy mindenki rácsodálkozik a ház eredeti, rejtett építészeti értékeire. Ezt az élményt csak úgy tudod átadni az érdeklődő közösségnek, ha kvázi a szakmád nagykövete is vagy.

A teljes interjú ide kattintva olvasható.

A cikket készítette: Sümegi Noémi/ Index

Fotó: Bodnár Patrícia / Index

Algoritmusok és építészet

„Kis túlzással algoritmust tervezünk és az algoritmus által tervezünk házakat. Ebben az átalakulási folyamatban nehéz úgy megtartani az egyensúlyt, hogy az új lehetőségek eszközök maradjanak, és ne váljanak céllá.” Az Építészfórum 10+1 sorozatában a hazai építészeti szféra legelismertebb és legizgalmasabb szereplőit kérdezzük ki. Ezen a héten Csiszér Andrással, a ZDA – Zoboki Építésziroda design igazgatójával és vezető tervezőjével készítettünk interjút.

Csiszér András szobrásznak készült, majd az építészet felé fordult az érdeklődése. 2009-ben végzett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Építész Intézetében diplomadíjjal és kitüntetéses diplomával. Az egyetemi és középiskolai évei alatt csereprogramok keretében Finnországban tanult, az ország kultúrája erősen hatott alkotói gondolkodására. Diplomája megszerzését követően Kas Oosterhuis csapatához csatlakozott Rotterdamban. Az építész műhelyében sajátította el a szabad és kreativitás-orientált holland munkamódszert, valamint a non-standard építészet elveit, és az azt lehetővé tevő parametrikus tervezési módszereket, amelyekben hollandiai és közel-keleti projekteken dolgozva mélyült el. 2010 nyarán csatlakozott a ZDA – Zoboki Építészirodához, 2016 óta az iroda design igazgatójaként Zoboki Gábor mellett szervezi és vezeti a stúdió koncepcióalkotási, valamint pályázati tevékenységét. Az elmúlt évtizedben a ZDA projektjeinek többségében részt vett, fő érdeklődése a projektek építészeti üzenete és megjelenése. Olyan házak vezető designere volt, mint a Karmelita kolostor új épülete, az átadás előtt álló Pillar irodaház, vagy a Richter új, most épülő központi irodaépülete. Tervezőként és vezetőként egyaránt fontosak számára a nemzetközi megmérettetések, így kiemelt szerepet játszott többek között a Sencseni Operaház, illetve a sencseni Nemzetközi Előadóművészeti Központ díjnyertes tervpályázatának elkészítésében. Tervezői feladatai mellett vezeti és szervezi az iroda design szemléletének fejlesztését, valamint az építész partnerekkel való együttműködések erősítését.

Ha az építészetet három szóban kellene bemutatni, mi lenne az a három szó?

Megismerés, átélés, kifejezés.

Ha csak kettőt lehetne választani, mi mellett döntenél az ember, funkció, esztétika hármasa közül?

A három fogalom nehezen elválasztható egymástól. Minden projekt más, és így minden egyes tervnél másik felé tolódik el a hangsúly. Mivel ennek mindig az adott projektre jellemző, konkrét okai vannak, ezért általánosságban nem tudnék kettőt kiválasztani közülük.

Mi számodra a legkülönlegesebb, legfontosabb épület vagy hely?

Saynatsalo. A település, az Aalto tervezte városháza. Sok emlék köt hozzá, és folyamatosan egyre mélyebben értem meg a terv zsenialitását. Egyszerre jelkép és maximálisan funkcionális, kívülről erőt sugároz, belülről meghitt. Úgy illeszkedik a környezetébe, a léptékhez, mintha mindig is ott lett volna. Nagyon erősen kiállta az idő próbáját, ma ugyanolyan jól funkcionál, mint 70 évvel ezelőtti átadásakor. Szinte nincs olyan projektünk, ahol ne tudnám előképként felhozni…

A teljes interjú ide kattintva olvasható.

Forrás: Építészfórum

Sissi egykori páholya is megújul az Operaházban

Az Ybl Miklós tervei alapján megépített Operaház négy fő egységből áll: az előcsarnokból, az auditóriumból, a színpadtérből és az „U” alakban elhelyezkedő, művészeket kiszolgáló terekből. Utóbbi kettő tervezésekor Ybl elsősorban a praktikumra törekedett, ugyanis szűk volt az építési telek, emiatt nincs oldalszínpad sem, így egy nagy hátsó színpaddal kell az előadásokat 140 év után is kiszolgálnia a művészeknek.

Miközben az auditórium az akusztikát, a látványt és a zenei élvezetet szolgálja, addig az előcsarnok az operaház arca. Utóbbit Ybl úgy alkotta meg, mint egy opera nyitányát, a ház belépőjét – nem véletlen, hogy talán ez a legszebb térsora az épületnek. „Gazdagon alkalmazta a boltozatokat, és a boltíveket megaranyozva fantasztikus állati és növényi ornamentikákat használt. Ezek az aranyozott boltívek egészen a harmadik emeletig elkísérik a látogatót. Ennek a közös formai eszköznek a megújítása, összehangolása, a színvilág megteremtése a munkálatok végéhez közeledve már érzékelhető az Operaházban” – mondja Zoboki Gábor építész.

