Archívum: ZDA sajtó

Szabad-e változtatni egy műemléképületen? Miért kell megismerni Ybl eredeti tervezői szándékát? Mi köze van Gustave Eiffelinek a kőbányai Eiffel Műhelyházhoz? Az Operaláz legújabb része nemcsak rengeteg kultúr- és építészettörténeti csemegével szolgál, hanem a színpad mögötti világ elképesztően izgalmas részleteibe is betekintést ad. Díszletmozgatásról, jelmeztárolásról, próbaszínpadokról, egy zseniális statikusról és sok minden másról is szó esik az M5 műsorában.

Az Operaház rekonstrukciójának egyik alapvetése volt Ybl Miklós eredeti terveinek és tervezői szándékának lehető legalaposabb megismerése, és az ybli gondolatok és koncepció visszaemelése az elmúlt évszázad során többször átalakított épületbe. A változások egy része ugyanis magát az eredeti tervezői koncepciót is átformálta, ezért a felújítás során ahol lehetséges, ott visszaállítják a korábbi térstruktúrát. Ybl például mániákusan ragaszkodott ahhoz, hogy a terek oldalfalait hármas rendszerben nyissa meg. Ez a hármas nyílásegység-elgondolás az épület számos helyiségében, így például a díszlépcsőnél is megjelenik.  Ezért a mostani átalakításkor is alapvető szempont, hogy ha valamit hozzáadnak az épülethez, akkor ezt az Ybl által megálmodott koncepciót vigyék tovább, hogy a ház szellemisége megmaradjon. Vannak ugyanis olyan funkciók, amelyek igénylik a változtatást, míg vannak olyan értékei a háznak – így például a homlokzat, vagy a reprezentatív belső terek – amelyeket semmiképpen nem lehet megváltoztatni. Minden változtatásnál a hitelesség megtartása a legfontosabb szempont, azaz, hogy az eredeti koncepcióhoz képest ne idegen beavatkozás legyen.

Az Operaláz nemcsak az Andrássy úti palota felújításának koncepciójába, hanem a hamarosan elkészülő Eiffel Műhelyház izgalmas terveinek világába is elrepíti a nézőket. De mi célt is szolgál az Operaház új csarnoka?

Amikor a 19. században operaházakat építettek, valójában székházakat emeltek, amelyekben az operajátszás minden kiszolgáló funkciója is helyet kapott a parókagyártástól a díszletfestésen át a jelmezpróbákig. Az elmúlt 135 évben azonban fokozatosan bonyolultabb lett, és egyre több embert kívánt az operajátszás kiszolgálása, így mára nyilvánvalóvá vált, hogy ezek a korábban egy épületbe telepített funkciók már nem férnek el. Az elmúlt évtizedekben ezért a világon szinte minden nagyobb operaház, így a budapesti is, üzemházat kezdett el építeni magának. A Magyar Állami Operaház a MÁV egykori kőbányai Északi Járműjavító épületét kapta meg erre a célra. Az Eiffel Műhelyház hamarosan végéhez érő átalakítása Marosi Miklós, Széchenyi-díjas építész tervei alapján zajlik. 

De hogy miért kapta az épület az Eiffel nevet, hogyha ténylegesen semmi köze nincsen a Gustave Eiffelhez, illetve az irodája által készített munkákhoz? A rejtély megoldása a kor építéstechnikájában keresendő. Akkoriban bevett építészeti technológia volt, hogy – az Eiffel irodájára is jellemző módon – idomacélokat szegecselt kapcsolattal hoztak össze. Ez a technológia érhető tetten az Operaház új műhelyházának otthont adó csarnokban is.

Az épület korábban a magyar vasút legnagyobb centruma volt, a csarnokban – amelynek közvetlenül a nyílt vasúti pályákkal volt kapcsolata – egyidejűleg 96 gőzmozdonyt javítottak. A ház műemléki értékét annak a Feketeházy Jánosnak a neve fémjelzi, aki ezt a fantasztikus acélból készült váz- és tartószerkezetet, azaz, magát a csarnokot létrehozta. A sors különös játéka, hogy szintén ő tervezte játéka az Operaház nézőtere feletti acélszerkezetedet is. Ybl, aki korának ünnepelt építésze volt, nem véletlenül választotta partneréül Feketeházyt, aki már az Andrássy úti palota tervezésének idejében is a statikusok királyának számított.

