Az ország egyik legmodernebb irodaháza az erdő közepén

Idén 10 éves a törökbálinti Telenor Ház, amely rengeteg egyedi megoldással épült a MÜPA-t is jegyző vezető építész Zoboki Gábor és a ZDA – Zoboki Építésziroda tervezésével. A tízéves évforduló kapcsán egy zártkörű bejáráson voltunk, végigjártuk az épületet, berepültük a környéket, interjúkat készítettünk és egy kerekasztal-beszélgetés során azt is megtudhattuk, hogy  mit gondolnak a szakértők a hazai irodaépítészetről, illetve az aktuális munkavállalói igényekről.

Tíz évvel ezelőtt, 2009-ben költözhetett be az új székházába a Telenor. A közel 12 ezer négyzetméteres törökbálinti irodaházat a ZDA – Zoboki Építésziroda tervezte és az egyik legnagyobb környezettudatos beruházásának számított. A tervek kidolgozása két évig, az építkezés pedig a környezettudatos kialakítás miatt két és fél évig tartott. A fenntarthatóság jegyében megépített ház, a környező nyolc hektárnyi terület csupán 7,55 százalékát foglalja el, a zöld területhez való közelség megtartása miatt pedig, ahol lehetett, még kerítést sem húztak fel. Az épületben környezetbarát gépészeti megoldásokat alkalmaztak, megújuló energián alapuló, geotermikus fűtő-hűtőrendszert alakítottak ki, illetve a melegvíz-ellátásának 60 százalékát 168 négyzetméternyi összfelületű napkollektor-rendszerrel biztosították. Energiahatékony kialakításának köszönhetően a székház éves szinten ötszáz háztartás szén-dioxid kibocsátását és áramfogyasztását képes megtakarítani.

A környezeti szempontok mellett, az emberközeliségre is odafigyeltek. A belső megtervezésénél cél volt, hogy nagy, tágas belső terek jöhessenek létre, hogy az épület bármely pontján – akár például a lécsőn találkozva – beszélgethessenek egymással a munkatársak. A nyitottságot nemcsak a nagy terekkel kívánták elérni, hanem azzal is, hogy nincsenek lezárt irodarészek, az egyes szobák közé pedig sokszor üvegfalat húztak fel a hagyományos helyett.

A Portfolió teljes írását ide kattintva érheti el:

Forrás: Portfolio.hu

Fotók: Telenor

Milyen egy jó iroda?

A beszélgetésről az Octogon készített beszámolót.

„Az irodaépítészet elmúlt évtizede és trendjei Magyarországon” – ez volt a címe a Telenor Ház bejárása után rendezett kerekasztal-beszélgetésnek, amelyen azonban a hangsúly a jelenre került inkább, és ezt nem is bántuk, mert a jelenlévők átléptek a szokásos sablonokon.

Maga a tízéves épület még most is felveszi a versenyt a mostaniakkal, részben mert szerencsés körülmények közt született: a válság előtt épült, Törökbálinton, ahol bőven jutott hely, és a megbízó norvégok sem akartak spórolni, úgy tekintettek rá, mint egy családi házra, amelyet maguknak építenek, emelett érvényre juttatták a skandináv szemléletet környezettudatosság, emberközpontúság, közösségi igények terén.  

Az elmúlt tíz évben sokkal emberközpontúbbá kellett válnia az irodáknak, let’s work easier!, ez a jelmondat vezette a változásokat, ami olyan jelenségekben is megnyilvánul, mint a home office, a kötetlen munkaidő, a gyerek- és kutyabarát irodák népszerűsége. Zoboki azonban kiemelte a helyszín fontosságát is:

„Az, hogy mi hol épül meg, mostanra kiment a tudásunkból. Egy helynek van érzülete, és ez elég fontos. Mi azért tettük az irodánkat oda, ahová (az Andrássy útra – a szerk.), mert alattunk volt egykor a Japán kávéház, ott ült mindenki a két világháború között. Plusz vannak energiatengelyek, ahol szabadon áramlik a tér, ahol ha végigsétálunk, rengeteg pozitív energiát kapunk, mert mindenki végez valamilyen kreatív tevékenységet.”

Telenor Ház organikusan illeszkedik a környező zöldterülethez, amely Natura 2000 környezetvédelmi terület szomszédságában helyezkedik el, ám a városban épülő irodasorok ennél jóval zsúfoltabbak. Megjelenhet-e tehát ott is hasonló szabadság, mint itt?

