Két sencseni munkánkról, a Shenzhen Operaházról és a Nemzetközi Előadóművészeti Központról, az építész inspirációjáról és a magyar tervek fogadtatásáról is beszélgettünk a M5 Librettóban.
Archívum: ZDA sajtó
Sztárépítészek méltatták a ZDA Sencsenben második díjat nyert tervét
Megosztott második díjat nyert a Zoboki Építésziroda a sencseni Nemzetközi Előadóművészeti Központ tervpályázatán, amelyen a zsűri világsztár építészekből állt.
A döntőben világsztárokkal, köztük a végső győztes New York-i Ennead Architects-szel volt versenyben a magyar építészcsapat – számolt be az InfoRádiónak Zoboki Gábor Ybl-díjas építész, az iroda alapító-igazgatója.
A nemzetközi tervpályázatot tavaly júliusban írták ki a kínai metropolisz, Sencsen Futian negyedének új, világszínvonalú előadóművészeti központjának megtervezésére. Az egykori halászfalut ma 16 millió ember lakja, olyan, mint New York volt száz 100 évvel ezelőtt – mondta Zoboki Gábor.
„Kultúra nincs, viszont a város az üzleti és a társasági élet közepe lett” – fogalmazott. A világ legnagyobb építészeivel terveztetnek most meg Sencsenben tíz óriási beruházást, ebben a sorozatban már a második tenderbe került be a Zoboki Építésziroda. A tenderek háromkörösek: anonim kiválasztás után meghívásos alapon is megkeresnek tervezőket, végül a legjobbnak ítélt 4-5 tervet újraterveztetik. Ebbe az utolsó körbe került be az iroda a Nemzetközi Előadóművészeti Központ tervpályázatán, itt ért el második helyezést.
Zoboki elmondása szerint a legtökéletesebb és legtisztább építészeti pályázatok zajlanak Kínában, ilyenen vettek részt ők is.
„Nemcsak a város vezetése és helyi építészek képviseltetik magukat a zsűriben, de a legnagyobb sztárépítészeket hívják meg” – mondta.
„Ritka, hogy az ember munkáját ilyen megkérdőjelezhetetlen világsztárok méltatják” – tette hozzá. Értékelésében a tervezett épület funkcionális kidolgozottságát és egyedi színháztechnológiai megoldásait emelte ki a zsűri.
A teljes interjú az alábbi linkre kattintva érhető el:
Megosztott második díjat kapott egy magyar építészeti terv Kínában
A 19 milliós kínai metropolisz, Sencsen Futian negyedének új, világszínvonalú előadóművészeti központjának megtervezésére tavaly júliusban írták ki nemzetközi tervpályázatot.
A döntőben többek között Zaha Hadid irodájával, valamint a végső győztes New York-i Ennead Architects-szel volt versenyben. A ZDA koncepcióját kiemelkedőnek találta a nemzetközi sztárépítészekből álló zsűri, kiemelve a tervezett épület funkcionális kidolgozottságát és egyedi színháztechnológiai megoldásait.
A magyar tervet, illetve annak részleteit az épület megépítése során is felhasználhatják majd.
A ZDA építész iroda célja egy olyan kulturális középület létrehozása volt, amely egyszerre az előadóművészetek otthona, nyitott közösségi tér és kulturális bevásárlóközpont.
Egy olyan ház, amelyben élet van, de egyben városi jelkép is. Az épület formája a kínai mitológia ősi hegyeit-sziklaszirtjeit idézi, az ég felé törekszik, mint egy friss hajtás, összekötve a múltat a jövővel.