A mintegy 24 ezer négyzetméteres a csarnokban minden funkció elhelyezhetőnek tűnt, amelyre az Operaháznak szüksége van. Sőt, a tér egy harmadik játszóhely, valamint próbaszínpadok létrehozására is lehetőséget adott. Ezen a színpadon készülhetnek majd el az előadások a bemutatók előtt, itt lehet a fények, a hangok és a hangerő, vagy a statisztéria beállításától kezdve a díszletek elrendezéséig mindent előzetesen elpróbálni. Ennek érdekében a nagy játszóhelyekéhez mérhető technikát építettek be a csarnokba, és ugyanazt a színpadméretet és proszcénium-nyílást alakították ki, mint az Operaházban, míg a próbaszínpad mérete éppen az Erkel Színházéhoz lett igazítva. Az összecsukható nézőtér ugyanakkor azt is lehetővé teszi, hogy bizonyos alkalmakkor teljesen más célra is használható legyen a tér, sőt akár egyetlen hatalmas csarnokká – így az Operabál helyszínévé – is tud válni.

Az Eiffel Műhelyház további érdekességeiről, az Operaház rendkívül összetett díszletlogisztikájáról, és a hatalmas – olykor előadásonként 400 darabnál is többet számláló –jelmeztárának működéséről, illetve elhelyezéséről is szó esik az Operaláz aktuális részében.

Operaláz – Az Operaház titkai és újjászületése c. műsorról

Zoboki Gábor építész kalauzolásában az Operaház titkaiba és újjászületésébe pillanthatnak be a nézők a magyar televízió új, 2019 októberében indult építészeti magazinműsorában. Az Operaházat, Magyarország kiemelt kulturális épületét az eredeti – Ybl Miklós tervei szerint 1884-ben hátrahagyott –, korhű állapotának megfelelően állítják helyre. Az épületbe a legmodernebb színház-technológiai, akusztikai megoldásokat építik, így a felújítást követően a közönség egy nemzetközi szinten is kimagasló színvonalú, 21. századi kulturális intézményt vehet birtokba. A budapesti Operaház építészeti és kultúrtörténeti értékeit is megismerhetik az érdeklődők a havonta jelentkező sorozatból.

Hatással van-e az akusztikára, hogy milyen tartószerkezeten áll a nézőtér? Hogyan találták meg az Operaház nézőterének egykori vészkijáratát a felújítás során? Milyen szobrokat helyeztek a királyi páholy fölé, és miként állítják vissza a rekonstrukció során az épület eredeti tetőfedését? Az Operaláz legújabb adásában az Operaház építészeti és épülettechnikai kulisszatitkait ismerhetik meg a nézők, de sok más művészettörténeti csemege mellett szó esik Kertész Imre, A walkür és az 1956-os forradalom kapcsolatáról is.

A tartószerkezet csúcspillanata az épülettechnikának, mert ahhoz, hogy egy építészeti alkotás megfelelő funkcionális és esztétikai minőségben megjelenhessen, olyan tartószerkezeti rendszert – tulajdonképpen egy csontvázat – kell felépíteni, amelyre a szervek rá tudnak pakolódni. A tartószerkezeti tervező feladata, hogy a teljes épület állékonyságára vonatkozóan megfelelő instrukciókat adjon a tervezés során. 

Az Operaházat 19. század műszaki színvonalához mérten professzionálisan tervezték és építették meg. Nagyon jól ki volt találva a ház az 1880-as években, és igaz ez az 1910-es átalakítására is, ami mai szemmel nézve is jól megtervezett volt. Miközben az alapvető statikai szabályok és rendszerek ugyanazok maradtak, ma már modernebb technológiákból tudnak válogatni a tervezők. Az Operaház rekonstrukciója során jelentős tartószerkezeti átalakításon esik át a nézőtér, amelynek nem elsősorban statikai, hanem akusztikai és építészeti okai vannak. Lényegében visszaállítják a nézőtér – 1910-ben acélra cserélt – szerkezetét az Ybl által tervezett eredeti állapotra.