Radványi úgy tette fel a kérdést: Mi ad nagyobb szabadságot? Egy soklakásos új Cordia épület vagy egy családi ház? „Amikor egy fejlesztő elindít egy projektet, még nem mindig tudja, mi lesz ott, ezért flexibilisnek kell lennie.

Az a szabadság, ami itt van, nem másolható: ezt az épületet úriszabó készítette, örök időkre itt fog állni, soha nem lesz olyan gazdasági kényszer, hogy megérje lebontani.

Tíz év még kevés is ahhoz, hogy megítéljük a teljes életciklusát, hogy hosszabb távon milyen szabadságot tud majd adni. Ez messze állja a versenyt a mai épületekkel építészeti megoldásaiban, gépészetében, anyaghasználatában egyaránt. Jövőbiztosabb a maga szegmensében a mostani házaknál.”

Itt mindjárt tisztáztuk is, mit jelent a manapság divatos jövőbiztos (futureproof) kifejezés: „az épület akkor is működőképes marad (hatékonyan üzemeltethető, jól megközelíthető), ha megváltoznak az életfeltételek”, szólt a definíció. És hogy a szintén felkapott minősítőrendszerek se maradjanak ki, a Well-lel kapcsolatban Radványi kijelentette, hogy az „ma már az emberről szól, nem annyira a házról. És ebben a házban adott a tér, ami olyan dolgokat képes nyújtani, amit nagyon nehéz máskülönben – Túró Rudi automatával vagy csocsóasztallal – pótolni.”

Endrei-Kiss az elmúlt évtized változásairól elmondta, hogy ma már a munkahely kiválasztása kölcsönös, nem válogathat egy HR-es a jelöltek közt. „A mi esetünkben mindenki kiemeli a jó helyet, ahová szeretnek bejárni.” Ha mégis valami nehézséget ki kellene emelnie, akkor a lokációt mondaná, mert „nyilván nem mindenki számára előnyös Törökbálintra járni – de ma már ezt is lehet tompítani az említett home office-szal, és egyéb HR-es megoldásokkal.”

Demeter Nóra nem kerülte meg a városi irodák neuralgikus pontját: „Itt egy fenomén uralkodik, ami egy bizonyos népsűrűség.

Ma nem épülhetne meg ez a ház, mert a nagy cégek nem ilyenben gondolkodnak. Azt mondják, X nm/fő, ez a recept, ennyi embert kell elhelyezni, ehhez kell igazítani a gépészetet.

Nincs meg az az úriság, ami itt, nincs tér, és nem tudnak létrejönni olyan közösségteremtő terek, mint itt, ahol a lépcsőházban elkaphatják egymást emberek egy small talkra. Fényt, csendet, kommunális tereket szeretnének, nem akarnak 30 fősnél nagyobb terekben dolgozni, és már nem a csúszda a fenomén többé.”

Ugyanakkor nem feledkezett meg a pozitív változásokról sem, például „ma már mindenki alapvetően foglalkozik akusztikával, ami 10-15 éve még nem volt igaz. Amikor mi egy sima irodaépületnél is külön foglalkoztunk ezzel, azt hitték, ez egy MüPa-becsípődés nálunk.”

Demeter azt is hozzátette, hogy viszi magával ennek a háznak a tanulságait, és próbálja átörökíteni az új irodákba, akkor is, ha ott sokkal kötöttebbek a fizikai terek, mert mindenki érzi, hogy a Well-szempontok fontosak, szükség van rájuk. 


Keményebben fogalmazott Zoboki, mondván, a budapesti irodasor egy övsömör, ahová már senki nem akar beköltözni. „Ennek a háznak a terveit másfél évig faragtuk, és a kliens megvárta; ma már ezt hol várják meg? Azt mondják, be akarunk költözni, dolgozni akarunk már, hol a ház?

Egyébként az egy főre jutó irodatér itt 10 m2, ott 8 – ez a 2 m2 a különbség, ennyin múlna, hogy ne legyen sokkal rosszabb érzés bent lenni. Finnországban 1984-ben már olyan kiselőadást tartottak az irodai közösségi terekről, hogy hihetetlen. De ez a kultúra nemcsak építészeti kultúra, hanem irodakultúra, fejlesztői kultúra is, és ezeknek az összessége.”

