Archívum: ZDA munkák

A Csingfeng tó és a Sárga folyó körzetében, Dongying város új, 10km hosszú folyóparti városközpontjának fejlesztési terve a hagyományos európai városépítészet tanulságaival felel a kínai városvezetés igényeire. A ZDA koncepciója a lakó-, kereskedelmi és középületek koncentrált fejlesztését a gyalogos zónák, a közösségi közlekedés és a közterek jelentőségüknek megfelelő építészeti megformálásával emeli arra a nívóra, ami meggyőződésük szerint a 21. században születő város sikeres működésének záloga. 

A koncepció a topográfiai adottságok alapján a folyó és a tópart által kijelölt derékszögű tengelykereszt mentén négy jól elhatárolható fejlesztési egységet határoz meg:

1. Hivatali negyed a jelenlegi városközpontban
2. Az oktatás és tudományos kutatás épületeit befogadó negyed a folyó túlpartján
3. Kulturális és kereskedelmi funkciójú gyalogos zóna a folyóra merőlegesen nyugati irányban
4. Sport és olimpiai körzet a folyóra merőlegesen keleti irányban

Tíz európai folyóparti várost vizsgáló előtanulmány alapján az európai hagyományok három alapvető karakterjegyét érvényesítették az új városrész tervezése során:

• A városkép változatosságát a különböző városrészek kialakításán párhuzamosan, azonos koncepció mentén, egymástól függetlenül dolgozó tervezőcsoportokkal biztosították.
• Az európai városfejlesztési trendeknek megfelelően a folyópartot – a járműforgalmat korlátozva – gyalogos rekreációs és közösségi zónaként alakították ki, melyekkel az partra tájolt középületek szerves kapcsolatban állnak.   
• Különös hangsúlyt kapott a tervben a közterek és utcák megformálása, hisz az európai tapasztalatokon okulva ezek hatnak leginkább a városlakók komfortérzetére. Az épületek és az utcák mérete közti arány a modern várostervezésben alapvető – a köztes tereket nem csupán a gyakorlati a szükségszerűségek alakítják, ezek szolgálják ki a városlakók igényeit. Tervükben törekedtek az európai léptékű arányok kialakítására, és bizonyították, hogy ezzel együtt az épületek száma és a beépített alapterület is növelhető.

Fentiek alapján 16 eltérő karakterű fejlesztési terület lett meghatározva, melyek építészeti kialakítása alapvetően befolyásolhatja Dongying városképét a következő évtizedekben. A különböző negyedek beépítését a jellegzetes európai városi hagyományok és térformák – adott esetben konkrét európai előképek – illetve a kínai igények együttes szem előtt tartásával formálták meg. További részletes koncepciótervet alkottak a lakónegyed és a Sárga folyó múzeumának megformálására. Városi léptékű javaslatuk izgalmas kísérlet az európai hagyományok átültetésére az attól gyökeresen eltérő, dinamikusan fejlődő kínai közegbe, ahol a források rendelkezésre állnak a hatékony és modern szemléletű városfejlesztésre.

• Olympiai Park – a tópart látványa és a közösségi közlekedés lehetősége indokolja a leendő olimpiai létesítmények helyszínválasztását
• Csingfend tó – vízen lebegő pavilonokkal, illetve a hegy gyomrában kialakított földalatti parkolókkal
• Science Park és Campus – az európai és Észak-Amerikai campusok mintájára kialakíatott tudományos park, mely Dongying olajkutatásának méltó szimbóluma lehet
• Yellow River Window – Sárga folyó múzeuma – meglévő épület bővítésével, intenzív kapcsolatban a folyóval
• Bevásárló árkád – bevásárló utcák európai stílusú zárt üzletekkel
• Színház tér – félköríves, árkádos kialakítással
• Hotel tér – parkosított teraszos kialakítással, kilátással a folyóra
• Navona tér
• Szórakoztató Központ – a berlini Sony Center mintájára
• Városi Park – A budapesti Városliget mintájára
• Kis Európa – szórakozónegyed öt európai vízparti város utcáinak replikáival.
• Amsterdam lakó-és irodai negyed
• Velence lakónegyed
• Malmö lakó-és irodai negyed
• Sárga folyó Kulturális Expo – Dongying “városkapuját” formáló kortárs toronyházak
• Koppenhága luxus lakó-és irodai negyed