A rekonstrukció ugyan nem érinti az épület tetőszerkezetét, de a teljes fedélzet és tetőszék megújul. A tervezők célja itt is a történeti hűség és az eredeti korbeli tetőkép visszaállítása, amelyet korabeli tervek és fellelhető fotók alapján rekonstruálták. A tető legnagyobb részét az eredetivel megegyező, természetes anyagból készült hódfarkú palatetővel borítják, amelyet különleges technikával egyesével szereltek fel a kivitelezés során. 

Az Operaláz 14. adásában nem maradnak művészettörténeti csemegék nélkül sem a nézők: elmerülhetnek az Operaház közönségforgalmi területei díszítőfestéseinek és szobrainak varázslatos világába, amelyen több mint 200 festőművész és számos szobrász dolgozott a ház építése során.

Operaláz – Az Operaház titkai és újjászületése c. műsorról

Zoboki Gábor építész kalauzolásában az Operaház titkaiba és újjászületésébe pillanthatnak be a nézők a magyar televízió új, 2019 októberében indult építészeti magazinműsorában. Az Operaházat, Magyarország kiemelt kulturális épületét az eredeti – Ybl Miklós tervei szerint 1884-ben hátrahagyott –, korhű állapotának megfelelően állítják helyre. Az épületbe a legmodernebb színház-technológiai, akusztikai megoldásokat építik, így a felújítást követően a közönség egy nemzetközi szinten is kimagasló színvonalú, 21. századi kulturális intézményt vehet birtokba. A budapesti Operaház építészeti és kultúrtörténeti értékeit is megismerhetik az érdeklődők a havonta jelentkező sorozatból.

Hogyan szűrik ki a földalatti rezgéseit az operaház nézőterén? Miért ástak alagutat a Hajós utcában? Hol ülnek – illetve a jövőben állnak – az operában a legnagyobb rajongók? Az Operaláz legújabb adása azokkal modern épülettechnikai megoldásokkal foglalkozik, amelyekkel 21. századi igényeket is kielégíti majd a Ybl Miklós által tervezett műemléképület a rekonstrukciót követően.

Egy olyan házról van ugyanis szó, amely önmagában tanúépület – a 19. század fennmaradó operaházai közül unikális szituációban van.  Az épület megújítása azért is fontos, mert az elmúlt 135 évben végzett felújítások mind elvettek valamit abból az értékből, amit a 19. században az Ybl-féle tervező-iparművész csapat létrehozhatott. Egyrészt ezt az ihlettörténetet álmodják ma vissza az épület tervezői, másrészt eközben számos láthatatlan technikai módosítást is végre kell hajtani, hiszen a szellőzés, az elektromos világítás vagy például a menekítés kérdése mind-mind megváltoztak az elmúlt évtizedek során.  Más méretű ma egy zenekar, máshogy szól egy énekes hangja. Ahhoz, hogy ne csupán egy műemléképület restaurációja történjen meg – azaz „ne csak egy hajlakkal fújják le ezt az épületet” – meg kell újítani a funkciókat, hogy a kortárs előadásoknak és a kortárs nézői elvárásoknak is megfeleljen. Ez leginkább a technológiában jelenik meg, mert teljesen megújul többek közt a lámpapark, a gépészet vagy az akusztika, így 21. századi megoldások kerülnek a 19. századi épületbe.

Alagúton át fut a hűtés és a fűtés

Az összes gépészeti berendezés 1984-ben került az épületbe, amely mára meglehetősen elhasználódott. Az épülettel szemközti Hajós utcai oldalon található az üzemház, amelyet anno azért építettek, hogy kiszolgálja az Operaházat. Olyan funkciókat telepítettek ide, amelyet magában az Operaházban már nem tudtak megoldani. Ide költözött ki például az 1984-es felújítás során a kazánház, most pedig ide költözik a hűtés is. Az üzemház és az Operaház között a legutóbbi felújítás alkalmával egy alagutat alakítottak ki, ezen keresztül fut a hűtés és a fűtés.