Hartvig nem teljesen értett egyet, mondván, azért komoly változások is vannak, amennyiben „jön az Y-generáció, amit értelmes munkával, értelmes célokkal, jó körülményekkel, és nem elsősorban pénzzel lehet motiválni. Nem a munkaadók lettek jobb fejek. A szilíciumvölgyi vállalati kultúra romokba döntötte a korábbit, ma közösségen alapuló, és nem tekintélyelvű cégek vannak. Sokszor mindössze kétlépcsős a hierarchia, tervezők és vezetők vannak, semmi több, mert rájöttek, hogy sokkal hatékonyabb csapatban dolgozni, és jobban is szeretik az emberek, ha felelősséget adnak a kezükbe.”

Tovább árnyalta az összképet Radványi megjegyzése, miszerint „ha megnézzük a piacot, csak a munkavállalók 3-5 százaléka dolgozik kreatív területen”.

„Ez a ház ihlette, hogy együtt dolgozzunk Zoboki Gáboral, mert benne van az a fűszer, ami hiányzik a normál irodapiacról – ismerte el. – Nagyjából ennek az elvei érvényesülnek a Nokia házunkban, másfelől az építésznek is meg kell értenie, hogy végül számok vannak, emberek, munkavállalók, profit.”

Hartvig mintegy összegzésként az építész szerepéről beszélt: „Az építésznek postásnak kell lennie az ember és a megrendelő közt, edukálnia kell a megrendelőt, mert annak nem szükséges ismernie az embereket, az építésznek viszont igen.” Végül az épületek és a jóllét viszonyáról megjegyezte: „Az egészség egy fizikai, szociális, mentális állapot, és nem a betegség hiánya – ilyennek kell lennie egy épületnek is, ezt kell megtanulunk.”

Fotók: Telenor

Forrás: https://www.octogon.hu/epiteszet/telenor-kerekasztal/

Nyolcezer aranylappal szépül meg az Operaház

Az Operaláz 10. adásában többek között az ismét régi pompájában tündöklő Operaház-homlokzat sok-sok képzőművészeti kincsének, szobrainak és kőfelületeinek kulisszatitkait is megismerhetik a nézők. A környezeti hatások – légszennyezés, eső – az elmúlt évszázadban a kőfelületeken olyan károsodási folyamatot indítottak el, amelyek szinte visszafordíthatatlanok. A felületek érzékenységét jól mutatja, hogy a homlokzata az épület 1884-es átadását követően néhány évvel szinte teljesen megfeketedett az akkoriban általánosan elterjedt koksztüzeléstől.

A restaurálás során aprólékos munkával állították helyre az elmúlt évtizedekben, évszázadban elhasználódott felületeket, tisztították meg a Zsolnay-kerámiákat, aranyozták újra a sgrafittókat, plasztikázták a szobrokat, pótolták a hiányzó elemeket. Az első lépés a felületek tisztítása volt (ezeket anyaguktól is függően nagynyomású vizes mosással, vagy szemcseszórással tisztították meg), majd eltávolították a nem megfelelő korábbi javításokat, ezt követően plasztikai helyreállítást végeztek, végül pedig impregnálták a felületeket, hogy védjék a csapadéktól. Az eső ugyanis komoly károkat tud okozni, főként a porózusabb anyagokban, mint ahogy az történt a két zeneszerző Erkel és Liszt szobraival is. Az előrehajló Erkel-szobrot sokkal jobban érte az eső, mint hátradőlő Lisztét, ezért előbbi arcát az évtizedek annyira megviselték, hogy úgy nézett ki, mint egy lyukacsos sajt.

Szintén restaurálásra szorultak az Operaház bejárata előtt hasaló szfinxek, amelyek ugyan márványból készületek – amely szintén mészkő, de egy nemesebb, metamorf kőzet –, de ennek, illetve a 80-as években történt tisztításuk ellenére rossz állapotba kerültek. Aprólékos, hosszan tartó munkát jelentett az aranyozott felületek helyreállítása, minthogy anno olyan mennyiségű aranyt használtak a ház felépítéséhez, amely megdöbbentette a közönséget. Most 8400 darab 23 ¾ karátos aranylapot használtak fel a restaurátorok. A 8×8 cm-es hajszálvékony lapocskákat ráfeszítéses, ragasztásos eljárással rakták fel elemről elemre.

