Archívum: ZDA sajtó

Az elmúlt 140 évben rengeteget változott az Operaház székkiosztása, a mostani felújítás során a szakemberek arra törekednek, hogy létrehozzák azt a koncepciót, amit Ybl Miklós 140 évvel ezelőtt eredetileg elképzelt és lerajzolt. A székek tervezésére és kivitelezésére kiírt tendert a Poltrona Frau bútorgyártó cég nyerte, ők tervezték többek között a Los Angeles-i Walt Disney koncerttermet és a Hamburgi Filharmónia bútorait is, amely hatalmas elismerést aratott Európában.

„Komoly kihívást jelentett számunkra a projekt, a kiindulópont egy hagyományos formatervezésű zsöllye szék volt, amelyet újraalkottunk. Az első prototípusok részleteit a zsöllye székek történelmi hagyományai alapján terveztük meg, és azt is fontos megemlíteni, hogy kézműves munkával készítettük el a szék fa részeit, hogy a fa erezését így megjeleníthessük. Ehhez keskeny fa kellett, ami rendkívül megbonyolította a munkát” – mondja Emanuele Macarra, a cég értékesítési vezetője.

A székek tervezésekor fontos tényező volt a szegecselés és a kárpitozás, ezeket mind kézműves munkával, nagy odafigyeléssel készítik. A szivacsozáshoz például nem méretre fröccsentett szivacsokat használnak, hanem szivacstömbökből vágnak ki különböző sűrűségű idomokat, amelyeket kézzel ragasztanak a szék szerkezetére. Más és más módon a szék különböző részeire, hogy a lehető legkényelmesebb legyen. „Egy ilyen szék megtervezése nagyon összetett feladat, több szempontot is figyelembe kell venni, és sok szakmát kell hozzá összefogni. A munkálatok során együtt dolgoztak a tűzvédelmi és akusztikai szakemberek, a gyártástechnológiai, faipari mérnökök és kárpitosok” – mondja a Kakas László építész.

„A legfontosabb szempont az volt, hogy a szék történelmi sajátosságait megtartsuk, modern szempontok szerint újraértelmezzük, de úgy, hogy a vállalat innovatív irányait hagyományos eljárásokkal ötvözzük, és a folyamat végén olyan terméket kapjunk, amely minden részletében a hagyományos zsöllye székeket idézi” – teszi hozzá Emanuele Macarra.

A kivitelezők elsődlegesen a fa részekre, a szerkezetre fordítottak kiemelt figyelmet, hogy a fa erezését megtartsák, és olyan hajlatokat alakítsanak ki, amilyenekkel a történelmi székek bírtak. Egy másik fontos aspektus, amelyre komoly figyelmet fordítottak a tervezés során, a szék akusztikai működése. Hiszen egy operaházban a terem bármely pontjának ugyanolyan akusztikai sajátosságokkal kell bírnia, mindegyik széksor számára ugyanazt a hangminőséget kell biztosítani, legyen szó akár a nézőtérről, akár a karzat leghátsó soráról. Ennek érdekében a háttámla váza visszaveri a hangot, a belső bélelés egy része viszont nagyobb sűrűségű, hogy bizonyos frekvenciákon épphogy elnyelje a hangot. Egy másik akusztikai tényező volt a forgató mechanizmus, amire a kivitelező egy általuk bevezetett rendszert alkalmazott. Ennek lényege, hogy csillapított visszazáródást biztosít, és a székek visszazáródása akkor is teljesen néma, ha egyszerre ezer néző áll fel a székéből az előadás végén. A székek, a boxok és a főfüggöny kárpitozása ugyanabból a bársony anyagból készült, amely mindenben megfelel az előírásoknak, vagyis tűzálló, de emellett még kopásálló is.

Érdekes és fontos változás történt az operatörténetben az elmúlt 40 évben, megjelent egy új közönség, aki igényli, hogy a darab szövegét is követhesse. A modern technológia több lehetőséget is biztosít arra, hogy a néző élvezhessen egy olyan lírai operát is, amely ma már kevésbé ismert. Léteznek erre szolgáló egyéni berendezések, közös kijelzők és a szék mögé szerelhető kijelzők is. Mindezek arra szolgálnak, hogy minél jobban be lehessen vonni a nézőt a darabba. Az egyéni berendezések lehetnek telefonok vagy utolsó generációs optikai eszközök, a lényeg, hogy a mű élvezetét ne zavarják. A felújított Operaházban megjelenik a főfüggöny fölött elhelyezett közös kijelző, de a tervezők szeretnének okos székes technológiát is, ahol individuálisan is megjelenhet a szöveg. A szakemberek feladata, hogy miközben integrálják a technológiai megoldásokat, a formatervezést ne bontsák meg.