A teljes cikk az alábbi linken érhető el:
A Sencsent körülölelő hegyekre is reflektál a ZDA futurisztikus terve
A legjobb tervek közé válogatták és megvételt nyert a ZDA – Zoboki Építésziroda pályaműve a Sencsen Operaház nemzetközi tervpályázatán, a sencseni öbölbe megálmodott új, ikonikus kulturális létesítmény tervével. A Tenger Kapuja nevet viselő, nagyvonalú és futurisztikus magyar terv megjelenésével idézi a 19 milliós metropolisz morfológiáját, a várost körülölelő hegyeket és egyben emléket állít a műfaj halhatatlanjainak is. A 170 ezer négyzetméteres kulturális komplexum tervpályázatán világsztár építészirodák sokasága versenyzett, a zsűri által is elismert magyar koncepcióterven pedig több mint 30 építész, szakági tervező és egyéb szakember dolgozott hónapokon keresztül.
A kínai metropolisz önkormányzata 2020 januárban hirdetett versenyeljárást a régió jelképének szánt kulturális központ megtervezésére, amely világviszonylatban az elmúlt fél évszázad egyik legnagyobb – a Sydney Operaházhoz mérhető léptékű – kulturális beruházása lesz. A céloknak megfelelően a világ legnevesebb építészirodáit hívták meg a tervpályázatra, amelyen a meghívottakon túl bárki más is elindulhatott. Ezért is volt hatalmas siker, hogy a zsűri a ZDA tervét is a legjobb – nyilvános felhívás keretében benyújtott – 12 pályamű közé válogatta tavaly áprilisban.
A magyar építésziroda így tovább versenyzett és részletes koncepciótervet nyújtott be a komplexumra – a ZDA mintegy 400 oldalas tervdokumentációjának elkészítésén több mint 30 építész, szakági és látványtervező dolgozott. Animációk, és modell is készült az épületegyüttesről, a koncepciót egy 15 perces videofilmben és tablókon is bemutatták. Emellett az operaház két fő termére – a kétezer férőhelyes operateremre és az 1800 fős hangversenyteremre – részletesen megoldást dolgoztak ki.
A ZDA design igazgatója, Csiszér András elmondta, hogy koncepciójukat az épület belső kialakítására építették fel, hiszen a zenei intézmények nemcsak külső megjelenésükkel, hanem termeik hangulatával is ikonikussá válhatnak.
A teljes írás az Octogon.hu-n olvasható:
„Süket építészek, vak akusztikusok . . . ” – Interjú Zoboki Gáborral a zengő-terek építészetéről
Hogy a szóban forgó tervező és a zene között milyen kapcsolat van, azt már nem kell bemutatni. Arról viszont érdemes többet beszélgetni, hogy a hangversenytermek tervezésében a zene szeretete, a látványos építészeti formák vagy textúrák felett a hierarchia csúcsán egy elképesztően szövevényes, szinte már titokzatos tudomány, az akusztika áll, és bizony az építésznek szívvel-lélekkel e terület kihívásainak szolgálatába kell állnia, ha koncertek otthonának megrajzolásába fog. A tematikus hetünk következő cikkében ezen kihívásokról kérdeztük Zoboki Gábort.
Pleskovics Viola: Több száz mérnököt megmozgató koncertterek tervezésén van már túl. Az ilyen nagy projektekben hol húzódik a határ az akusztikai szakember és az építész feladatai között?
Zoboki Gábor: A teremakusztika és az épületakusztika két teljesen különböző dolog. A zengő-terek két legfontosabb sajátossága a lecsengés mértéke és a tökéletes csend. Ha valaki nem tudja létrehozni az épület maximális csendjét, akkor a terem akusztikája sem lehet jó. Nem csak az egyes terek közötti áthallás a gond, hanem az épület körüli külső zajok is. A MÜPA esetében úgy tudnám leírni, mintha egy hatalmas fazéknak ütnénk fakanállal az oldalát. Maga az edény egy vasbeton szerkezet, ami a Duna melletti talajvízben áll. A forgalom és a vasút zaja nem csupán behallatszik, de a talajvízen keresztül különféle rezonanciáknak köszönhetően még fel is erősödik. Ezek épületakusztikai problémák, ezt az építésznek kell kezelnie.