Mostanra elkészült az előcsarnok boltozatának rekonstruálása is, a párkány felett már a végleges állapot látható. Azért különösen izgalmas ez a helyszín, mert az egész ház képzőművészeti koncepciója itt kezdődik, Székely Bertalan freskóival. A művész kedvelte a puttó ábrázolást, amely az összes térben megjelenik, a kisebb képeken a puttók valamilyen hangszerrel láthatók. Az előcsarnokban azonban még hangszer nélkül játszanak, ugyanis a festő így akarta felkészíteni a nézőt az előadásra. „Lotz Károly mellett Székely Bertalan is képes volt álperspektívában festeni, ezért a boltozat réseit úgy érzékeljük, mintha valóban rések lennének, és az égboltba látnánk bele” – teszi hozzá Simon Mónika építész.

Az Operaház felújítási munkálatai során elsődleges szempont volt, hogy visszaállítsák a korabeli hangsúlyokat, azaz, a díszítő festés és minden egyéb kiegészítő az építészetet hivatott kiemelni. Lényeges azonban, hogy egy ilyen régi épületnél nem az eredeti színeket rekonstruálják a szakemberek, hanem harmóniát teremtenek, miközben a hangsúlyok visszakerülnek oda, ahova Ybl eredetileg megálmodta.

Páholyok: a kiváltságosok gyönyőrű terei

A páholyok pompás kialakítása meghatározó eleme az operaépítészetnek, és egyfajta kiváltság azok számára, akik beülhettek a páholyba. Jellemzően csak kihalással lehetett egy-egy ilyen páholyhoz hozzájutni. Fontos társadalmi szerepük volt: rangot adott az arisztokratáknak, családoknak, akik évekig megtartották a páholyokat saját használtra. „A páholyok aranyozott díszítő motívumai, a fantasztikus ívek, amik keretezik a páholynyílásokat, és a brokátok, amik körbeveszik a belső tereket, mutatják a 19. századi társadalmi rétegződésnek az elrendezését” – avatja be a nézőt Zoboki Gábor. A páholyok kialakítását most egy mintapáholyon tesztelik a felújítást végző szakemberek.

A budapesti operaházban két különleges helyzetű páholyt láthatunk. Középen, a színpaddal szemben helyezkedik el a királyi páholy négy kísérő páhollyal, két szinten. Ezek a páholyok azonban csak közjogi méltóságoknak és különleges vendégeknek szólnak, ahova a hétköznapi látogató nem nagyon léphet be. A proszkéné felső sorának baloldali páholya pedig Erzsébet királynőé volt hosszú ideig. Zárása a négy nagy erény szobrát örökíti meg: az igazságosságot, a bölcsességet, az erőt és a mértékletességet.

Operaláz – Az Operaház titkai és újjászületése c. műsorról

Zoboki Gábor építész kalauzolásában az Operaház titkaiba és újjászületésébe pillanthatnak be a nézők a magyar televízió új, 2019 októberében indult építészeti magazinműsorában. Az Operaházat, Magyarország kiemelt kulturális épületét az eredeti – Ybl Miklós tervei szerint 1884-ben hátrahagyott –, korhű állapotának megfelelően állítják helyre. Az épületbe a legmodernebb színház-technológiai, akusztikai megoldásokat építik, így a felújítást követően a közönség egy nemzetközi szinten is kimagasló színvonalú, 21. századi kulturális intézményt vehet birtokba. A budapesti Operaház építészeti és kultúrtörténeti értékeit is megismerhetik az érdeklődők a havonta jelentkező sorozatból.

Hamarosan elkészül a Pillar Irodaház

A négy épülettömbből álló irodaház terveit a ZDA – Zoboki Építésziroda készítette. A kiváló közlekedési kapcsolatokkal rendelkező irodaházban kétszintes mélygarázs, kávézó, étterem és konferenciaterem, valamint egyéb szolgáltató létesítmények is helyet kapnak.

A Pillar irodaház a Dózsa György út, Angyalföldi út, Botond utca és Kassák Lajos utca által határolt tömbben, a Váci úti irodafolyosó közvetlen közelében található. Az irodaháznak otthont adó telek nem fedi le a teljes tömböt, abban még két megmaradó lakóépület is található, melyeket a beruházás nem érint.

A terepszint feletti legmagasabb pontján 7 szintes – de tömbönként változó magasságú –, kimagasló minőségű, „A” kategóriás irodaház összesen több mint 29 ezer négyzetméter bérbeadható területtel bír, míg a föld alatti szintek összesen 14 ezer négyzetmétert tesznek ki.

Az emeleti szinteken napfényes, tágas irodatereket, míg a földszinten szolgáltató és kiszolgáló funkciókat alakítanak ki: 100 fős étterem, kávézó és konferenciaterem, valamint kisebb üzletek és szolgáltató helyiségek kapnak itt helyet. A kétszintes mélygarázsban 392 parkolóhelyet hoztak létre elektromos autótöltő-pontokkal, és egy autómosó is lesz a mélygarázsban. Atervezők a biciklivel közlekedőkre is gondoltak: a földszinten mintegy 200 darab kerékpárnak épül tároló, nagyobb részben épületen belül, kisebb részben a felszínen, három helyen, a közterületek felőli árkádokban elhelyezett tárolóban. (Épületen belül 170, felszínen pedig 30 db kerékpártároló kap helyet.) A kerékpárosok kényelmét öltözők és zuhanyozók is szolgálják majd.

Hullámzó épülettestek, aszimmetrikus formák

A többszörös FIABCI-díjas ZDA – Zoboki Építészirodának és a GTC Magyarország Ingatlanfejlesztő Zrt-nek nem ez az első közös projektje: több mint tíz éve készült el a szintén a ZDA által tervezett Dózsa György úti Spirál I. Irodaház, valamint tizenöt évvel ezelőtt adták át a Váci úti Center Point Irodaházat, amely sok tekintetben párhuzamot mutat a most tervezett fejlesztéssel.