Operaláz – Az Operaház titkai és újjászületése c. műsorról

Zoboki Gábor építész kalauzolásában az Operaház titkaiba és újjászületésébe pillanthatnak be a nézők a magyar televízió új, 2019 októberében indult építészeti magazinműsorában. Az Operaházat, Magyarország kiemelt kulturális épületét az eredeti – Ybl Miklós tervei szerint 1884-ben hátrahagyott –, korhű állapotának megfelelően állítják helyre. Az épületbe a legmodernebb színház-technológiai, akusztikai megoldásokat építik, így a felújítást követően a közönség egy nemzetközi szinten is kimagasló színvonalú, 21. századi kulturális intézményt vehet birtokba. A budapesti Operaház építészeti és kultúrtörténeti értékeit is megismerhetik az érdeklődők a havonta jelentkező sorozatból.

Felismerik azt, hogy a ház eleme a tájnak, nem uralja. A kertre pedig nem dekorációként vagy kiegészítő elem­ként gondolnak.

Mivel, mi módon járult hozzá az építészet ahhoz, hogy eltávolodjunk a környezettől?

Hogyan, mivel határozza meg az emberek egészségét egy építész?

Mai adásunkban egy olyan építésszel ismerkedünk, akit foglalkoztatnak ezek a kérdések. Aki fontosnak tartja, hogy egy építész társadalmi kérdésekben is megszólaljon. Ő az építészet holisztikus látásmódjában hisz. Tapasztalata szerint a szellemi magasság hajtja a dolgokat előre. Állítja, ha nincs szellemi töltekezés, bizonytalanná válunk. Az Ybl-díjas építész, egyetemi tanár meggyőződése, hogy hierarchikus szerepekből nehéz közös alkotást létrehozni.

A budapesti Zoboki Gábor egyetemista éveiben építésztanulmányait megszakítva a Liszt Ferenc Zeneakadémia zenetudós, karmester szakára is beiratkozott, végül visszatért a Műegyetemre, ahol 1988-ban szerezte meg építészmérnöki diplomáját. 2014 óta a Pécsi Tudományegyetem tanára. Legismertebb tervezői munkái közé tartozik a Müpa (Művészetek Palotája), a Nemzeti Táncszínház, a Telenor-székház, valamint a sencseni Nanshan Kulturális Központ (Kína), valamint a Magyar Állami Operaház megújítása. Életpályáját átszövi a zeneművészet iránti lelkesedése.

Nemrégiben fiatal építészeknek és tájépítészeknek tartott előadást Székelyföldön. A beszélgetés fő témája a Magyar Állami Operaház teljeskörű rekonstrukciója volt, ám több más, jelentőségteljes témakör is szóba került.

Az építészet miért környezetszennyezés? Mi a feladata a 21. század építészének? Miből tevődik össze a házak lelke? – többek között ezekre a kérdésekre is keressük a választ a mai félórában, amelyben az építészet paradigmaváltásairól, az építőanyagok mellékhatásairól, valamint a környezettudatos technológiák ravaszságáról is szót ejtünk.

A beszélgetést itt hallgathatja meg: „Az építészet pszichológia” – beszélgetés Zoboki Gáborral

Nincs könnyű helyzetben az az építész, aki szeretné megtudni, hogy 1884. szeptemberében milyen lehetett az Operaház auditóriumának drapériaegyüttese. Hogy nézhetett ki a főfüggöny és azok a különleges drapériák, amik a páholyokat keretezték? A textilek teljes egységet alkottak, Yblnél ez azért különösen fontos, mert szinte kettévágja a nézőteret a páholyok sora és a páholyok feletti kakasülő világa. A drapériarendszer és az azt megvilágító falikarok együttese adja talán a legkülönlegesebb élményt, amikor az ember belép ebbe a térbe.

„A főfüggöny két rétegből állt. Megépült, és annak idején működött az úgynevezett fafüggöny, ez keretezte a proszkéné nyílást, és a felső zónát teljesen keményre zárta. Amikor a zenekari hangzás megemelkedik vagy a művész kijön az előszínpadra, és elénekel egy hosszabb áriát, akkor beleénekel abba az auditóriumi térbe, ahol az akusztikai kagyló a zenekari árok fölött működik. Ha ez a kagyló visszaveti a hangot egy puha felületre, a hangenergia elvész. Ezért a fafüggönyöket sok operaházban, ahol eredetiben megmaradt, megtartották” – magyarázza Zoboki Gábor építész. A szakemberek Ybl Operaházában most visszaépítik a fafüggönyt, és lekeretezik a proszkénét, hogy újra megvalósulhasson az az akusztikai hangnyerés, ami a fafüggöny eredeti célja volt Ybl tervei szerint.