És hogy született meg a csend végül a MÜPA előadótermeiben?
A vasúti forgalom zaját nem az épület struktúrájának akusztikai megoldásaival szüntettük meg, hanem a sínpárok alá helyezett gumiszerkezetekkel. Mindeközben az épület alatt van egy két méter vastag alaplemez, ami a talajvíz hatalmas hangenergiáját fogja le. Belül mind a Fesztivál Színház, mind a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem egy-egy önálló, több száz rugón álló vasbeton „dobozként” épült meg. Ez a „ház-a-házban” elv azt jelenti, hogy például a Nemzeti Hangversenyterem 18.000 tonnás tömegét akár egy daruval ki is emelhetnénk a környező szerkezetből. A termek kompozit acél és gumi rugókon nyugszanak és amennyiben a nézőközönség egésze egyszer csak az egyik oldalra sétálna, mérhető lenne a terem megbillenése. Ezzel a trükkel szinte csillagközi csendet tudtunk teremteni a két térben.
És a tökéletes teremakusztika? Ott mi a forgatókönyv az építész számára?
Kezdjük azzal, hogy nincs olyan, hogy tökéletes teremakusztika. Kedvenc esszém a „Süket építészek, vak akusztikusok”, amely tökéletesen leírja a két szakma párbeszédét. Az pedig, hogy jó egy terem akusztikája teljesen szubjektív fogalom, hiszen ezt elsősorban rendeltetése határozza meg. A koncertterem intézményét Felix Mendelssohn hozta létre a Gewandhaus-szal Lipcsében. Lényegében ez volt az a pont, ahol a szalonokból kikerült a muzsika egy nagyobb térbe a közönség elé. Mozart és Beethoven még kis termekre írta műveit, Mendelssohn után viszont már senki nem hangszerelt szalonokra. Igen ám, csakhogy mi egy térben szeretnénk előadni Beethovent és modernebb megaszimfóniákat egyaránt jó lecsengéssel. Ráadásul igény, hogy az intézmény önfenntartó is legyen, így meg kell tölteni céges rendezvényekkel, díjátadókkal és akár sporteseményekkel … teljesen extrém műfajokkal is, amelyekre a terem mindig máshogy reagál. Tisztázni kell a repertoárt elsőként, majd a tér változtathatóságára (adjustability) kell helyezni a hangsúlyt.
A teljes interjú az alábbi linken érhető el:
Második díjat nyert a ZDA a sencseni Nemzetközi Előadóművészeti Központ tervpályázatán
Tavaly júliusban írtak ki nemzetközi tervpályázatot a 19 milliós kínai metropolisz, Sencsen Futian negyedének új, világszínvonalú előadóművészeti központjának megtervezésére. A építészeknek – egy három épületből álló barnamezős fejlesztés részeként – az 53 ezer négyzetméteres és több mint 80 milliárd forint becsült beruházási értékű – Müpa léptékű – Nemzetközi Előadóművészeti Központ (International Performance Center) koncepciótervét kellett elkészíteniük.
A város 40 éves évfordulójára készülő projekt jelentőségét jelzi, hogy a nemzetközi pályázatra több világsztár építészirodát – Heatherwick Studio, Christian de Portzamparc irodája, Henning Larsen Architects – is meghívtak, míg a nyílt tenderen elindult Zaha Hadid és Sou Fujimoto irodája, valamint a New York-i Ennead Architects is. A zsűriben pedig többek között helyet kapott korunk egyik legnagyobb hatású építész-gondolkodója, Rem Koolhaas valamint az olasz sztárépítész, Massimiliano Fuksas. Ezért már önmagában az is komoly elismerés volt, hogy ZDA a meghívott építészirodák között kapott helyet, novemberben pedig még ennél is komolyabb sikert értek el a magyar építészek: az utolsó, döntő fordulóba is beválogatta tervüket a zsűri. Itt már csak öten, egy dán iroda, az SHL Shanghai mellett a Zaha Hadid Ltd., az Ennead Architects, a francia Coldefy & Associés Architectes Urbanistes és a magyar ZDA versenyeztek. Utóbbiak munkáját az Intramuros Építésziroda és az Arch-Studio segítette.