A négy épülettömbből álló irodaház hangsúlyos városképi megjelenést kap: a keskenyebb és a szélesebb épületszárnyak váltakozása miatt hullámzó hatást keltő épülettestek és a lekerekített épületsarkok karakteres képet adnak az épületnek. A külső megjelenés tervezésénél fontos szempont volt a zártsorú beépítés fellazítása, ezért az épülettestek homlokzatát az utcafronttól „cour d’honneur” jelleggel visszahúzták, valamint teraszokkal és lépcsőkkel is lazították. Az épület a földszinten árkádokkal kapcsolódik a közterülethez.

A teljes cikk az Építészfórum oldalán olvasható ide kattintva.

Fotók: Gulyás Attila/Építészfórum

Az elnyomás szimbóluma – Recsk Nemzeti Emlékpark díjnyertes tervkoncepció

Recsk a magyarországi kommunista diktatúra egyik legsötétebb színtere. A szemek elől a Mátra mélyére eldugott titkos kényszermunkatábor történetéről irodalmi igényességű visszaemlékezések, könyvek, filmek születtek, számos képzőművészeti alkotás ihletforrása volt az elmúlt évtizedekben. Miközben a nemzeti emlékezetben fontos szerepet tölt be a magyar „Gulág”, az emlékhely eddig nem nőtt fel Recsk történelmi, emlékezetpolitikai jelentőségéhez. A nemzeti emlékpark ezt a hiátust szeretné betölteni, méltó módon emlékezni és emlékeztetni.

Alapvetések – a táji karakter és a történelmi mag megőrzése

Az emlékpark építészeti koncepciójának egyik kiindulópontja az volt, hogy a helyszín maga is szimbólummá váljon, és ekként emlékeztessen a több mint 1800 embertelen körülmények között fogvatartott rab kálváriájára, felfejtse a kommunista diktatúra valós arcát, és épületeivel történelmi utazásra hívva tegye átélhetővé az emlékezést a látogató számára.

Az építészeti koncepció alapvetése, hogy a tábor történelmi magját és vele együtt a sajátos táji karaktert a legteljesebben meg kell őrizni. Jelenlegi területére a történelmi hűség és kegyeleti okok miatt sem kerülhet olyan épület, mely nem közvetlenül az átéléshez, emlékezéshez kapcsolódik. A múlt és a jelen közötti kapcsolatot egyfelől az elmúlt 70 évben érdemben alig változott táji környezet, másrészt a rabok barakkjai jelentik. A természet az eltelt idő alatt elkezdte visszahódítani a helyszínt, finom réteget adva a múlthoz lehetővé téve ezzel az egykori tábor, mint kegyeleti hely megrázó, ugyanakkor szakrális átélését. A barakkokat, 1953-ban – hogy a titkot megőrizzék – a földdel tettek egyenlővé, így korábbi állapotukra néhány fennmaradt légi fotóból, és a rabok elmondásaiból lehet csak következtetni. A fentiek miatt míg tájépítészeti elemekkel az emlékpark bejárási útvonala tovább erősíthető, addig építményt a kijelölt tervezési határvonalon belül – a barakkok visszaépítésén kívül – nem szabad elhelyezni.

Az építészeti koncepció hét, tájépítészi elemekkel és épületekkel megfogalmazott stáción nyugszik, melyeket végigjárva átélhető lesz a történelmi hely jelentősége.

Tovább élő emlékek – a meglévő állapot koncepcióba integrálása

A koncepció nagy hangsúlyt fektet az emlékhely jelenlegi, meglévő elemeinek integrálására. Az emlékhelyhez vezető fákkal szegélyezett erdei út a megújuló emlékpark egyik legmeghatározóbb téri eleme, a területtel való átlényegülés, a megérkezés-belehelyezkedés terepe, a látogatói útvonal szerves része lesz a jövőben.

Mivel a meglévő két emlékmű is hozzátartozik a tábor történelméhez, ezért továbbra is az emlékezés részét képezik majd. Új, méltó helyükön állva erősítik a látogatói útvonal dramaturgiáját. Ugyanígy, az egykori víztározó tavak, melyek mára a tábor meghatározó vizuális elemeivé váltak, a koncepció szerves részét képezik. A partszakaszok kitisztítása mellett sétány köti össze őket a látogatói útvonallal, ezzel is erősítve az emlékhelyhez kötődésüket. 

Az egykori parancsnoki épület jelenlegi funkciója ugyanakkor megszűnik, de maga az épület megmarad. Homlokzatai sűrű növényzettel lesznek befuttatva, az épület használaton kívül, a természet által birtokba véve, mementóként válik az építészeti és tájépítészeti koncepció részévé. A jelenleginél jobb adottságú méltóbb környezetben, az emlékpark több helyszínén kialakított szakrális terekben helyezik el a kápolna (egykori trafóház) funkcióját, míg a jelenlegi épületet visszabontják.

A Csákánykői kőbánya, az egykori kényszermunka helyszíne, jelenleg is üzemel. Így maga a bánya nem lehet a látogatói útvonal és az építészeti koncepciónk része, viszont a táborból oda vezető útvonal igen. Ennek feloldására a koncepció absztrakt eszközöket alkalmaz, így integrálva az emlékezés eme fontos helyszínét is a megújuló emlékparkba.