A fafüggöny mögött található a nagy textilfüggöny. Mindhárom funkcióját, a függőleges mozgást, a kétoldalra kihúzást és az összecsapódást is egy keretrendszeren belül fogják megoldani a tervezők. A függöny kialakításához az auditórium motívumrendszereit, akantuszokat, delfinmotívumokat és gyöngysorokat, illetve rojtokat használnak. Az eredeti állapotot egy fekete-fehér fénykép alapján sikerült felmérnie a szakembereknek, amely nem sokkal az Operaház megnyitása után készült.

„A felújítás során a ház minden drapériája, függönye és melegburkolata megújul. A nézőtérnél megszokott bordó és díszes burkolatok a színpadtérben már nem jelennek meg, az utolsó csatlakozási pont az előfüggöny lesz. Ez minden operaházban a nézőtér belsőépítészeti igényeinek megfelelően van kialakítva” – mondja Tompai Zsuzsa szcenikus. „Teljesen új előfüggönyt kap az Operaház, melynek több funkciója is van. Az egyik természetesen az, hogy az előadás kezdetét és végét jelezze, ugyanakkor nem mindegy, milyen függöny tölti be ezt a szerepet” – teszi hozzá.

A függönynek ugyanis béleltnek és teljesen fényzárónak kell lennie, semmilyen fény nem szűrődhet ki a nézőtérre. Az operaházaknál ezek a függönyök paszománnyal díszített, kimondottan vastag bársonyfüggönyök, amelyek plusz béléssel is el vannak látva. A színpadi függönyöknél viszont az esztétika már elveszti a szerepét, és inkább a biztonságtechnika és a darabok kiszolgálása lesz a fő szempont. Ezek már nem díszesek, hanem feketék vagy bizonyos esetekben fehérek, és egy körtakarást eredményeznek, hogy a nézők ne az oldalfalakat és a gépeket lássák. Egyik fő elvárásuk, hogy lángmentesítettek legyenek, vagyis nem lánggal égnek, hanem parázslanak. Ennek azért van fontos szerepe, mert sok esetben a függönyök közelében lámpák találhatók, amelyek nagy hőfokkal üzemelnek, ezért meggyújthatják a függönyt. A színpadra kerülő egyéb textíliák is lángmentesített anyagból készülnek.

Az Operaláz 32. részéből Révész Eszter textilművészt is megismerhetik a nézők, aki az Operaház közönségforgalmi területeinek textíliáit vizsgálta. Minden olyan textil, amivel egy látogató találkozik a házban a kezei köré került, és meghatározta a felületüket, mintájukat, színüket. „Olyan színdinamikát akartam létrehozni, ami tagolja a teret, köszönti a látogatót és vezeti azon az úton, amin a bejárattól az auditóriumig halad. Így amikor belép a térbe, meleg színek, vöröses tónusok fogadják, és ahogy halad a lépcsőkön, vezetik őt a szőnyegek. A kiszolgáló területeken, mint például a ruhatár, átvált egy hidegebb tónusra, amely folyamatosan halad a nézőtér felé. A páholyfolyosókon is ezek a hideg színek jelennek meg, amik azt segítik, hogy a látogató elcsendesedjen, és készen álljon arra az élményre, ami az auditóriumban várja – magyarázza a szakember.

Nagyon kevés információ maradt fenn az eredeti textíliákról, ezért a tervezést egy kutatási folyamat előzte meg. A textilművész megvizsgálta a korábbi mintázatokat, alapanyagokat és technikákat, hogy a restaurált felületek minél hűebben tükrözzék az 1800-as évek textíliáit és mintáit. Ugyan a technológia ma már jóval fejlettebb, mint Ybl korában volt, a szakemberek mégis arra törekedtek, hogy természetes alapanyagokat, például pamutot, selymet és bársonyt, valamint tradicionális metódusokat használjanak a textíliák elkészítésekor. „Ezek az alapanyagok nemessé teszik az elkészült anyagokat, és így ez a nemesség együtt fog élni a ház többi részével” – teszi hozzá Révész Eszter.