A nézőtér szellőzését és a hűtés-fűtését is légtechnikával oldják majd meg. A pinceszinten két nagy légkezelő helyezkedik el, ezek a nézőtér alatti nyomótérbe fújják be a hűtött-fűtött levegőt. Ezáltal a berendezés sokkal messzebb van a nézők fülétől, így jóval halkabb a rendszer. A nézőtér alatt van egy nyomókamra, ahova befújják a levegőt, ott lelassul, és onnan egyenletesen tud a székek alatt elhelyezett padlórácsokon beáramlani a nézőtér felé. A meleg levegőt a kupola alatt elhelyezett elszívó rácson szívják el, ez korábban is így működött, csak most sokkal korszerűbb gépekkel oldják meg a szellőzést.

A metró rezgéseit is kiszűrik

A nyomótér teljesen új aljzata már elkészült. Ezeknek a felületeknek minél nagyon simának kell lenniük – ez a nyomótér és az auditórium utózengési ideje szempontjából lényeges.

Szintén elkészültek a monumentális zsöllye faszerkezetek, amelyek 60 perces tűzállósági követelményekhez lettek méretezve. Azaz, ha egy órán keresztül égne a fatartó, még akkor is megmaradna az a keresztmetszet, amely képes elviselni a tartót érő erőhatásokat. A függőleges oszlopoknál gumiból készült támaszokat helyeztek el, hogy a metróból érkező rezgéseket, vagy a házon belül máshol keletkező rezgéseket ki tudja küszöbölni, így ez már nem adódik át a nézőtérre.

Állóhelyük is lesz az operarajongóknak

Harmadik emelet, az úgynevezett kakasülő, az operarajongók emelete. Ezekről a helyekről viszont szinte alig lehetett valamit látni a színpadon zajló cselekményből, ugyanakkor az akusztika szempontjából a legjobb hely. A jobb kilátás érdekében az itt lévő széksorokat most megemelik, valamint állóhelyeket is biztosítanak, így be tudnak ültetni az előadásokra akár 200 diákot is. Az állóhelyek megteremtésével a tervezők azt a 19. századi közép-európai hagyományt követik, ami Bécsben, Münchenben, vagy Szentpéterváron is természetes volt. Ezért teljesen átalakítják a harmadik emelet lépcsőrendszerét, menekülési rendszerét, és a sorok közötti magasságokat is.

Operaláz – Az Operaház titkai és újjászületése c. műsorról

Zoboki Gábor építész kalauzolásában az Operaház titkaiba és újjászületésébe pillanthatnak be a nézők a magyar televízió új, 2019 októberében indult építészeti magazinműsorában. Az Operaházat, Magyarország kiemelt kulturális épületét az eredeti – Ybl Miklós tervei szerint 1884-ben hátrahagyott –, korhű állapotának megfelelően állítják helyre. Az épületbe a legmodernebb színház-technológiai, akusztikai megoldásokat építik, így a felújítást követően a közönség egy nemzetközi szinten is kimagasló színvonalú, 21. századi kulturális intézményt vehet birtokba. A budapesti Operaház építészeti és kultúrtörténeti értékeit is megismerhetik az érdeklődők a havonta jelentkező sorozatból.

Elindultak a Pillar irodaház építési munkálatai a Dózsa György út és az Angyalföldi út sarkán lévő telken. A négy épülettömbből álló, „A” kategóriás irodaház a GTC Ingatlanfejlesztő Zrt. beruházásában készül, az épületbe az ExxonMobil költözik 2022 első felében. A kiváló közlekedési kapcsolatokkal rendelkező irodaházban kétszintes mélygarázs, kávézó, étterem, gyermeknapközi, fitnesz- és konferenciaterem, valamint egyéb szolgáltató létesítmények is helyet kapnak. A LEED Gold fenntarthatósági minősítésű Pillar irodaház előtt zöld- és vízfelületet alakítanak ki. Az aszimmetrikus és hullámzó formáival egyedi megjelenésű épület terveit a többszörös FIABCI-díjas ZDA – Zoboki Építésziroda készítette.

A Pillar irodaház fejlesztési területe a Dózsa György út, Angyalföldi út, Botond utca és Kassák Lajos utca által határolt tömbben, a Váci úti irodafolyosó közvetlen közelében található. A telek nem fedi le a teljes tömböt, abban még két megmaradó lakóépület is található, melyeket nem érint a beruházás.

29 ezer négyzetméter bérbeadható terület, e-autó barát mélygarázs

A terepszint felett 6 szintes, kimagasló minőségű irodaház összesen több mint 29 ezer négyzetméter bérbeadható területtel bír, míg a föld alatt szintek összesen 14 ezer négyzetmétert tesznek ki.