Az emlékezés stációi

A megújuló emlékpark hét stáción keresztül vezeti végig a látogatót és teszi átélhetővé az emlékezést. Ez a hét állomás a megérkezés, az utópia, a bűn, az eszmélés, a szökés, az elcsendesülés és a szintézis fogalmai köré szerveződik. A stációk közötti utak, ösvények vonalvezetése anyaghasználata tudatosan komponált rendszer, segíti a dramaturgiát. Az állomások közötti úton élesek az irányváltások, az utakat impozáns architektúrájú burkolt felületek és a töredezett, rögös felületek közötti átmenetek jellemzik. A tervezők fontos célja volt, hogy az emlékpark épített elemeinek formai alakítása, vizuális üzenete konzekvens legyen a nem látható mögöttes, filozófiai tartalommal.

  1. Megérkezés

Az emlékparkba Csákánykő kőbányája felé vezető út melletti erdei úton keresztül érkezik meg a látogató. A fogadótér egy erdei tisztás ahonnan felsejlik a fogadóépület és a kiállítás épülete. A tér fókuszpontja, egyben a főbejárati tengely kezdete a Recski Nemzeti Emlékpark áthelyezett emlékműve. Előterében megemlékezések céljára alkalmas burkolt felülettel.

Fogadóépület barakk szerű megjelenésével, kortárs anyagválasztásával és térstruktúrájával hangolja rá a látogatót a hely történetére. A barakkok paramétereivel megegyező archetipikus házforma, homlokzatán egyenes záródású, falfülke-szerű nyílásokkal, melyeknek szigorú osztása katonai rendet kölcsönöz az épületnek. Anyaga az építés mai eszközrendszerén belül a táborbéli anyagok logikáját követi. Monolit vasbeton falazattal, nyitott fedélszékkel / koporsófödémmel. A látogatókat kiszolgáló fogadóépületből alacsony kerítésfal menti sétány vezet a főbejáratig.

  1. Utópia

Az  emlékpark főbejáratától folyamatosan süllyedő téren át jut a látogató a Kiállítás épületének bejáratához. A sziklaszerű épület utal az elítéltek kőbányában végzett embertelen munkájára. Monolit vasbeton szerkezetű, csillogó kőszerű formája messziről vonzza a tekintetet. Később, az emlékparkban sétálva több nézőpontból érzékelhető nehézkedése. Az andezit szikla épület metaforikus leképezése a magyar történelem egy darabjának, amely egy szikla koporsóba zárva mementóként jelenik meg előttünk.

Az épületben a szocialista utópia kezdeti idillt, jobb életet sugárzó ígéretei után a rendszer valódi bűnös arcának bemutatása történik kortárs építészeti eszközökkel. A bejárási útvonalon a szintkülönbségeket lépcsőn leküzdve felfelé emelkedettebb, lefelé haladva mind nyomasztóbb hatások érik a látogatót.

  1. Bűn

A Kiállítási épületben a föld alá visszatérve egyre nyomottabb belmagasságú, cellás terekben szembesül a látogató a vallatás, elítélés reménytelenséget keltő eseményeinek sorával. A kommunista megtorló apparátus által alkalmazott fizikai és lelki erőszak célja a társadalom megtörése, a rendszerkritikus gondolkodás megbüntetése, valamint a múlt gyökeres eltörlése volt.  A kihallgatásokkal, verésekkel tűzdelt kálvária kezdete az AVH hírhedt, épületében, az  Andrássy út 60-ban indult, melynek miliőjét idézi meg ez a stáció.

  1. Eszmélés

A Kiállítási épületből a látogató nyomasztó földalatti alagúton át jut a „valóság”-ba. Az érkezéskor feltáruló víztározók és a visszaépített kettős barakksor, háttérben az őrtoronnyal, hatásos kompozíciót alkotnak. A recski rabokat embertelen körülmények között nyolc barakkban helyezték el. A fából barkácsolt építményeket a fogvatartottak szerszámok nélkül, puszta kezükkel építették. A kettős barakksort és annak hátterében látható őrtornyot – a valóságnak megfelelően visszaépítik. Funkció nélküli, üres “díszletek” lesznek, mégis általuk válik valóságossá és megtapasztalhatóvá a kényszermunkatábor téri világa, egykori miliője.

A barakksor- és a kőbányába vezető út tengelyének fókuszpontjában sötét gránit emlékkő az őrség szimbóluma. A bányaút mentén szabályos rendben felállított kettős szikla szoborcsoport pedig a kényszermunkába induló fogvatartottak absztrakt ábrázolása. A stáció határán felhúzott szögesdrót, mögötte az erdő sötét kulisszájával a bezártság érzékeltetésének hatásos eszköze.

  1. Szökés

A kommunista valóságból szabadulni akaró ember viszontagságos útját szimbolizálja az útszakasz mely az Emlékpark nyugati határánál hirtelen kettéágazik:

  • A szökést fontolgató, de meghátráló és visszaforduló ember útját jelképezi a tóparton a szörnyű valóságba visszatérő pallóösvény, mely egyben emléket állít a sikertelen szökési kísérleteknek.

A szökést megvalósító, de újra elfogott személyek zsákutcákba torkolló stációi, majd az egyetlen sikeres szökés útján jutunk fel a dramaturgiai csúcspontot jelentő magaslatra. Itt épül a Szökés emlékművemelynek homlokfalai a magaslat irányába terelik a látogatót.  A rozsdamentes acéllemezekkel burkolt, 22 m magas emlékmű homlokzati fala közvetlen környezetét tükrözi vissza. A magasba indulni bátorságra van szükség, a 20 cm-es fellépés kényelmetlenné teszi a feljutást, a lépcső pihenői a rejtőzködve menekülés szívritmusát idézik elő.

  1. Elcsendesülés

A szökés után a feloldozás útjára lépve a terület északi erdőterületein vezető ösvény az egykori táborbejárat területeit is érintve visz keleti irányba. Az út menti tisztásokra helyezik át az Emlékpark feszületét és az 1956-os emlékművet.