Operaláz – Az Operaház titkai és újjászületése c. műsorról

Zoboki Gábor építész kalauzolásában az Operaház titkaiba és újjászületésébe pillanthatnak be a nézők a magyar televízió új, 2019 októberében indult építészeti magazinműsorában. Az Operaházat, Magyarország kiemelt kulturális épületét az eredeti – Ybl Miklós tervei szerint 1884-ben hátrahagyott –, korhű állapotának megfelelően állítják helyre. Az épületbe a legmodernebb színház-technológiai, akusztikai megoldásokat építik, így a felújítást követően a közönség egy nemzetközi szinten is kimagasló színvonalú, 21. századi kulturális intézményt vehet birtokba. A budapesti Operaház építészeti és kultúrtörténeti értékeit is megismerhetik az érdeklődők a havonta jelentkező sorozatból.

A budapesti Operaház a műfaj egyik utolsó megmaradt tanúépülete. Az Operaház felújítás munkálatai dandárja már a belső terekben zajlik, a szakemberek párhuzamosan végzik a régi műemléki felületek tisztítását, újrafestését az új szerkezetek építésével és a bútorozással.

„A belsőépítészeti koncepciót úgy lehet a legegyszerűbben megfogalmazni, hogy azt gondolkodási és alkotási fonalat szeretnénk felvenni és folytatni, amelyet Ybl 1884-ben lefektetett – mondja Simon Mónika, belső terek építésze. Ybl Miklós koncepciójában nagyon fontos volt a megérkezés dramaturgiája, ezért a térsorok egymásra épülnek a házban. Az utcáról belépve grandiózus élmény fogadja a betérőt. Érezheti, hogy egy másik világba érkezett, majd a főlépcsőn felemelkedve a szalonok világába csöppen. A páholy felé közeledve pedig lecsendesedik a tér, hogy felkészülhessen az auditóriumba való megérkezésre. Ez az élmény az idők során sok helyen elveszett, például a világítás és a színkezelés miatt, ezért a munkálatok során elsődleges feladat volt ennek rekonstruálása.

A tereket eredetiségük alapján négy csoportba sorolták a szakemberek. Az első, amelyek szinte teljes egészében eredeti állapotukban maradtak fenn, ezeknél csak apró változtatásokra, például a színhasználat összehangolására volt szükség. A következő térsort azok a helyiségek alkotják, ahol bár megvannak a műemléki terek, de a bútorok, textíliák és a világítás hiányosságai miatt nem az eredeti képüket mutatják, ezért nem lehetett elkerülni a nagyobb változtatásokat. Vannak olyan terek is, amelyek funkciója az idők során megváltozott. Ilyen például az eredeti pénztárok helye, ahol most kávézó, illetve bolt üzemel. A negyedik csoportot pedig azok a terek alkotják, amelyeket újonnan alakítottak közönségforgalmi területté, például a patkómosdót vagy a karzatlépcsőházat, amit a lift beépítése és az akadálymentesítés miatt teljesen át kellett alakítani.

Ybl Miklós korában az építészet és a belsőépítészet nem vált olyan élesen külön, mint manapság, hiszen a funkció, a forma, az üzenet, a szimbólumok és a terek megformálása egyetlen építészeti egységben található meg az épületben – mondja Zoboki Gábor építész. Belsőépítészeti szempontból ezért különösen fontosak a színek és a textúrák, a szakembereknek így az eredeti, különlegesen kialakított színharmóniát kellett lekövetniük.

„Az új elemek tervezése során arra törekedtünk, hogy ne sérüljön az Ybl által elképzelt színharmónia. Az idők során a színeket jelentősen torzították, ezért az eredeti állapot visszaállításához már a munka kezdetétől szükség volt a restaurátorok munkájára. Festő restaurátorok kutatták a díszítő festéseket, fal- és mennyezeti felületeket, a farestaurátorok a faszerkezetek eredeti színeinek visszaállításában, a textilrestaurátorok pedig a kárpitozás alapszíneinek meghatározásában segítettek. Az új belsőépítészeti anyagok válogatásakor aszerint jártunk el, hogy ugyanazokat az anyagokat, de ezeknek már a 21. századi technológiának megfelelő variációit használjuk” – magyarázza Haraszti Lívia építész.

Az Operaház felújításának egyik legösszetetteb feladata, hogy milyen bútorok kerüljenek vissza a ház közönségforgalmi területeire, ugyanis nagyon kevés eredeti bútor maradt meg. Számos olyan tér van az Operaházban, például a nagybüfé, ahova nem lehet az eredeti darabokat visszahelyezni, ezért a fennmaradt fotók alapján terveznek új bútorokat, összehangolva azokat a teljes ház szimbolikájával.

„Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miért kell új bútorokat tervezni, amikor a felújítás legfontosabb eszmeisége, hogy minél közelebb kerüljünk az eredeti állapothoz. A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk. Elképesztően kevés eredeti darab maradt meg Thék Endre hagyatékából, és vannak olyan terek, amelyeknek a tervdokumentációja sem maradt fenn. Vagyis elképzelni sem tudjuk, milyen bútorok lehettek ott – avatja be a nézőt Bella Gábor építész.

Az elmúlt század jelentős változásokat hozott az anyagokban, gyártástechnológiákban, az operalátogatás szokásaiban és a divatban. Emellett új funkciók jelentek meg a térhasználatban is. Ezekre a változásokra az eredeti bútorok nem adnak választ, ezért a restaurálást végző szakembereknek össze kell hangolniuk az eredeti szellemiséget a modern kor elvárásaival. Az új koncepció szerint az ülőbútorok egy-egy hangszerre próbálnak absztrakt formában reflektálni. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a zongora billenytűzete jelenne meg a kanapén, hanem a tömegképzéssel, az emelkedettséggel, a vonalvezetés finomságaival, vagy az aszimmetriával próbálták visszahozni a hangszereket.  Az asztalt ebben a kompozícióban egyfajta kottatartóként képzelték el. Ez a szimbolikus megközelítés egyáltalán nem idegen az Ybl féle operavilágtól, a tervezők pedig a színekben is a belsőépítészeti koncepciót követték.

Operaláz – Az Operaház titkai és újjászületése c. műsorról

Zoboki Gábor építész kalauzolásában az Operaház titkaiba és újjászületésébe pillanthatnak be a nézők a magyar televízió új, 2019 októberében indult építészeti magazinműsorában. Az Operaházat, Magyarország kiemelt kulturális épületét az eredeti – Ybl Miklós tervei szerint 1884-ben hátrahagyott –, korhű állapotának megfelelően állítják helyre. Az épületbe a legmodernebb színház-technológiai, akusztikai megoldásokat építik, így a felújítást követően a közönség egy nemzetközi szinten is kimagasló színvonalú, 21. századi kulturális intézményt vehet birtokba. A budapesti Operaház építészeti és kultúrtörténeti értékeit is megismerhetik az érdeklődők a havonta jelentkező sorozatból.

Az Ybl-i hagyományok és a 21. századi technikai, technológiai kihívások számos kérdést vetnek fel az Operaház rekonstruálása során. Ilyen tervezési szempont az akadálymentesítés is, hiszen Ybl Miklós fő művében rengeteg szinteltolás található. Éppen ezért két új lift is bekerül a házba, a tervezőknek ugyanis arra is figyelniük kell, hogy bárki könnyedén eljuthasson a nézőtérig.

„Az akadálymentesítés egyik célja, hogy a ház a földszinttől a karzatig, vagyis az első emelettől a harmadik emeletig könnyen bejárható legyen. Ugyanakkor nem csak az a fontos, hogy könnyedén el lehessen jutni az auditóriumba, hanem például az is, hogy a ruhatárat és a mellékhelyiségeket is egyszerűen meg lehessen közelíteni” – mondja Mezős Tamás műemlékvédelmi szakmérnök.

Az Operaház két szélső lépcsőházának, a cselédlépcsőknek, eredetileg társadalmi elkülönítő szerepe volt, kizárólag a harmadik emelet megközelítésére szolgáltak, máshova nem is lehetett eljutni ezeken keresztül. Ezekbe a lépcsőházakba most lifteket helyeznek el, hogy a megújult épületben már innen is bármelyik szintre el lehessen jutni. Ehhez azonban a szakembereknek át kellett szerkeszteniük a lépcsőházakat.

„Ha 19.századi operaházak építészeti képét nézzük, a külsejük általában felveszi a helynek és a kornak a maszkját, viszont, ha belépünk ezekbe a házakba, a nézőterek egészen mágikus képet mutatnak. Ilyen a mi Operaházunk nézőtere is – mondja Zoboki Gábor építész. Ybl a legfinomabb építészeti újításokat egyesítette ebben a művében, amelynek belső tere még a második világháború alatt is meg tudta őrizni a korabeli képét.

Az első fényképeken, amelyek fellelhetők az auditóriumról, látható, hogy a kijáratot nagy méretű és díszített táblák jelezték. Ezek a későbbiekben eltűntek, és a helyüket a karzaton hatalmas feliratok vették át, amelyek a mai szemnek is furcsák lennének. A felújítás során a szakemberek nem ezeknek a kijáratot jelző tábláknak és feliratoknak a rekonstruálására törekedtek, hanem a mostani tájékoztatásnak és esztétikai igénynek megfelelő megoldást kerestek. Ezért olyan táblákat helyeztek el az ajtók szemöldökfájára, amelyek nem tolakodóak, és lágyan kapcsolódnak az épített környezethez.