A Budai Várnegyed hosszú távú (25 évre szóló) fejlesztésének stratégiai tervéhez készült urbanisztikai és közgazdasági előtanulmányban szakemberek bevonásával, a megvalósíthatóság szempontjainak előtérbe helyezésével vizsgálták a tervezők a városrész önfenntartó megújulásának lehetőségeit. Stratégiai javaslatuk széles szakértői és civil kör bevonásával készült.
Meggyőződésük, hogy Budapest urbanisztikai és történeti szempontból legkiemelkedőbb városrészének, a Várhegy koncepciójának elkészítéséhez a rendelkezésre álló szakmai anyagok megfelelő tartalommal készen állnak, de széleskörű szakmai és civil megvitatásuk eddig elmaradt. A fő elv az volt, hogy a lehető legszélesebb kört, azaz a szűken vett szakmán kívüli véleményformálókat is megnyerjék a feladat ésszerű megoldásának. A munkacsoport multidiszciplináris megközelítéssel, közel 50 fős létszámmal, további százas nagyságrendű szakember bevonásával vállalkozott a feladatra. Sikerült olyan nemzetközi szakértői gárdát összegyűjteni, akik mind az örökségvédelmi, mind pedig az ingatlanfejlesztési modell létrehozásában segítségre lehetnek. A Budai Várhegy projekt lehetőség egy új műfajú munkamodell megteremtésére, ahol a közgazdasági és ingatlanfejlesztési kérdések főszerepet játszanak.

Az építészeti-városrendezési koncepciót és szakági fejezeteit illetve az ingatlanfejlesztési stratégiai és módszertani kérdéseket külön fejezetben foglalták össze. A Városfejlesztési javaslatok első négy fejezete a Budai várat négy szerkezeti egységre – Palota, Szent György tér, Polgárváros, várlejtők-környezet –  bontva, gazdag rajzi és képanyaggal illusztrálva foglalja össze a Várhegy történetét, adottságait, fejlesztési koncepcióját, programszinten fogalmazza meg a feladat-előkészítő workshopok szellemi célkitűzéseit. A szakági fejezetek szakterületenként fejtik ki a feladatokat és az elképzelhető megoldásokat. A megközelítés, közlekedés, mélyépítési infrastruktúra, közművek, barlangok  örökségvédelem, turizmus, kultúra, művelődés-szociológia kérdéseit külön szakértői csoportok vizsgálták, motivációs gondolataikat és esszéiket az előtanulmányok megfelelő fejezeteibe lettek beépítva. A jelenleg érvényes szabályozás és a jelenlegi intézmények, funkciók vizsgálata mellett feldolgozásra kerültek a nemzetközi várprojektek tanulságai is. Felépült a történeti palotaegyüttes részletes 3D-s modellje, és elő lett készítve egy urbanisztikai munkamodell is 1:4000-ben, melyen nemcsak a Várhegy, de a környezet összefüggései is vizsgálhatók.

Különösen fontos része a munkának a II. fejezetként részletezett Ingatlanfejlesztési előtanulmány, amely a szokásos hazai tervezői gyakorlattól eltérően az ingatlanfejlesztői és gazdasági munkarészt állítja a teljes koncepció fókuszába. A privát és közfejlesztések dominó-elven működő rendszerének megvalósítására a párizsi Rive Gauche példája került elemzésre. EU pályázati szakértő tanulmánya  az EU Jessica programjához illeszkedő elemeket tárja fel, ezen kívül részletesen kitértek a tervezők az ütemezés és a költségvetés kérdéseire, és a szükséges PR stratégiára is. 

Minden különleges adottságú városra rá lehet nézni egy magas pontról, legyen az morfológiai adottság vagy egy emlékezetes mérnöki alkotás. Budapest történeti szíve a Várhegy, melynek Duna-parti kapcsolatát 1870 óta a méltó módon megépített Sikló szolgálja, míg a belváros legmagasabb pontjára, a Gellérthegyre – ahonnan a legmegkapóbb a város látképe – a mai napig nehéz feljutni.

Bár az 1800-as évek első harmadától számtalan terv született a Gellérthegy magas pontjának hasznosítására és a feljutásra, de ezek egyike sem realizálódott. A jelenlegi méltatlan állapotok rendezésének jogi feltételeit a közelmúltban a Kormány megteremtette. Megnyílt az esély a Citadella és környezetének koncepcionális újragondolásával egy vonzó turisztikai központ kialakítására, a környezeti szempontok figyelembevételével.