Az út végén az erdőből a fénybe kilépve tárul fel a Feloldozás és feldolgozás emlékhelye. A víz évezredek óta jelképezi az ember számára az élet forrását, a megtisztulást és az újjászületést. Az emlékhely központi eleméül ezért egy szabályos kör alaprajzú, kis mélységű nyugodt vízfelületet választottunk. Belőle emelkedik ki a fogvatartottaknak emléket állító kő/acél virágos rét absztrakció 1800 virágszállal. A látogató a vízfelszínre feszített sétányon lép az emlékhelyre, melyen végighaladva a különböző magasságú virágszálak állandóan változó mértékben engedik a külső világ látványát az emlékhely belsejébe szűrődni, lehetőséget adva az elcsendesedésre, tiszteletteljes megemlékezésre. Az emlékhely koszorúzása a koszorúk víztükörre helyezésével történik.

  1. Szintézis

Az emlékhelyről rövid sétával érünk vissza a kiállítás épületébe, ahol az emeleti időszaki kiállítótérben nyílik lehetőség az ideiglenes kiállítás, installáció megtekintésére. A földszinten továbbhaladva, a fogadóépület kijáratán keresztül lehet elhagyni az emlékparkot.

Az építészeti terv és kiállítás tisztelet, fejhajtás, megemlékezés a hétköznapi hősök előtt.

Ybl eredeti rajzai nyomán festik újra a vasfüggöny absztrakt mintáit

Egészen varászlatos lesz az Operaház hármas függönyrendszere – vas, fa és textilfüggőny is lesz a megújult zenepalotában.

2022 március 12-én a megújult, felújított Operaház már gálaműsorral köszönti azokat, akik az építkezést segítették, támogatták, illetve benne voltak ebben a közel 4 éves folyamatban. Március 14-én pedig Erkel: Hunyadi László című operája hangzik majd el a falak között, addig a szakembereknek nemcsak az épületet kell befejezniük, de a próbaüzemeket is le kell folytatniuk. „Ezen a ponton már hétről hétre óriási, jól megfigyelhető változások lesznek a házban” – mondja Zoboki Gábor építész.

A kor elvárásainak megfelelően Ybl Miklós úgy tervezte az Operaházat, hogy a karzaton helyet foglaló közönség, és a zsöllye szinten, illetve a páholyokban ülő arisztokrácia ne találkozzanak egymással. Ebben fontos szerepe volt a karzatlépcsőnek, amely az utcaszintet közvetlenül a karzattal kötötte össze. Ezt a lépcsőházat a felújítást végző szakemberek most a 21. század igényeinek megfelelően tervezték át. Lifteket építettek bele, hogy ezáltal a ház minden szintje könnyen megközelíthető legyen. Újratervezték a lépcsőt is, így a vezérszintekre is egyszerűen el lehet jutni. „A felújítás végére a szintek között gyakorlatilag akadálymentesen is lehet majd közlekedni” – mondja Simon Mónika építész.

A rekonstrukció során a szakemberek arra törekedtek, hogy a főlépcsőház boltozata visszaköszönjön a lift körüli belső magban is. A burkolatok már nem voltak eredetiek a karzatlépcsőnél, ugyanis 140 év alatt itt amortizálódtak le legjobban a felületek, de a tervezők megtalálták az archív terveket, amelyeken egyértelműen látszott, hogy Ybl Miklós milyennek szerette volna látni ezt a lépcsőházat. Ugyanakkor arra is törekedtek, hogy ne egy az egyben építsenek be eredeti elemeket, hanem a részletgazdagság megőrzése mellett érzékelhető legyen a látogatónak, hogy mi az, ami új, és mi régi. Az átvezető a főlépcsőházba így harmonikus átmenetet képez, emellett menekülőútként is szolgál, ezért tűzálló burkolatokat kapott.

„Ybl mindenhol úgy szerkesztette a lépcsőket, hogy a padlón egy részletgazdag terrazzo vagy mozaik minta látható, a falon architechtonikus elemek pillérekkel és pilaszterekkel, a boltozat pedig egy díszítőfestett szőnyegmotívum. Ezt a mintát mi is megtartottuk, és a lépcsőket ugyanabból a mészkőből készítettük, amelyből a főlépcsőház lépcsői is épültek” – mondja Simon Mónika.

Az Operaláz 36. részéből az is kiderül, hogy a felújított Operaház háromrétegű függönyt kap a proszkéné nyílásba. Kívül található a vasfüggöny, amely a balesetek elhárításához nyújt segítséget. Mögötte lesz látható a festett fafüggöny, ami a korabeli reneszánsz függöny-kultúrát idézi majd vissza. Legbelül pedig egy gyönyörű, kézzel varrt textil függöny fogja elkápráztatni a közönséget.

„A vasfüggönyt díszítő allegorikus képet a szakemberek Ybl Miklós eredeti rajzai szerint készítették el, oly módon, ahogy az eredetileg is lehetett. De az sem kizárt, hogy ez a kép sosem volt a vasfüggönyön, az Operaház atyjának archív tervei mindenesetre rögzítik. Ennek a képnek az absztrakt változatát most óarany háttérre, egyiptomi kék festéssel állították elő” – avatja be a nézőt Zoboki Gábor.