„Kevés olyan barátságos nézőtér van, mint Ybl Miklós Operájának auditóriuma. Bármerre nézünk, gazdagon megjelenik a faépítészet és az arany használatának különleges módja. Ybl nem az olasz operák hagyományához illően tervezte meg a nézőtér függőleges oldalfalát, a ház a téglaszerkezetekbe helyezett faszerkezetekre épül rá, ugyanazt a lépcsőzetes nézőtéri formát használja, mint az eredeti bécsi Burgtheater” – teszi hozzá Zoboki Gábor. Ez a lépcsőzetesség akusztikailag is bővíti teret, de ennek köszönhetően az emeletekről a nézőtér is jobban látszik. A páholyok egy-egy neoreneszánsz balkont képeznek, az azokat elválasztó elemeket pedig mind egyedileg formálták meg.

Még ha ez a nézők számára közvetlenül nem is látható, az Operaháznak nagyon fontos eleme a megfelelő szellőzőrendszer. Ybl Miklós úgynevezett elárasztásos szellőztetést álmodott meg, ezt a rendszert a szakemberek megőrzik és megújítják, ezzel is ápolva a tervező örökségét. Az auditórium szellőztetése a korábbi felújítások ellenére is tulajdonképpen megegyezik az eredeti kialakítással. „Ennek lényege, hogy a zsöllye alatt egy nyomótér található, amibe a légtechnikai berendezéseken keresztül friss levegőt fújnak be. Ugyanezen a módszeren alapul a karzat légcseréje is. Ezt a technikát finomítják a szakemberek, így minden egyes szellőzőrács szabályozhatóvá válik, és szűrővel lesz felszerelve, ezért teljesen szabályozható és kiegyenlített lesz a szellőztetés – magyarázza Kakas László építész.

Ybl eredeti tervein a nézőtér székei középre voltak rendezve, a közönség így a két ajtón belépve a páholyok előtt vonult el. Később tűzrendészeti okok miatt a székek együttesét három részre vágták. Ezt az ültetést alkalmazzák például a New York-i Metropolitanban is. Akusztikailag is sokkal szerencsésebb, ha a nézők középen ülnek, hiszen az oldalfalakról jótékony első visszaverődés érkezik a földszinten ülők fülébe. Balesetvédelmi szempontból is fontos ez a rendszer, hiszen a páholyokból leejtett tárgyak nem az ülő közönségre esnek. A megújult Operaházban az eredeti állapotot megközelítő elrendezést új székek is ki fogják egészíteni.

Ahogy egyre nagyobbak lettek a zengőterek, és egyre több embert fogadtak be, úgy fejlődtek a színpadtechnológiai eszközrendszerek is. Az Operaláz 31. részéből az is kiderül, hogyan alakult ki a Nemzeti Táncszínház színpadtere, padlója és az egész világa, ahol a magyar táncszínház legjelentősebb művészei dolgoznak.

Operaláz – Az Operaház titkai és újjászületése c. műsorról

Zoboki Gábor építész kalauzolásában az Operaház titkaiba és újjászületésébe pillanthatnak be a nézők a magyar televízió új, 2019 októberében indult építészeti magazinműsorában. Az Operaházat, Magyarország kiemelt kulturális épületét az eredeti – Ybl Miklós tervei szerint 1884-ben hátrahagyott –, korhű állapotának megfelelően állítják helyre. Az épületbe a legmodernebb színház-technológiai, akusztikai megoldásokat építik, így a felújítást követően a közönség egy nemzetközi szinten is kimagasló színvonalú, 21. századi kulturális intézményt vehet birtokba. A budapesti Operaház építészeti és kultúrtörténeti értékeit is megismerhetik az érdeklődők a havonta jelentkező sorozatból.

A Fuga Makrokozmosz adásában Zoboki Gábor azt a filmet mutatta be, amely a Shenzhen Operaház monumentális nemzetközi tervpályázatára készített az irodánk. A 25 perces film egyfelöl esszenciáját adja annak a tudásnak és tapasztalatnak, amit a ZDA alkotóközössége az elmúlt 20 évben a zengő terek – a Müpa, a Nanshan Kulturális Központ, a Nemzeti Tánszínház vagy az Operaház felújítása – során elsajátított. Másrészt sajátos küldetést teljesít: egy olyan ország döntéshozói számára igyekszik bemutatni a 19. század ikonikus zengő tereit, ahol az operajátszásnak, a zenés, drámai színjátszásnak semmilyen gyökere nincsen. Ezzel közvetítve a közép-európai kultúrának azt a csodáját, amit a bécsi, a prágai, vagy a budapesti operaházakban átélhetünk.