Kínai mitológiai formák, és jövőálló színházterem
A ZDA célja egy olyan kulturális középület létrehozása volt, amely egyszerre az előadóművészetek otthona, nyitott közösségi tér és kulturális bevásárlóközpont. Egy olyan ház, amelyben élet van, de egyben városi jelkép is. Az épület formája a kínai mitológia ősi hegyeit-sziklaszirtjeit idézi, az ég felé törekszik mint egy friss hajtás, összekötve a múltat a jövővel. Nemcsak a külső egyedi, az épületbe egy ténylegesen multifunkcionális színháztermet terveztek, amely a tér fizikai variálhatóságával gyakorlatilag bármilyen előadóművészeti műfaj különböző igényeit ki tudja szolgálni.
„A döntő fordulóban arra törekedtünk, hogy lehengerlő belső technológiával vértezzük fel a házat, bemutatva a zengő terek építészete terén meglévő évtizedes tudásunkat – mondta Csiszér András. A ZDA design igazgatója hozzátette, hogy a nemzetközi és hazai előadóművészeti élet neves képviselőit is bevonták a tervezésbe, hogy olyan házat hozzanak létre, amely a jövő művészeti irányzatainak igényeit is maximálisan ki tudja elégíteni.
A magyar építészek terve végül megosztott második díjat nyert el a tervpályázaton, amit az amerikai Ennead Architects iroda nyert meg. A ZDA tervét – amelyet általánosságban nagyon magas színvonalúnak értékelt a zsűri, kiemelve funkcionális kidolgozottságát és egyedülálló technológiai megoldásait – a kiírók az épület megépítésekor is felhasználhatják.
„Nagyon komoly elismerés, hogy a szakmai zsűri világsztárokkal egy polcra helyezte a ZDA-t. Ez azt mutatja, hogy az alkotóközösségünk kimagasló szakmai színvonalon dolgozik, és hogy a magyar építészeknek van keresnivalójuk a nemzetközi színtéren” – mondta Zoboki Gábor. A ZDA alapító-igazgatója kiemelte, hogy egyre fontosabb terep lehet a magyar építészek számára Kína, ahol nagyon jelentős fejlesztések zajlanak most és a következő években is annak érdekében, hogy az ország szociális, közösségi és kulturális infrastruktúrája is 21. századi színvonalúvá váljon.
A legjobbak között a Shenzheni Operaház tervpályázatán is
A ZDA komoly sikert ért el Kínában a Shenzheni Operaház tervezésére kiírt nemzetközi építészeti tervpályázaton is, amelynek szintén a napokban hirdették ki a végeredményét. Az építésziroda megvételt nyert a hongkongi öbölbe megálmodott új, ikonikus kulturális létesítmény tervével, amelyet a legjobb 12 pályamű közé válogattak, a végső győztes az Ateliers Jean Nouvel építésziroda lett. A Tenger Kapuja nevet viselő, nagyvonalú és futurisztikus magyar terv megjelenésével idézi Shenzhen város morfológiáját, a 19 milliós metropoliszt körülölelő hegyeket és egyben emléket állít a műfaj halhatatlanjainak is. A 170 ezer négyzetméteres kulturális komplexum tervpályázatán világsztár építészirodák sokasága versenyzett, a zsűri által is elismert magyar koncepcióterven pedig több mint 30 építész, szakági tervező és egyéb szakember dolgozott hónapokon keresztül. A ZDA egy különleges videófilmben mutatta be tervkoncepcióját, amely a budapesti Müpa tervezése óta a műterem legszofisztikáltabb munkája. Esszenciája mindannak a tudásnak, tervezői szemléletmódnak és tapasztalatnak, amelyet a ZDA az elmúlt több mint 20 évben zengő terek tervezése során felhalmozott.