Operaláz – Az Operaház titkai és újjászületése c. műsorról

Zoboki Gábor építész kalauzolásában az Operaház titkaiba és újjászületésébe pillanthatnak be a nézők a magyar televízió új, 2019 októberében indult építészeti magazinműsorában. Az Operaházat, Magyarország kiemelt kulturális épületét az eredeti – Ybl Miklós tervei szerint 1884-ben hátrahagyott –, korhű állapotának megfelelően állítják helyre. Az épületbe a legmodernebb színház-technológiai, akusztikai megoldásokat építik, így a felújítást követően a közönség egy nemzetközi szinten is kimagasló színvonalú, 21. századi kulturális intézményt vehet birtokba. A budapesti Operaház építészeti és kultúrtörténeti értékeit is megismerhetik az érdeklődők a havonta jelentkező sorozatból.

A legjobb magyar kulturális épületnek választották a Nemzeti Táncszínházat

Újabb nívódíjat nyert a ZDA – Zoboki Építésziroda által tervezett Nemzeti Táncszínház, amelyet ezúttal a XXIII. FIABCI Hungary Magyar Ingatlanfejlesztési Nívódíj Pályázaton ítélt a legjobb magyar kulturális épületnek a nemzetközi és hazai szakemberekből álló zsűri. A magyar táncszakma új otthona korábban az Építőipari Nívódíjat is elnyerte kulturális középület kategóriában.

Múlt és jövő, szellem és kreativitás egy helyen

Világhírű találmányok hajdani központjában, egy régi ipari épületben lelt új otthonra a magyar táncművészet 2019-ben. A Nemzeti Táncszínháznak otthont adó gyárcsarnokban a 19. század második felében nemzetközi hírű mérnökök és tudósok alkottak, és olyan meghatározó találmányok születtek itt, mint a transzformátor vagy a dinamó. Az új házban így találkozik a tudomány és a kultúra, és kapnak játszóhelyet – a hely szellemében – a kísérletező műfajok, a rendkívül gazdag folklórra épülő néptánc, a kortárs tánc vagy a klasszikus balettprodukciók. Az épület ugyanakkor nemcsak kulturális és művészeti tér, hanem találkozási pont és közösségi hely is a főváros egy központi helyén, a Millenáris Parkban.

Kulturális és közösségi tér, ipari műemlékben

Az új színházépület tervezésekor az építészek – Zoboki Gábor, Lente András és Orlovits Balázs vezető tervezők – célja kettős volt: egyrészt kiemelni a meglévő ipari műemléképület erényeit, másrészt úgy alakítani át a teret, hogy az megfeleljen a táncszakma szerteágazó jelenlegi és akár a jövőbeli igényeinek is. A zárt ipari csarnokot egy olyan új, épületrésszel és főhomlokzattal egészítették ki, amely kapcsolatot teremt a parkkal, nyitott és hívogató. Az átlátható előcsarnok egyszerre része a parknak és színháznak is: nemcsak a látogatók fogadását szolgálja, hanem olyan élő közösségi és kulturális tér, ahol egyszerre van jelen a művészet, a találkozás és a kikapcsolódás. A park látogatói számára nyitott, kávézót is magában foglaló előtérben lehetőség van kisebb táncprodukciók bemutatására is – a padozat színházként, a lépcső pedig nézőtérként is használható.

Nem először díjazták a Nemzeti Táncszínház épületét

A Nemzeti Táncszínház épületét most a legjobb magyar kulturális épületnek választották A világ legnagyobb ingatlanszakmai szövetsége az 1951-ben alakult párizsi székhelyű FIABCI Magyar Tagozata idén huszonharmadik alkalommal rendezte meg a Magyar Ingatlanfejlesztési Nívódíj Pályázatot. A megmérettetésre soha nem adtak le még annyi pályaművet, mint idén – összesen 44 épület versenyzett 10 kategóriában. A bírálóbizottságban a magyar szakemberek mellett 10 ítész is helyet kapott Európából és az Egyesült Államokból.

A Nemzeti Táncszínház tavaly decemberben kulturális középület kategóriában elnyerte az Építőipari Mesterdíj Alapítvány Kuratóriuma (ÉMA) által életre hívott Építőipari Nívódíjat is. 

A Nemzeti Táncszínház építtetője a Millenáris Tudományos Kulturális Nonprofit Kft., a lebonyolító a FŐBER Zrt., a generálkivitelező a ZÁÉV Építőipari Zrt. és a Zala-Elektro Kft. volt, a kivitelezés szerkezetépítési munkáit a Gedi Építő Kft., a kül- és beltéri álmennyezet kivitelezését a Stefanits Kft., az akusztikai panelek felújítását, és az újak gyártását a Komandor Lux Kft. végezte alvállalkozóként.

***

A ZDA – Zoboki Építészirodáról

A ZDA – Zoboki Építésziroda 1997-ben alakult, léptékére, beruházási portfóliója széles skálájára és jelentőségére tekintettel mára a közép-európai régió egyik legfontosabb építészeti műhelyévé vált. Az iroda meghatározó szerephez jutott a magyar tervezői piacon, s egyre több nemzetközi projektjére lehet büszke – például Kínában.

A ZDA megalakulása óta arra törekszik, hogy az építészeti dizájn magas minőségét professzionális műszaki tudással párosítsa – ennek hatékonyságát erősíti az iroda angolszász működési elve és módszertana. Az iroda nevét olyan kiemelkedő projektek jelzik, mint a budapesti Művészetek Palotája, a sencseni Nanshan Kulturális Központ, a törökbálinti Telenor székház vagy a Richter Kémiai Kutatóközpont tervezése. A ZDA építészeti koncepciója és tervei szerint újul meg az ország egyik legjelentősebb műemléképülete, a Magyar Állami Operaház.