„Van pont az Operaház fejújításánál, ahol meg kell kérdezni Yblt, hogy szabad-e?” – tette fel a kérdést Zoboki, és beszélt azokról a „Houdini-helyzetekről”, amelyek mind egy-egy „Tibi csokis minipályázatot” jelentenek az irodán belül.

A beszélgetés elején Zubreczki felvetette, hogy egy olyan erős, markáns stílussal bíró személyiség, mint Zoboki hogyan nyúl egy másik építész munkájához? „Ma már, 58 évesen, és 30 évet a pályán töltve azt gondolom, hogy szinte mindegy egy alkotó embernek, hogy egy önálló, saját maga által kreált építészeti testbe költözteti bele a szellemiségét vagy felveszi Ybl köntösét (szellemét, ceruzáját, sétapálcáját, nyelvtudását, feleségét, műveltségét, mindent, amit egy ilyen alkotóról tudni kell), és ezt a kaméleonlétet próbálja megélni.”

„Nem az örökségvédelem itt a kérdés, hanem a környezetvédelem. Ez az, amit az építészeknek fel kell fogni. Vége. Lezárult egy korszak.

A teljes cikk itt olvasható: https://www.octogon.hu/epiteszet/zoboki-lezarult-egy-korszak/ ,
Az adás pedig itt hallgatható vissza: https://www.zubreczkidavid.hu/post/opera_operah%C3%A1z_zoboki_g%C3%A1bor_podcast

A Magyar Építőművészek Szövetsége (MÉSZ) Auditórium podcast adásaiban hétről hétre bemutat egy házat és egy építészt, aki újragondolta. Olyan példákat, ahol sikerült új életet lehelni egy régi házba. Az építészekkel Zubreczki Dávid „építészeti mesemondó” beszélget, aki 15 éve foglalkozik építészeti témákkal, de ez az első alkalom, hogy saját podcast műsorral jelentkezik.

Forrás: Octogon.hu
Fotó: MÉSZ/Madaz podcast

Shenzhen Dél-Kína egyik legintenzívebben fejlődő gazdasági központja, 40 év alatt egy halászfaluból 20 milliós metropolisszá nőtte ki magát. A város növekedése azonban meglehetősen aszimmetrikus volt, mert miközben lélekszámba, valamint a gazdaságot és a termelést támogató infrastruktúra terén nagyon erősen fejlődött, addig a közösségi-kulturális épületek tekintetében lemaradásban van.  „Most jutott el oda Shenzhen, hogy ezen a téren is előrelépjen, és a város születésének 40. évfordulója apropóján tíz kulturális épületet építenek a következő években, amelyekre nagyszabású tervpályázatokat írtak ki. A pályázatokon, amelyek közül a ZDA építész iroda kettőn is elindult, nemzetközileg ismert nagy építészirodák sokasága versenyzik, mert Kína mindenki számára, aki a kulturális építészet területén mozog a fenti okokból hatalmas lehetőség.  Ezért is rendkívül komoly elismerés, hogy A ZDA terve második díjat nyert a shenzheni Nemzetközi Előadóművészeti Központ pályázatán.

De mit jelent egy magyar építésziroda számára, ha egy nagy nemzetközi megmérettetésen második díjat nyer? Mi az a plusz, ami miatt a magyar terv sikert érhetett el? Erről beszélgetetett a Katolikus Rádióban Csiszér András design igazgatónkkal Sályi András.

A teljes beszélgetés itt hallgatható meg:

https://www.katolikusradio.hu/archivum.php?firstaudioid=17&mev=2021&mho=05&mnap=04&mora=17&mperc=30

Ybl Miklós Operaháza rendkívüli jelentőséggel bír a magyar építészettörténetben. Nemcsak azért, mert a historikus magyar építészet egyik legkiemelkedőbb alkotása, hanem mert Ybl a 19. század második felében épült operaházak akusztikai, képzőművészeti és építészettörténeti karaktereit foglalta össze benne – mondja Zoboki Gábor építész.