Az emeleti szinteken napfényes, tágas irodatereket, míg a földszinten szolgáltató és kiszolgáló funkciókat alakítanak ki: 100 fős étterem, teraszos kávézó, fitnesz- és konferenciaterem, gyermekmegőrző, valamint kisebb üzletek és szolgáltató helyiségek kapnak itt helyet. A kétszintes mélygarázsban 385 darab parkolóhelyet hoznak létre, lesznek elektromos autótöltő-pontok és egy autómosó is a parkolóházban. A tervezők a biciklivel közlekedőkre is gondoltak: a földszinten mintegy 200 darab kerékpárnak épül tároló, a kerékpárosok kényelmét pedig öltözők és zuhanyozók is szolgálják. 

Hullámzó épülettestek – FIABCI-díjas tervező

A négy épülettömbből álló irodaház hangsúlyos városképi megjelenést kap: a keskenyebb és a szélesebb épületszárnyak váltakozása miatt hullámzó hatást keltő épülettestek és a lekerekített épületsarkok karakteres képet adnak az épületnek. Az irodaház terveit a többszörös FIABCI-díjas ZDA – Zoboki Építésziroda készítette. A GTC Ingatlanfejlesztőnek és az építészirodának nem ez az első közös projektje: tíz éve készült el a szintén a ZDA által tervezett Dózsa György úti Spirál I. Irodaház, valamint tizenöt évvel ezelőtt adták át a Váci úti Center Point Irodaházat, amely sok tekintetben párhuzamot mutat a most tervezett fejlesztéssel.

A külső megjelenés tervezésénél fontos szempont volt a zártsorú beépítés fellazítása, ezért az épülettestek homlokzatát az utcafronttól „cour d’honneur” jelleggel visszahúzták, valamint teraszokkal és lépcsőkkel is lazították. Az épület a földszinten árkádokkal kapcsolódik a közterülethez. A Pillar üvegezett és tömör betétekből álló, színes lamellákkal díszített egyedi megjelenésű homlokzatot kap. A főhomlokzat hangsúlyát az aszimmetrikus formák, valamint a hegyesszögű telekformából adódóan az épülettömbök közötti feszültség is fokozza.

A várossal való kapcsolatot a főbejárat előtti fogadótér teremti meg, ahol kávézó, vízfelület és szobor is helyet kap majd. Az utcák felé kinyitott belső udvart a nagy zöld területek, a növénykiültetés, vízfelületek és pihenők igazi városi oázissá alakítják.

A Pillar irodaházban számos környezettudatos megoldást és a fenntarthatóságot szolgáló technológiát alkalmaznak, az épület LEED Gold minősítésű lesz. Emellett közlekedési kapcsolatai a közúti és a közösségi közlekedés szempontjából is kiválóak.

Az ExxonMobil veszi bérbe a teljes irodaépületet

Az épület egészét az ExxonMobil veszi bérbe, amely részese lehet a dizájn kialakításának és az építés fázisainak is. A GTC és az ExxonMobil között létrejött megállapodás a hazai irodapiac legnagyobb tranzakciója, amelyet még fejlesztés alatt álló irodára kötöttek. A vállalat az összes irodatér, valamint a földszinti konferenciaterem bérlője lesz, a további kereskedelmi és egyéb szolgáltató funkciójú helyiségek bérbeadásáról még folynak az egyeztetések. A Pillar irodaház kivitelezési munkái a tervek szerint 2021 végén fejeződnek be, a bérlő 2022 első felében költözik az épületbe.

Pillar irodaház videó: https://www.youtube.com/watch?v=j3PYyuRIPgs&t=38s

Miért cserélik fára a nézőtér vasbeton tartószerkezetét a ház mostani felújítása során? Megfelelő alapra épült-e 130 éve az Operaház, és hogyan fogadták a városvédők az épület 1912-es átalakítását? Az Operaláz 12. része is igazi építészet- és kultúrtörténeti csemegéket tartogat.

Meghatározó pillanat volt a Medgyaszay István által végzett 1912-es átalakítás az Operaház történetében. A jeles építésznek Bánffy gróf adott megbízást a ház főintendánsaként, hogy mindössze hat hónap alatt – amíg egy hosszabb szünetet tartottak – építsék fel a megnövelt férőhelyű nézőteret és építsék fel az új tetőfelépítményeket.