A Sencsen Operaház videófilm:
***
A ZDA – Zoboki Építészirodáról
A ZDA – Zoboki Építésziroda 1997-ben alakult, léptékére, beruházási portfóliója széles skálájára és jelentőségére tekintettel mára a közép-európai régió egyik legfontosabb építészeti műhelyévé vált. Az iroda meghatározó szerephez jutott a magyar tervezői piacon, s egyre több nemzetközi projektjére lehet büszke – például Kínában.
A ZDA megalakulása óta arra törekszik, hogy az építészeti dizájn magas minőségét professzionális műszaki tudással párosítsa – ennek hatékonyságát erősíti az iroda angolszász működési elve és módszertana. Az iroda nevét olyan kiemelkedő projektek jelzik, mint a budapesti Művészetek Palotája, a sencseni Nanshan Kulturális Központ, a törökbálinti Telenor székház vagy a Richter Kémiai Kutatóközpont tervezése. A ZDA építészeti koncepciója és tervei szerint újul meg az ország egyik legjelentősebb műemléképülete, a Magyar Állami Operaház.
A ZDA munkáit az elmúlt évtizedben számos hazai és nemzetközi díjjal jutalmazták, és jelentős sikereket ért el az egyedi technológiai hátterű kulturális épületek tervezésében, amelyre tekintettel számos külföldi megbízást nyert el. Az iroda alapító-igazgatója, Zoboki Gábor, Ybl-díjas építész.
Sajtókapcsolat:
Pulay Kristóf
Pressinform PR
Tel: 06 70 945 24 65
Email: pulay@pressinform.hu
Rendkívüli szakértelmet igényel a Vörös Szalon felújítása
Az 1867-es kiegyezés és az első világháború közti időszak Magyarország építészettörténetének kiemelkedő korszaka. Ybl Miklós ezen korszak alkotóinak egyik legnagyobbika volt. Bár romantikus stílusban kezdte a pályáját, de a reneszánsz építészet vált az igazi karakterjegyévé. Az Operaház pedig ennek a stílusnak a legcsodálatosabb példája. A szakemberek azon dolgoznak, hogy ez a cinquecento-t idéző kor a legtökéletesebben helyreálljon az épület felújítása után – mondja Zoboki Gábor építész.
Célegyenesre fordult az Operaház felújítása, de sok munka vár még a szakemberekre. Az elkészült épület időutazásra hívja majd a látogatókat, mert hangulatában Ybl Miklós korát fogja idézni, de technikailag maximálisan meg fog felelni a 21. század elvárásainak. A közönség minden egyes teremben és falfelületen valami újat láthat majd, a restaurátorok ugyanis minden olyan felületet az eredeti állapotokhoz hűen állítanak vissza, amelyek a korábbi felújítások során megváltoztak – avatja be a nézőt a munkálatok folyamataiba Sági Attila, a beruházás vezetője.
Különleges munka vár a szakemberekre a Vörös Szalon felújításánál, amely valószínűleg a tér karakterisztikáját a méhviaszos tölgyfa burkolatban elhelyezett damaszt kárpitról kapta a nevét. Dongás mennyezetét Than Mór mitológiai témájú festményei díszítik: A Hajnal és az Éj, a Három Grácia, Ámor és Psyché, valamint A Parisz ítélete. Rendkívüli szakértelmet igénylő munka a kézzel faragott tölgyfa burkolat felújítása, hiszen a méhviasz óta számos fedőréteget kapott, ezért kézi munkával állítják vissza az eredeti megjelenését.