Operaláz – Az Operaház titkai és újjászületése c. műsorról

Zoboki Gábor építész kalauzolásában az Operaház titkaiba és újjászületésébe pillanthatnak be a nézők a magyar televízió új, 2019 októberében indult építészeti magazinműsorában. Az Operaházat, Magyarország kiemelt kulturális épületét az eredeti – Ybl Miklós tervei szerint 1884-ben hátrahagyott –, korhű állapotának megfelelően állítják helyre. Az épületbe a legmodernebb színház-technológiai, akusztikai megoldásokat építik, így a felújítást követően a közönség egy nemzetközi szinten is kimagasló színvonalú, 21. századi kulturális intézményt vehet birtokba. A budapesti Operaház építészeti és kultúrtörténeti értékeit is megismerhetik az érdeklődők a havonta jelentkező sorozatból.

10 éves Magyarország egyik ikonikus irodaháza, a törökbálinti Telenor székház

Tíz évvel ezelőtt, 2009 nyarán költözött közel 12 ezer négyzetméteres alapterületű törökbálinti irodaházába a Telenor. Az épület átadásakor Közép-Európa egyik legnagyobb környezettudatos beruházásának számított a ZDA – Zoboki Építésziroda által tervezett, azóta több rangos hazai és nemzetközi építészeti díjjal elismert székház. A hazai irodapiacon új koncepciót megtestesítő épület máig számos egyedülálló megoldással rendelkezik. És hogy bevált-e az újítás? Rendszeres felmérések szerint a Telenor munkatársainak közel 50%-a a munkahelyi környezetet emeli ki első helyen, amikor arról kérdezik, miért ajánlaná munkáltatóként a vállalatot.

Egy merőben új megközelítéssel megtervezett épület

A törökbálinti székházat a budapesti Művészetek Palotáját is jegyző ZDA – Zoboki Építésziroda tervezte. A Telenor a helyszín megválasztása és az irodaépület koncepcionális kialakítása előtt kikérte a munkatársak véleményét, így született meg a dolgozók közötti együttműködést elősegítő „egy cég, egy épület” alapötlet. Az új székházra építészeti pályázatot írt ki a Telenor. A nyertes ZDA – Zoboki Építésziroda az alapkoncepció mellett nagy szabadságot kapott a tervezésben és a leendő épület kialakításában. A nyertes terv egy egészen új irodakoncepciót tartalmazott, amely a benne dolgozók interaktivitására és az alkotómunkára helyezte a hangsúlyt, hatalmas egy főre jutó alapterülettel és számos, Magyarországon még ma is egyedinek számító megoldással.

Úttörő az irodaházak piacán

A terek kialakításánál fontos szempont volt, hogy az épület a munkavégzés minőségéhez is hozzáadjon, és átláthatóságával, rugalmasságával közösségépítő környezetet teremtsen. A tervek kidolgozása két évig, az építkezés pedig – a speciális, környezettudatos kialakításnak köszönhetően – mintegy két és fél évig tartott. A tervezés során kiemelt figyelmet kaptak a környezeti szempontok, amelynek eredményeként egyszerre modern, emberközeli és a tájba organikusan illeszkedő épület született.

„Bátran mondhatom, hogy tíz évvel ezelőtt újradefiniáltuk a munkahely fogalmát – nemcsak a Telenor, hanem Magyarország vonatkozásában is. Az épület a nagyvonalú tereivel, az egyéni és a közösségi munkavégzést egyaránt szolgáló, rugalmasan alakítható egységeivel nemcsak megépülésének idejében, hanem szinte ma is egyedülálló az irodaházak piacán. Nem volt akkoriban olyan ház, amelynél az építészeti gondolkodás ekkora teret kapott volna, a tervezés során szerzett tapasztalatokat a mai napig alkalmazzuk az irodaépítészet piacán. Időtállóságát jól mutatja, hogy az elmúlt évtizedben szinte semmit nem változtattunk az épületen.  Ha újrakezdhetnénk, ma sem terveznénk másképp” – mondta el Zoboki Gábor.