Noha rendkívül rövid alkotófolyamatról van szó, Medgyaszay munkássága Ybl után az egyik legjelentősebb volt az Operaház életben. A legnagyobb átalakítás a nézőteret és a színpadot érintette, ekkor növelték meg kétszáz férőhelyjel a nézőteret, és noha Medgyaszay az akkori tudása szerinti legjobb megoldást akarta választani, ma már azt is tudjuk, hogy ezzel jelentősen rontottak az auditórium akusztikai viszonyain. Ekkor jelentek meg viszont a ma is nagyra értékelt, és műemléki védelem alatt álló új tetőfelépítményei.  Az építész a díszletek és a kellékek tárolási problémáját ugyanis a tetőszerkezet átalakításával tervezte megoldani, és tette mindezt bravúros módon. Medgyaszay zsenije volt a vasbetonszerkezeteknek, például a margitszigeti víztorony, vagy a Zeneakadémia aranyozott babérleveles mennyezete mögött is egy tíz centiméter vastag finom vasbetonlemez nyugszik. Ugyanezen finom vasbetonlemezek képezték le a Medgyaszay-féle operaházi tetőmódosítás fő szerkezeti elemeit.

Az átalakításról a korabeli képeslapok is beszámoltak, és nem feltétlenül pozitív hangnemben. A megbontott, felállványozott tetőkről készített képeslapokon az állt: „Hogy rontják el Ybl Miklós főművét Budapesten.”  A városvédőkben akkor is volt egy olyan ambíció, hogy megvédjék Ybl főművét.

A jelenleg zajló felújítás bizonyos pontokon, így elsősorban a nézőtér tekintetében Ybl Miklós eredeti művéhez fog visszanyúlni, ugyanakkor sok mindenben továbbviszi Medgyaszay gondolatmenetét és szándékát. A négy tetőből kettőben további próbatermek jönnek létre, míg az Andrássy úti tetőtérben egy későbbi fázis során multifunkciós előadóterem, kamaraterem épül. Az alsó részen pedig nagy balett terem készül el, ahol szinte színpad méretű helyen próbálhatnak a balett művészek.

Operaláz – Az Operaház titkai és újjászületése c. műsorról

Zoboki Gábor építész kalauzolásában az Operaház titkaiba és újjászületésébe pillanthatnak be a nézők a magyar televízió új, 2019 októberében indult építészeti magazinműsorában. Az Operaházat, Magyarország kiemelt kulturális épületét az eredeti – Ybl Miklós tervei szerint 1884-ben hátrahagyott –, korhű állapotának megfelelően állítják helyre. Az épületbe a legmodernebb színház-technológiai, akusztikai megoldásokat építik, így a felújítást követően a közönség egy nemzetközi szinten is kimagasló színvonalú, 21. századi kulturális intézményt vehet birtokba. A budapesti Operaház építészeti és kultúrtörténeti értékeit is megismerhetik az érdeklődők a havonta jelentkező sorozatból.

„Arca gömbös, orra idmos, szeme és haja színe barna. Magas, életmódja építész” – így jellemezték 1844-ben az akkor épp harmincéves Ybl Miklóst útlevelében. De ki volt ez az ember, akinek számos kiemelkedő alkotása mellett a keze munkáját viseli a világ egyik legszebb Operaháza? Aki nemcsak tudásával, hanem méretével is kimagaslott a kortársai közül. Aki nem tűrte a dilettantizmust, és hirtelen haragjában akár több botot is képes volt széttörni a rosszul lerakott kövezeten. Aki olyan munkásságot hagyott maga után, amit még ma is elemzünk, és mindezek ellenére szinte sosem szerepelt a napilapok címlapjain, hanem rejtőzködő életmódot folytatott.

Nemcsak Ybl Miklós életéhez, személyiségéhez és munkásságához visz közelebb az Operaláz című sorozat 11. része, hanem ahhoz az építészi karmesteri pálcához is, amellyel több ezer ember munkáját irányította az Operaház tervezése és építése alatt. Emellett a műsor betekintést ad az épület rekonstrukcióját megelőző felmérési folyamatba, a háromdimenziós modellekbe, valamint a fém- és üvegrestaurátorok aprólékos és rendkívül izgalmas munkájába.