A Gellértheggyel szemben elhelyezkedő pesti rakpart, a Belgrád rakpart, amely kiváló adottságai ellenére – főként az alsó és felső rakpart átvezetett forgalma miatt – turisztikai szempontból alig hasznosított. Már készülnek a tervek a terület rendezésére a Pesti korzó meghosszabbításával. A cél egyben az, hogy a déli Belváros és a Duna kapcsolatát is intenzívebbé tegyék a kifutó utcák vonzerejének növelésével, kereskedelmi hasznosítással. A ZDA tervében kísérletet tesz arra, hogy Budapest legszebb kilátású magas pontját és a déli Belvárost egy, a Citadellára vezető kötélpálya létesítésével tegye vonzóbbá. Egy ilyen létesítmény katalizátora lehet a Belgrád rakpart és a Citadella környéke fejlesztésének, a környezetvédelem – szennyesanyag kibocsátás és zajtermelés – szempontjából pedig egyértelműen előnyöket jelent. Az új turisztikai elem úgy vonzza majd a látogatókat, hogy a Belvárosból indulóknak sem kell buszra ülniük, ezzel csökkentve a Duna-partok közötti buszforgalmat. A völgyállomás létesülhet a rakparton – egy emlékezetes szerkezeti megformálással – vagy rejtetten, a Molnár utca egyik foghíjtelkén. A hegyállomás sem változtatja meg a Citadella védett sziluettjét: a Szabadság-szoborral együtt épített déli köríves terasz alatti terület kiválóan befogadja a kötélpálya működtetéséhez szükséges szerkezeti elemeket. Budapest világörökség látványában mintegy néhány acélsodrony és 15 percenként megjelenő két, egyenként 50 fős kabin jelenik meg. A tervezési folyamat során az UNESCO világörökségi felelőseivel egyeztetni kell.

A bemutatott koncepció készítését több részletes szakági – építészeti, városrendezési, turisztikai, közlekedési, környezetvédelmi, zöldfelületi, barlangvédelmi, örökségvédelmi és közmű – vizsgálat alapozza meg. Az egyes vizsgálatok legfontosabb megállapítása, hogy a projekt megvalósításának feltételei minden szempontból adottak.

Építészeti, környezetalakítási koncepció

Pályázati javaslatunk célja, hogy ne csak környezetalakítási, hanem városépítészeti választ is adjon a kérdésre. A tervezői team összeállításában és a feladatra adott válaszban urbanisztikai – örökségvédelmi – tájépítészeti átfogó szemlélettel közelítettünk a megoldandó kérdésekhez. A főtengelyek és a gyűrűs rendszer által meghatározott térstruktúra szervező eleme a Campus körút, mely a történeti kertrészt lehatárolja a mai beépítéstől, és az összes működő elemet összefogja. A Campus körúton belül jön létre a park érzékeny hálózata, amely visszaidézi a történeti kert szerkezetét, szentimentális elemeit, feltárulásait, hangulatait és növénykiültetéseit.

A kerttörténeti rekonstrukció koncepciója – történeti áttűnések egy mai kertben – a szentimentális tájképi kert lényegi elemeinek, hangulatának újrafogalmazása és visszaállítása.

A kertrekonstrukció elemei:

• szentimentális tájképi kerti hangulatok, legfontosabb feltárulások („vue”-k) felidézése,
• a növényzet jellegének visszaállítása,
• területi rekonstrukció a tónál,
• kerti utak és a szentimentális kert térszerkezeti jellegzetességeinek visszaidézése,
• pontszerű, megtartott, illetve rekonstruált, visszaállítandó elemek (kutak, szobrok emlékművek, megtartása, illetve visszaépítése „eredeti” helyükre),
• kerthasználati igazodás a történeti múlthoz (közpark és oktatási színtér).

A park térszerkezetét az „évgyűrűs” szerkezeti-funkcionális elrendezés jellemzi, a gyűrű elemei kívülről befelé haladva a következők:

• megközelítés, parkolás területe (forgalmi utak menti külső gyűrű),
• egyetemi főépületek gyűrűje (régi és új épületek),
• széles Campus körút,
• kerti fő- és mellékutak, parki funkciókkal, pavilonokkal,
• Dísztér, a kert középpontja, szíve

Az évgyűrűs rendszerben sugárirányú kapcsolatok biztosítják a környező városi szövettel való összeköttetést. A három legfontosabb bejárati tengely egy pontban metsződik, mely kijelöli az országzászló helyét a Dísztéren. A három bejáratnál a park fogadó pontjait városi térként fogalmaztuk meg. A főbejárati térhez a Campus körúton belül kialakított Campus tér a park központi szervező tere, az egyetemisták és parklátogatók találkozóhelye. A Dísztér az Orczy kert „szíve”, a Ludovika Akadémia létesítésével egyidős, nyitott füves térség.