Azt, hogy a koncepció az elmúlt évtizedben sem veszített aktualitásából, jól jelzi, hogy a Telenor dolgozóitól érkező visszajelzésekben ma is sokan emelik ki az épület remek atmoszféráját, amely nemcsak minőségi munkahelyet, hanem egyúttal közösségi teret is jelent. Az elmúlt években végzett rendszeres elkötelezettséget, valamint munkavállalói ajánlási hajlandóságot vizsgáló belső felmérések visszatérő eleme, hogy a munkakörnyezet az egyik legfontosabb tényező: a Telenort ismerőseiknek, barátaiknak ajánló munkavállalók 48%-a a munkahelyi környezetet emeli ki első helyen, amikor arról kérdezik, miért ajánlaná a Telenort mint munkahelyet. A leggyakrabban hivatkozott további szempontok között a különleges atmoszférájú helyszín, a nagy zöld területek, a sportlétesítmények és kültéri teraszok szerepelnek.

„Dinamikusan változó iparágban dolgozunk, nap mint nap izgalmas kihívásokkal találkozunk. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a székházban töltött munkaidő inspiráló térben történjen. A modern irodák és közösségi terek mellett kollégáink előszeretettel használják a hatalmas ablakaival a zöldre nyíló konditermet és a kültéri sportpályákat, valamint a kávézót és a grillteraszt is. Családbarát munkahelyként büszkék vagyunk arra, hogy az épületet – különös tekintettel az iskolai szünetekre – a kollégáink gyerekei is nagy örömmel használják, nyári tábort is tartunk itt. És nem utolsó sorban, két éve egyike voltunk azon nagyvállalatoknak, akik elsőként váltak kutyabarát munkahellyé; ennek keretében péntekenként bárki behozhatja magával a kutyáját” – mondta el Endrei-Kiss Judit, a Telenor Magyarország HR vezérigazgató-helyettese.

Közép-Európa egyik legnagyobb környezettudatos beruházása

A Telenor Ház átadásakor Közép-Európa egyik legnagyobb környezettudatos beruházásának számított, de még napjainkban is egyike a legmodernebb és leginkább környezetbarát vállalati székhelyeknek Magyarországon.

A házat 10 évvel ezelőtt a fenntarthatóság jegyében úgy építették, hogy a vállalat birtokában lévő nyolc hektárnyi terület csupán 7,55 százalékát foglalja el. A székházat szándékosan nem választja el kerítés a környezetétől, így organikusan illeszkedik a környező zöldterülethez, amely Natura 2000 környezetvédelmi terület szomszédságában helyezkedik el. Az épületben kiemelten környezetbarát gépészeti megoldásokat alkalmaztak: geotermikus fűtő-hűtőrendszere napjainkban is hazánk egyik legnagyobb, megújuló energián alapuló fűtési-hűtési rendszere. Az irodaház melegvíz-ellátásának 60 százalékát 168 négyzetméternyi összfelületű napkollektor-rendszer biztosítja. Energiahatékony kialakításának köszönhetően a székház éves szinten ötszáz háztartás szén-dioxid kibocsátását és áramfogyasztását képes megtakarítani. A Telenor 2017 és 2018 között 33,3%-kal csökkentette éves papírhulladékának, és több mint 68 százalékkal pedig elektronikai hulladékának mennyiségét.

***

10 éves a Telenor Ház! Így látják az épületet a munkatársak:

Fotógaléria a Telenor Házrólhttps://www.facebook.com/pg/telenorhungary/photos/?tab=album&album_id=10157245340261125

Műtárgy-e az építészeti rajz?

Építészeti rajzokból és makettekből nyílt rendhagyó kiállítás a FUGA Építészeti Központban, amelyen a múlt és a jelenkor nagy építészeinek, illetve szimbolikus épületeinek skiccei, vázlatrajzai, kiviteli tervei egyaránt megtalálhatók. A közel ezer alkotás között irodánk és kollégáink munkái, valamint a ZDA által tervezett épületek makettjei is megtekinthetők. A szándékosan provokatív felütésű, az „Építészeti tervrajz is műalkotás” című tárlat a FUGA 10 éves, októberben kezdődő születésnapi eseménysorozatának „nulladik” állomása.

A címben felvetett kérdés, azaz, hogy lehet-e műtárgy az építészeti tervrajz – megválaszolása előtt elsősorban azt érdemes tisztázni, hogyan születik egyáltalán az építészeti rajz?