A ZDA munkáit az elmúlt évtizedben számos hazai és nemzetközi díjjal jutalmazták, és jelentős sikereket ért el az egyedi technológiai hátterű kulturális épületek tervezésében, amelyre tekintettel számos külföldi megbízást nyert el. Az iroda alapító-igazgatója, Zoboki Gábor, Ybl-díjas építész.

Sajtókapcsolat:

Pulay Kristóf

Pressinform PR

Tel: 06 70 945 24 65

Email: pulay@pressinform.hu

Másfél évszázados illúziót nyújt az Operaház új hatásvilágítása

Egy opera nézőterének a legfontosabb eleme a belsőépítészeti kialakításon, textileken, famunkákon túl a megvilágítás. A budapesti Operaházban a felújítás végére a fantasztikus nagycsillár és a mellvédeken található falikarok gondoskodnak majd arról, hogy ugyanaz az illúzió jellemezze a házat, ami 1884-ben, a megnyitásakor. Ezek a csillárok és falikarok természetesen mai technológiával működnek majd, de a szakemberek megpróbálják visszaidézni azt a gyertyás világítást, ami a halk derengést, kellemes intim hangulatot eredetileg létrehozhatta ebben a térben.

„Ybl az utolsó pillanatban kaphatott megbízást arra, hogy elkészítse a nagycsillár terveit. Tudjuk, hogy járt a 10 évvel korábban megépült Semperoperben, a drezdai operaházban, ahol beleszeretett az ottani csillárba. A budapesti Operaházba is hasonlót képzelt el, de beletette a saját névjegyét is. Ybl nagycsillárját most Oláh Sándor tinnyei műhelyében restaurálják” – mondja Zoboki Gábor építész.

Az egyik legfontosabb része minden munkának az előkészítés, nincs ez másképp a nagycsillár rekonstruálásánál sem. A felújítást végző szakembereknek minden egyes alkatrészt pontosan ismerniük kell, hogy milyen műveleteket igényel vagy éppen mit érdemes elkerülni vele.

„Nehéz időszak előtt állunk, a külső technológiák mindig kiszolgáltatottá teszik a szakműhelyt. Valamikor arra törekedtünk, hogy minden művelet itt, a saját műhelyünkben történjen. De ez nem egy olyan feladat, aminél mindent helyben meg lehet csinálni, így egy külső műhelyt bíztunk meg az alkatrészek kiöntésével. Normális esetben 2-3 hónapot is igénybe venne a csillár rekonstruálása, de most kénytelenek leszünk maximum 1 hónap alatt elvégezni, és további egy hónapot fog igénybe venni a visszaszerelése” – mondja Oláh Sándor.

Az Operaház restaurálása, az egyes alkatrészek pótlása során nagyon nagy figyelmet kell fordítaniuk a szakembereknek arra, hogy az eredeti formáknak megfelelő és részleteiben is egyező tárgyakat hozzanak létre. Ezért egyes elemek esetében hihetetlen pontossággal kellett másolatokat készíteniük fából. Képzett fafaragók dolgoznak ezeken a részeken, amelyek alapján később rézbe tudják foglalni az öntőformákat.

Vannak olyan geometrikus formák is, ahol az emberi kézi beavatkozás finomságait nem szükséges másolni, ezeket az elemeket háromdimenziós szkenneléssel rögzítik, számítógéppel átdolgozzák, majd 3D nyomtatással olyan öntőmintákat készítenek, amelyeket az öntők pontosan, tökéletesen precízen rézbe tudnak önteni. Némely esetben a kézi faragás mellett döntenek a szakemberek, erre azért van szükség, mert vannak elemek, amelyek eltűntek, illetve ez a módszer sokkal precízebb felületi megmunkálást tesz lehetővé.

„Amikor háromdimenziós terveket készítünk hiányzó vagy sérült elemekről, nem elég pusztán a formák alapján újat öntenünk, hiszen az öntés során a fémek zsugorodnak. A tervezés során bele kell kalkulálnunk a különböző átmérőkhöz tartozó zsugorodási mértékeket is – mondja Komjáthy István projektvezető. Sosem egy ember visz végig egy adott problémát, a szakemberek csapatban dolgoznak. Így biztosítják például azt, hogy a faanyagok szerkezetét, korabeli megmunkálási módjait minél hitelesebben tudják imitálni, hogy a pótolt és felújított alkatrészek tartósak és méltóak legyenek az Operaházhoz.

Az Operaláz 35. részéből az is kiderül, hogy minden patkó alakú operaházi tér akusztikai problémája visszavezethető a páholyok akusztikai karakterére. A zengő térben zajló folyamatok, amik a mennyezetről és a páholyok mellvédjeiről verik vissza a hangot az auditóriumba, elnyelődnek abban a térben, amely tele van kárpitokkal. Ahhoz, hogy csökkentsék ezt az elnyelődést, különleges műszaki megoldásokra van szükség.

Operaláz – Az Operaház titkai és újjászületése c. műsorról

Zoboki Gábor építész kalauzolásában az Operaház titkaiba és újjászületésébe pillanthatnak be a nézők a magyar televízió új, 2019 októberében indult építészeti magazinműsorában. Az Operaházat, Magyarország kiemelt kulturális épületét az eredeti – Ybl Miklós tervei szerint 1884-ben hátrahagyott –, korhű állapotának megfelelően állítják helyre. Az épületbe a legmodernebb színház-technológiai, akusztikai megoldásokat építik, így a felújítást követően a közönség egy nemzetközi szinten is kimagasló színvonalú, 21. századi kulturális intézményt vehet birtokba. A budapesti Operaház építészeti és kultúrtörténeti értékeit is megismerhetik az érdeklődők a havonta jelentkező sorozatból.