A park funkciója kettős:

• Campus kert – mely az oktatási intézmény hétköznapjainak külső tere és ünnepélyes eseményeinek befogadója,
• városi szintű közpark – mely a városlakók, parklátogatók részére biztosít sokszínű rekreációs, kulturális és sport funkciókat.

A parkon belül több használati zóna alakul ki, városias és nyugodtabb területek, amelyek gyalogos sűrűsödéseit teresedésekkel és funkcionális pavilon épületekkel erősítettük.

Egységes építészeti összképet akartunk teremteni. A parkban elhelyezett pavilonok XXI. századi kortárs építészeti szobrok. A zöld környezetben élénk színekkel megjelenő „tér-játékok” funkcionális szereppel bírnak (madárházak, tanuló „odúk”, stb.). A visszaállítandó épületek („csónakda”, kápolna) idézik és megtartják a történeti kertben létezett néhai épületek térarányát, méretrendjét, de vállaltan „mai” házak.

A park üzemeltetésének műszaki megoldását fontos tervezési szempontként vettük figyelembe és megfelelő nagyságú logisztikai fenntartó területet biztosítottunk erre a célra az északi oldalon.

A pályamű legfontosabb kérdését, a Ludovika tér főtengelyét sajátos módon kezeli. A Ludovika épületet feltáró fő gyalogos forgalom a tengelybe kerül. A főtengellyel párhuzamos gyalogutakat jelöl a Múzeum bejárata és az Orczy park két épület közötti bejárójának vonalában. Azonban ez a történeti előzményeknek is híján lévő, erőltetett párhuzamosság öncélú. Ugyan majdnem megfelel a valós gyalogos forgalom igényeinek, de éppen a formalista megoldás miatt érzéketlen, leegyszerűsítő. A javasolt megoldás azt jelenti, hogy a téren az átalakítás volumene nem nagy, ugyanakkor teljesíti a térrel szembeni alapvető elvárásokat, de funkcionális értelemben nem ad többletet. A megoldás nem törekszik túlzásokra. Megtartja a jelenlegi növényi állományt.

Az Orczy kert esetében határozottan állást foglal a tájképi stílus elvetése, átértékelése mellett. A történeti szerkezet és a funkció mai nyelven történő megfogalmazására tesz kísérletet, viszonylag szép és hasznos végeredménnyel. Az útrendszer helyenként korrigálásra szorul, de hierarchiája jól átgondolt.

A Nagyvárad téri aluljárótól való bevezetés jó megoldás. A tervező itt sem engedi meg a túlzásokat, ugyanakkor építészetileg megfogalmazza a bevezetés irányultságát. A híd megérkezése és bekötése jó megoldás. Teret biztosít a hallgatók alakzattá rendeződésének, az igényeknek megfelelő módon vezeti át őket az oktatási épületekhez. A lovas útvonalat úgy szervezi, hogy a dísztéren ne nyúljon túl, azonban a gyalogos úthálózat szerkezete miatt sok a zavaró keresztezés. Ugyan túlzottan merev vonalvezetést jelöl, ami egy későbbi tervezés során korrigálható.

Figyelembe veszi a kert történeti rendszerét, azonban 21. századi módon egyéni ízű pavilonokat és bútorzatot álmodik a ligetes parkba. A tanuló odúk, madárház és egyéb pavilonok szellemesek, az egyetem számára bizonyára hasznos építmények (bár üzemeltetésük többletfeladatokkal jár). A terv egyértelműen elbillenti a hangsúlyt az egyetemi használat irányába, de nem zárja ki a külső közönség pihenését és a parkban való jelenlétét. A csónakház építészete ugyan felidézése más külföldi építészek megoldásainak, azonban a park egységes építészeti megfogalmazásának szerves része. Az országzászló hely kijelölése hangsúlyos pontba kerül és a fő irányokból jól látható pozícióban van.

A rendőrtiszti emlékmű elhelyezése a múzeum vonalában alulhangsúlyozott, ugyanakkor az egyetemi ünneplési szokás kialakításának egy megfontolandó ötlete.

Összességében számos korszerű gondolatot tartalmazó pályamű, mely egyértelműen az egyetemi használatot igyekszik kielégíteni, ugyanakkor nem zárja ki a külső közönséget sem. A pályamű újszerű megoldásaival olyan javaslattal él, ami a leginkább tud igazodni a nagy múltú építészeti értékekhez azoknak értékeit építészeti és tájépítészeti eszközökkel kiemelve. Ugyanakkor a tájképi stílus elvetése a történeti kertben nem indokolt.