Tervek papír és ceruza nélkül

Az első építésznek nevezhető személyek, ugyanis bizonyosan papír és ceruza nélkül tervezték meg építményeiket. Ugyan nem sokat tudunk róluk, de elég komoly szellemi kapacitással kellett rendelkezniük, hogy az építményeket megtervezzék, és átadják mások részére.  Az első korai építmények azonban még nem tér köré szerveződő épületek, hanem jel-szerű építmények voltak. Még a görgök is küzdöttek a térrel, az első igazi térépítők a rómaiak voltak, akik a boltozás feltalálásával már összetett tereket tudtak alkotni. Az antikvitásban felhalmozott tudást azonban a népvándorlás elsöpörte, és a középkorban szinte mindent újra kellett kezdeni. A középkori építőpáholyok inkább a tapasztalati tudás alapján jöttek létre és sablonok alapján dolgoztak, ezért nagyon kevés olyan rajz maradt meg ebből az időszakból, ami alapján képet lehet alkotni, hogyan is keletkeztek az építmények.

Schulektől a digitális rajzig

A változást a reneszánsz traktátusirodalma hozta, amelyben megjelent az illusztráció, majd a perspektíva újrafelfedezése még többnyire céhes keretek között. Az újkori polgári társadalmak kialakulása során kezdtek el az oktatásban rajzzal, majd építészeti rajzzal is foglalkozni.  A 19. század második felétől már széles skálán zajlott az építészeti rajoktatás, a képzőművészek részére Schulek Frigyes tanította a látszattani gyakorlatokat, ami alatt immár a perspektívaképzést (térben ábrázolást) kell érteni. Szintén ekkor kezdődött a kőművesek és az ácsok rajzképzése is.

A kiállításon már helyet kaptak ennek a korszaknak a tervrajzai is – köztük olyan nagy építészek munkái, mint Schulek Frigyes vagy Steindl Imre.

A FUGA kiállításának célja, hogy bemutassa az építészeti rajz sokféle formáját és evolúcióját, a kezdetektől egészen a digitális rajzok megjelenésének és elterjedésének időszakáig. A tárlaton egyaránt megtalálhatók levéltárak (a fővárosi és a győri), múzeumok, a Lechner Központ, magángyűjtemények és a kortárs építészirodák anyagai, ahogy az építészgeneráció legfiatalabb tagjai, az egyetemisták munkái is. Szabadkézi rajzok, pályázati, engedélyeztetési és kiviteli tervek, valamint digitális rajzok is.

Igazi csemegék is helyet kaptak az anyagok között, így többek között van olyan rajz, amelyről konkrétan lehet tudni, hogy maga Lechner készítette. A mester munkamódszere az volt, hogy papírra felskiccelte a főbb formákat – egyébként zseniális részletességgel – majd azt az irodában dolgozók még sokkal részletesebben dolgozták ki.

Látható szabadkézi rajz Györgyi Dénestől, Rimanusz Gyulától vagy Winkler Oszkártól is, ahogy a Lechner Központ jóvoltából a rendszerváltás előtti nagy, mára többnyire csődbe ment, több száz fős tervezővállalatok munkái – műszaki, kiviteli és engedélyeztetési tervek is megtekinthetők. Szintén érdekesség a Nemzeti Színház épületére beadott pályázati terv (Kiss Gyula Járomi Irén), amely a digitális rajzok megjelenésének korába repíti vissza a látogatót, egyben szemléltetve a technológia fejlődését.

Sokatmondó, hogy az egyik építésziroda, amelytől anyagokat kértek a kiállítás szervezői, azt válaszolta, hogy ők már egyáltalán nem rajzolnak kézzel, csak digitálisan. A rajz szerintük csak technikai adottság volt, ami már idejétmúlt, most számítógép van, amit, arra használnak, hogy megjelenítsék azt az építészeti gondolatot, formát, amit akarnak.

És itt kanyarodhatunk vissza a címben felvetett kérdéshez, hogy lehet-e műtárgy a rajz, és főként a digitális rajz, amely valójában egy másolat, és csak virtuálisan vagy kinyomtatva létezik. A választ nem akarták megadni a szervezők – noha a nemzetközi aukciókon rendszeresen feltűnnek építészeti rajzok is –, de a jövő majd eldönti: a kiállítás anyagából jó néhányat felajánlottak az őszre tervezett építészeti aukcióra. Aki pedig maga szeretne választ kapni, annak érdemes megnézni a négy teremben közel ezer kiállított alkotást, amelyek között a belsőépítészet, tájépítészet, díszlettervezés, szerkezettervezés, épületgépészet és más szakágak kiállításra érdemes munkái megtalálhatók.