Operaláz – Az Operaház titkai és újjászületése c. műsorról

Zoboki Gábor építész kalauzolásában az Operaház titkaiba és újjászületésébe pillanthatnak be a nézők a magyar televízió új, 2019 októberében indult építészeti magazinműsorában. Az Operaházat, Magyarország kiemelt kulturális épületét az eredeti – Ybl Miklós tervei szerint 1884-ben hátrahagyott –, korhű állapotának megfelelően állítják helyre. Az épületbe a legmodernebb színház-technológiai, akusztikai megoldásokat építik, így a felújítást követően a közönség egy nemzetközi szinten is kimagasló színvonalú, 21. századi kulturális intézményt vehet birtokba. A budapesti Operaház építészeti és kultúrtörténeti értékeit is megismerhetik az érdeklődők a havonta jelentkező sorozatból.

Az Operaláz 10. adásában többek között az ismét régi pompájában tündöklő Operaház-homlokzat sok-sok képzőművészeti kincsének, szobrainak és kőfelületeinek kulisszatitkait is megismerhetik a nézők. A környezeti hatások – légszennyezés, eső – az elmúlt évszázadban a kőfelületeken olyan károsodási folyamatot indítottak el, amelyek szinte visszafordíthatatlanok. A felületek érzékenységét jól mutatja, hogy a homlokzata az épület 1884-es átadását követően néhány évvel szinte teljesen megfeketedett az akkoriban általánosan elterjedt koksztüzeléstől.

A restaurálás során aprólékos munkával állították helyre az elmúlt évtizedekben, évszázadban elhasználódott felületeket, tisztították meg a Zsolnay-kerámiákat, aranyozták újra a sgrafittókat, plasztikázták a szobrokat, pótolták a hiányzó elemeket. Az első lépés a felületek tisztítása volt (ezeket anyaguktól is függően nagynyomású vizes mosással, vagy szemcseszórással tisztították meg), majd eltávolították a nem megfelelő korábbi javításokat, ezt követően plasztikai helyreállítást végeztek, végül pedig impregnálták a felületeket, hogy védjék a csapadéktól. Az eső ugyanis komoly károkat tud okozni, főként a porózusabb anyagokban, mint ahogy az történt a két zeneszerző Erkel és Liszt szobraival is. Az előrehajló Erkel-szobrot sokkal jobban érte az eső, mint hátradőlő Lisztét, ezért előbbi arcát az évtizedek annyira megviselték, hogy úgy nézett ki, mint egy lyukacsos sajt.

Szintén restaurálásra szorultak az Operaház bejárata előtt hasaló szfinxek, amelyek ugyan márványból készületek – amely szintén mészkő, de egy nemesebb, metamorf kőzet –, de ennek, illetve a 80-as években történt tisztításuk ellenére rossz állapotba kerültek. Aprólékos, hosszan tartó munkát jelentett az aranyozott felületek helyreállítása, minthogy anno olyan mennyiségű aranyt használtak a ház felépítéséhez, amely megdöbbentette a közönséget. Most 8400 darab 23 ¾ karátos aranylapot használtak fel a restaurátorok. A 8×8 cm-es hajszálvékony lapocskákat ráfeszítéses, ragasztásos eljárással rakták fel elemről elemre.

Operaláz – Az Operaház titkai és újjászületése c. műsorról

Zoboki Gábor építész kalauzolásában az Operaház titkaiba és újjászületésébe pillanthatnak be a nézők a magyar televízió új, 2019 októberében indult építészeti magazinműsorában. Az Operaházat, Magyarország kiemelt kulturális épületét az eredeti – Ybl Miklós tervei szerint 1884-ben hátrahagyott –, korhű állapotának megfelelően állítják helyre. Az épületbe a legmodernebb színház-technológiai, akusztikai megoldásokat építik, így a felújítást követően a közönség egy nemzetközi szinten is kimagasló színvonalú, 21. századi kulturális intézményt vehet birtokba. A budapesti Operaház építészeti és kultúrtörténeti értékeit is megismerhetik az érdeklődők a havonta jelentkező sorozatból.