Így támasztják fel az évszázados építési technikákat az Operaház felújítása során

Egy műemléképület felújítása számos kihívást tartogat. Az Operaház rekonstrukciója során például komoly és összetett feladatot jelentett önmagában az is, hogy a szakemberek hozzáférhessenek a felújítandó felületekhez. Több mint két hónapba telt például az auditórium állványozása, mert a szerkezetet úgy kellett megépíteni, hogy közben a védett felületekhez nem szabadott hozzáérni. Így darabról darabra, a nyílászárókon keresztül kellett bevinni és összeállítani az állványzat elemeit, amiért egy külön mérnök csapat felelt.

„Első lépésként kialakítottunk egy olyan állványt, ami a munka végéig használható, de természetesen mindig vannak újabb feladatok is a felújítás során. Míg egy csarnoknál vagy utcai homlokzatnál sokszor csak egy síkban építik ki az állványzatot, itt fel kellett vennünk a tér geometriáját, le kellett követnünk egy patkó alakú, íves teret, aminek az alján is több mint másfél méter lejtés van. Egy ideiglenes teherhordó szerkezetre építettük rá a csaknem harminc tonna súlyú állványt, ezáltal tudják elérni a restaurátorok az összes páholyt, mellvédet és a központi Lotz-szekkó mennyezeti részét” – mondja Gerő Péter építésvezető.

 „A ház megépítése után eltelt száznegyven évben számos technológia elveszett, amelyeket csak a Magyar Királyi Operaházhoz hasonló minőségű épületekben lelhetünk fel” – ezt már Zoboki Gábor építésztől tudjuk meg. Az Operaház számos terében különböző minőségű kövek és kőutánzat, úgynevezett műmárvány felület van, ezekkel operáltak az akkori mérnökök és kivitelezők. Ezek helyreállítása óriási feladat, ugyanis az 1980-as években a műmárvány felületekhez hozzányúltak, átlakkozták őket, és csak vegyi eljárással lehet eltávolítani ezeket a felületeket róluk, hogy visszakapják az eredeti színüket. „Erre azonban számtalan sikeres, gyönyörű példa van már az Operaházban” – teszi hozzá Zoboki Gábor.

Javában zajlik a főlépcsőház restaurátori megújítása is, elkészült a Than Mór által festett figurális rész a mennyezeten, illetve a díszítő festések, aranyozások javítása és restaurálása is. Az építésvezető szerint jellemző a kor stílusára és az Operaházra is, hogy különböző kőelemeket mindenféle imitációkkal, festéssel váltanak ki. A kőimitációkban előfordul a stucco lustro, ami egy többrétegű festett technológia, amellyel márvány imitációt lehet a falra festeni, illetve a stucco scaviola, ami műmárványt jelent. A felújítás során a szakemberek azokat a technikákat és technológiákat alkalmazzák, amelyekkel eredetileg is dolgoztak. „Anyaghasználatban ugyan el lehet térni, de megjelenésében, technológiájában arra törekszünk, hogy a lehető legjobban hasonlítson az eredetihez” – foglalja össze Gerő Péter.

Egy 1884-es, kiemelkedő neoreneszánsz műemlék felújítása kapcsán fontos kérdés az is, hogy mi lesz a nyílászárókkal. Erdei Gábor farestaurátor a közönségforgalmi terek nyílászáróinak restaurálásába enged betekintést. Az elmúlt 130 évben többször felújították és javították a nyílászárókat, az idővel pedig különböző, a felületkezelés során használt anyagok rakódtak rájuk. A farestaurátorok feladata, hogy gőzöléssel és finom csiszolással eltávolítsák a felületkezelést és a sok réteg szennyeződést. Ezután felülvizsgálják a régebbi kiegészítéseket és pótlásokat. Az anyag stabilitását és esztétikáját is fegyelembe veszik, amikor arról döntenek, hogy melyiket kell cserélni. A korábbi felújítások során ugyanis nem feltétlen vették figyelembe például, hogy a pótlóanyag szálirányazonos legyen és jól illeszkedjen, ezért a kontúrok gyakran kiütöttek a felületből. A mostani felújítás során a kiegészítéseket úgy készítik el, hogy alig észrevehetőek legyen.

Az Operaláz 34. részében bemutatkozik Görbe Márk művészettörténész is, akitől megtudhatjuk, hogy Feszty Árpád egyedül a büféteremben kapott megbízást, ugyanis eredetileg fiatal festőket nem akartak alkalmazni, de az időhiány miatt végül felkérték. Feszty a büféterem kilenc falképét készítette, Vastag György pedig a mennyezetre festette a Dionüszoszhoz kapcsolódó jeleneteket. Eredetileg Fesztyt is Dionüszosz mítoszainak ábrázolásával bízták meg, de öntörvényű fiatalemberként saját témát talált ki.

Operaláz – Az Operaház titkai és újjászületése c. műsorról

Zoboki Gábor építész kalauzolásában az Operaház titkaiba és újjászületésébe pillanthatnak be a nézők a magyar televízió új, 2019 októberében indult építészeti magazinműsorában. Az Operaházat, Magyarország kiemelt kulturális épületét az eredeti – Ybl Miklós tervei szerint 1884-ben hátrahagyott –, korhű állapotának megfelelően állítják helyre. Az épületbe a legmodernebb színház-technológiai, akusztikai megoldásokat építik, így a felújítást követően a közönség egy nemzetközi szinten is kimagasló színvonalú, 21. századi kulturális intézményt vehet birtokba. A budapesti Operaház építészeti és kultúrtörténeti értékeit is megismerhetik az érdeklődők a havonta jelentkező sorozatból.