 „Hihetetlen mennyiségű kulturális anyag van felvillantva, ugyanakkor sok minden hiányzik akár a kortárs építészek, akár a 60’-as 70’-es évek nagy építészeinek munkái, vagy a társszakmák tervei közül” – mondta Nagy Bálint, a FUGA kreatív igazgatója.

A kiállításról itt talál további információt.

Fotók: Molnár Máté, ZDA-Zoboki Építésziroda

Az orgona az építészet hangszere

Az orgona az egyetlen olyan hangszer, amely nagyon szorosan kapcsolódik az építészethez, ugyanis minden hangszer egy adott térhez van kitalálva. Az orgonaépítés folyamata ezért azzal a kérdéssel kezdődik, hogy akusztikailag hogyan lehet azt a teret hanggal betölteni? Zoboki Gábor a Kossuth Rádió Az este című műsorának házigazdájaként Fassang László orgonaművésszel beszélgetett az orgona és a tér, az építészet és az előadó-művészet kapcsolatáról. A műsorból az is kiderül, mi a hasonlóság az építészet és az orgonajátszás alkotói folyamata között, miként improvizál a művész és az építész? Hogyan kapcsolódik egymáshoz a Notre Dame és a Müpa orgonája?

A beszélgetés ide kattintva érhető el.

A tenger morajlását is megfestették az Operaházban

Az Operaláz legújabb része az Ybl által tervezett épület díszítőfestéseinek mesés világába vezeti be a nézőt. A díszlépcsőházba érve nem lehet szó nélkül elmenni a szekkó technikával készült grandiózus falképek mellett, amelyek Feszty Árpád keze nyomát viselik, és egy-egy hangot – tenger morajlása vagy patak csörgedezése – keltenek életre. A restauráció kezdetekor kiemelt szempont volt a 135 éves felületek megőrzése és továbbhagyományozása, ezért a felújítást, a felületek tisztítását és újrafestését hosszan tartó tudományos kutatás előzte meg.

Az Operaház egykori akusztikai hangzásvilágát a színpadnyílás körüli felületek, valamint a színpad előtti tér felületének minősége határozta meg. Az Ybl által használt fa-, valamint gipszfelületek tökéletes akusztikai paraméterei nélkül elképzelhetetlen lett volna az a bársonyos hangzásvilág, amely az Operaházban megszólaló műveket jellemezte – a modernizálás során ezért ezeknek az anyagoknak a továbbélése épületfizikai szempontból is rendkívül fontos.

A készülő Operaház nem csak az előadóművészek munkáját, hanem a közönség kényelmét is szolgálni hivatott. Az Ybl-korabeli, Thék Endre által készített gyönyörű míves ülőbútorok egy részét restaurálják, de például a nézőtéri székeket, amelyek a korábbi átalakítások során már eltűntek, nem tudják és nem is lenne célszerű helyreállítani. A székek tervei sincsenek már meg, illetve azok a 21. századi öltözködésnek sem felelnének meg. A kiszolgálóterekbe modern ülőbútorok kerülnek, a páholyokba olasz mintára foteleket helyeznek el, és okosszékek is szolgálják majd a közönséget, amelyekben akár Wagner többórás művei is teljes kényelemben élvezhetők.

Operaláz – Az Operaház titkai és újjászületése c. műsorról

Zoboki Gábor építész kalauzolásában az Operaház titkaiba és újjászületésébe pillanthatnak be a nézők a magyar televízió új, 2019 októberében indult építészeti magazinműsorában. Az Operaházat, Magyarország kiemelt kulturális épületét az eredeti – Ybl Miklós tervei szerint 1884-ben hátrahagyott –, korhű állapotának megfelelően állítják helyre. Az épületbe a legmodernebb színház-technológiai, akusztikai megoldásokat építik, így a felújítást követően a közönség egy nemzetközi szinten is kimagasló színvonalú, 21. századi kulturális intézményt vehet birtokba. A budapesti Operaház építészeti és kultúrtörténeti értékeit is megismerhetik az érdeklődők a havonta jelentkező sorozatból.

Kép forrása: Fortepan/Adományozó

Örökös Művészekkel járták be az épülő Operaházat

A Magyar Állami Operaház Örökös Tagjainak, Kossuth-, Liszt és Bartók-Pásztory-díjas művészeknek tartott épületbejárást a felújítás alatt álló Operaházban Zoboki Gábor építész, a rekonstrukció tervezője és Sághi Attila, az Operaház felújítását felügyelő a Városliget Zrt. műszaki vezérigazgató-helyettese.