Ybl Miklós Garnier párizsi operaházának példáját alkalmazta Budapesten, vagyis az előcsarnok, lépcsőház és auditórium hármasát egy sorban helyezte el. Így az oszlopcsarnokba kétoldalról érkező nézők egyenesen a földszinti zsöllyébe, illetve a felvezető lépcsőházba kerülnek. Középen, a nagybüfé mögött kapott helyet a ház egyik legszebb tere, a díszlépcsőház. A kilencosztatú mennyezetű tér aranyozott kazettáiban Than Mór mitológiai képeit láthatjuk, amelyeket a tisztítás és szakszerű megvilágítás után új formájukban csodálhat meg a nagyközönség.

–  Az Operaház díszlépcsőháza a mai néző számára a legtitokzatosabb része a háznak. Titokzatos azért, mert ma már nem annyira közismert a mitológia, mint abban a korban volt, amikor a ház épült. Az Operaház egész programja egy mitológia gondolatra épül, amit akkoriban Nietzsche alapján fogalmaztak meg. Eszerint az ember lényege kettős: emelkedett, erkölcsös és magasrendű, ugyanakkor az ösztönök irányítják, része a romlás és a gonoszság is. Tizenöt titokzatos falkép van itt, legfontosabb közülük a művészet ébredését ábrázolja. A magyar mesterek nagyon sok elemében a párizsi és a bécsi opera képeire támaszkodtak. Megőrizték azok motívumait, de sokkal több ihlettel egy egyedülálló egységet hoztak létre, ami a zene megdicsőülését, a művészetek hatalmát mutatja – mondja Szvoboda Dománszky Gabriella művészettörténész.

Az auditórium egyik kiemelkedő ékessége Lotz Károly freskója, amely meghatározó eleme az Operaház gyönyörű színkompozíciójának. Az alsó zónában a bordó és vörös a meghatározó, a páholyokon belül pedig finom okker, sárga színek jelennek meg. Ehhez képest Lotz egy varázslatosan kékben domináló színvilágot álmodott meg a freskón. Az 1912-es helyreállításkor a freskó keretezésének egyes elemeit javították, újraaranyozták, majd a második világháború után jelentősen átfestették. Az aranyozásra a 20. század előtt azért volt szükség, mert villanyvilágítás hiányában gyertyával világítottak, és az aranyozott felületek reflexiói növelték a tér megvilágítottságát. A szakemberek most azon is dolgoznak, hogy a keretezés az eredeti állapotában tündökölve egészítse ki a műalkotást.

– A közeli képeken jól látható, hogy a freskót repedések tarkítják. Ez teljesen természetes, minden vakolatnál előfordulhat, hogy zsugorodási repedések keletkeznek rajta.  Az évtizedek során a korom és a piszok beleült a résekbe, ezért erőteljesebben látszanak. Ezeket ugyanakkor nem szabad betömni, csak kitisztítani, mert a további felületmozgások kárt tehetnek a festményben. A restaurátorok abban bíznak, hogy a munkálatok végeztével a szekkó színvilága és érvényesülése azonos lesz azzal, amit Lotz Károly eredetileg elképzelt – avat be a munkálatokba Mezős Tamás műemlékvédelmi szakmérnök.

Az Operaház bármely terébe lépve a közönség különleges faltechnikákkal és mennyezeti megoldásokkal találkozhat. Ybl jobbkeze Scholtz Róbert festőművész volt, aki a belső motívumrendszer kialakításában segédkezett. De a legnagyobb festőművészek mellett névtelen alkotóknak is fontos szerepe volt a képzőművészeti alkotásokat körülvevő egyedi motívumrendszer elkészítésében. A restaurációs munkálatok során külön falrestaurátorok dolgoznak azoknak a falfestéseknek a rekonstruálásán, amelyek a korábbi felújítási munkálatok során eltűntek. Számos esetben találtak ugyanis utólag lefestett falakon olyan felületeket, amelyek hűen tükrözik az eredeti állapotokat.

Operaláz – Az Operaház titkai és újjászületése c. műsorról

Zoboki Gábor építész kalauzolásában az Operaház titkaiba és újjászületésébe pillanthatnak be a nézők a magyar televízió új, 2019 októberében indult építészeti magazinműsorában. Az Operaházat, Magyarország kiemelt kulturális épületét az eredeti – Ybl Miklós tervei szerint 1884-ben hátrahagyott –, korhű állapotának megfelelően állítják helyre. Az épületbe a legmodernebb színház-technológiai, akusztikai megoldásokat építik, így a felújítást követően a közönség egy nemzetközi szinten is kimagasló színvonalú, 21. századi kulturális intézményt vehet birtokba. A budapesti Operaház építészeti és kultúrtörténeti értékeit is megismerhetik az érdeklődők a havonta jelentkező sorozatból.