A bejárás alkalmával részletesen bemutatták a felújítás építészeti koncepcióját, valamint tájékoztatták a művészeket a rekonstrukció állásáról, a következő hónapok várható munkálatairól, és megtekintették az átalakítás alatt álló nézőteret is. Ismertették az akusztikai munkálatok jelentőségét és az építkezés kihívásait is. Zoboki Gábor kiemelte, hogy a hasonló léptékű épületek átfogó rekonstrukciója a világban minimum hat-tíz évig tart, és több európai Operaházban nagyon hasonló akusztikai átalakításokat végeztek el, mint amit Budapesten is terveznek. 

Zoboki Gábor hangsúlyozta, hogy a még hátralévő tervezési munkák során számít az Örökös Tagok célzott szakmai segítségére, hiszen számos olyan kérdés van az akusztikától az egyes termek jövőbeli funkciójával kapcsolatban, amelyet csak a házban évtizedeket eltöltő, és az épületet művészként használók ismerhetnek.

A résztvevő Örökös Tagok nevében Kovács János karmester, mesterművész megköszönte, hogy részt vehettek a bejáráson, és támogatásukról biztosította a rekonstrukció vezetőit annak érdekében, hogy a művészek, illetve a közönség mielőbb birtokba vehessék a megújult Operaházat.

Mit csinál anyu és apu naphosszat az építészirodában?

Mire jó a 3D nyomtató? Mivel foglalkozik apu és anyu naphosszat az irodában? Tényleg elfér egész Budapest egy szobában? Ezekre a kérdésekre is választ kaphattak kollégáink gyermekei és családtagjai az építésziroda családi napján, ahonnan a videó bemutató, a színes tervrajzok, a hangversenyterem-makettek és a dínók mellett a jókedv sem hiányzott.

Köszönjük, hogy velünk voltatok, folytatjuk!

A gázégőktől a robotlámpákig

Az Operaláz legújabb része többek között az Operaház világításának újragondolásába és tervezési folyamatába vezeti be a nézőket, bemutatva, hogyan tértek át egykor a gázlángokról elektromos világításra, és milyen új technológiákat alkalmaznának a felújított épületben a tervezők.  A műsorban emellett feltárulnak az Operaház képző- és iparművészeti kincseinek, festményeinek, szobrainak titkai. Kiderül, milyen mesterekkel dolgozott Ybl, és milyen egységet rajzolnak ki az épületben található kovácsoltvas szerkezetek?

Az Operaház építésénél például azt is kikötötték, hogy a munkákon csak magyar mesterek dolgozhatnak, ami néhány kivételtől – színpadtechnikai rendszer, csillár, nemes márvány vagy az előcsarnok padlója – eltekintve gyakorlatilag meg is valósult. Scholtz Róbert műhelyének munkáját dicséri például a ház egyik legnagyobb sikert aratott ornamentális díszítése, amelynek mindenki csodájára járt. A festések minden apró kis motívuma antik mintákon alapul, fesztonok, különféle vázák, valamint ember és állatalakból összeszőtt, absztrakt formák jelennek meg benne. Szintén magyar kéz készítette a nézőtér csodálatos szekkóját, amelyre egyébként nem mindennapi módon pályázatot írtak ki. Lotz Károly nyertes művében, a Zene apoteózisában pedig saját magát is elrejtette az egyik görög isten arcképében. Az Operaláz legújabb adásában e rejtély mellett arra is fény derül, milyen szobrokat rejt az Operaház titokzatos, egykor a földi halandók elől elzárt helyisége, és hogyan valósulhat meg a totális mű eszménye az épületben?

Zoboki Gábor építész kalauzolásában az Operaház titkaiba és újjászületésébe pillanthatnak be a nézők a magyar televízió új, 2019 októberében indult építészeti magazinműsorában. Az Operaházat, Magyarország kiemelt kulturális épületét az eredeti – Ybl Miklós tervei szerint 1884-ben hátrahagyott –, korhű állapotának megfelelően állítják helyre. Az épületbe a legmodernebb színház-technológiai, akusztikai megoldásokat építik, így a felújítást követően a közönség egy nemzetközi szinten is kimagasló színvonalú, 21. századi kulturális intézményt vehet birtokba. A budapesti Operaház építészeti és kultúrtörténeti értékeit is megismerhetik az érdeklődők a havonta jelentkező sorozatból.