A Vörös Szalon különlegessége, hogy történelmi nagyjaink ebben a királyi páholy előtereként szolgáló helyiségben várakoztak az előadás kezdésére. Ahogy az Operaház teljes fa berendezésére, úgy a szalonra is elmondható, hogy 1984-ben egy korábbi helyreállítás során a fafelületei fehérítésen estek át, amikor hidrogén- peroxiddal kezelték. A mostani munkák célja a használtból eredő csorbulások és hiányosságok helyreállítása mellett a korábbi patina visszaállítása – mondja feladatairól Zágoni Péter farestaurátor.
Az „fehérítési láz” egészen a közelmúltig végigkísérte a ház felújítási folyamatait, amit követően sűrű viaszvázzal kezelték a komplett faberendezést. Mivel a viaszváz nem reverzibilis anyag, csak gőzöléssel tudják eltávolítani a felújítást végző szakemberek, ugyanis a műanyag és finom bronzkefe fejekkel felszerelt gőzölők nem sértik fel a tölgyfát. A gőzölést követően felületi egyengetést kap a fafelület, és csávázással, vagyis enyhe lúgos eljárással, kémiailag állítják vissza a patinás színét.
„Nagy szerencsénk volt, hogy sikerült kikutatni az Operaház eredeti fedésének képét, így le tudtuk cserélni az azbesztes palafedést termés palafedésre. A bádogos elemekkel harmóniában lévő gyönyörű fekete tetőfelületet már az Andrássy útról is jól lehet látni” – mondta Seidl Krisztián építész, aki két éve pályakezdőként kapcsolódott be az Operaház rekonstrukciójába. Majdnem teljesen kész van már a tető felújítása, amely az egész Operaházhoz hasonlóan impozáns, díszes, míves részekből áll.
Operaláz – Az Operaház titkai és újjászületése c. műsorról
Zoboki Gábor építész kalauzolásában az Operaház titkaiba és újjászületésébe pillanthatnak be a nézők a magyar televízió új, 2019 októberében indult építészeti magazinműsorában. Az Operaházat, Magyarország kiemelt kulturális épületét az eredeti – Ybl Miklós tervei szerint 1884-ben hátrahagyott –, korhű állapotának megfelelően állítják helyre. Az épületbe a legmodernebb színház-technológiai, akusztikai megoldásokat építik, így a felújítást követően a közönség egy nemzetközi szinten is kimagasló színvonalú, 21. századi kulturális intézményt vehet birtokba. A budapesti Operaház építészeti és kultúrtörténeti értékeit is megismerhetik az érdeklődők a havonta jelentkező sorozatból.
Gázégőktől a robotlámpákig – így fejlődött az Operaház világítástechnikája
A színházi hatásvilágítás az egyik legspeciálisabb technológiai felülete és a legnagyobb harca az építésznek – avatja be a nézőt az Operaház világítástechnikai munkálataiba Zoboki Gábor. A hatalmas méretű színházi lámpák ugyanis nagyon nehezen képzelhetők el az Ybl Miklós által tervezett eredeti felületeken. A rekonstrukció során Kiss Péter világítástervező – aki hosszú ideig a Müpa fővilágosítója volt – feladata annak megoldása, hogy miképp helyezzék el a hatalmas színházi lámpákat a térben úgy, hogy a ház eredeti koncepcióját ne módosítsák.
„A megfelelő világítás nemcsak a ház esztétikai értékét emeli ki, de ez adja a hátterét, a felületét a mű megjelenésének is” – mondja a hatásvilágítási szakértő. Amikor az Operaház épült, még gázégők világították meg a teret, és a színpadra vitt produkciók világítási igényei is ehhez a technológiához igazodtak. Később hosszú modernizációs folyamaton esett át Ybl Miklós fő műve a villanyvilágítás bevezetésével, most pedig a teljes világítási rendszert korszerűsítik. Hatalmas lépés volt a gázvilágítástól eljutni a villanyig, de ehhez képest is óriási ugrás zajlik most a ház technológiai fejlődésében. Egyre magasabb szintű igényeket kell kiszolgálnia az Operaháznak, ehhez pedig már többségében robotlámpákat használnak, mert hagyományos fényforrásokkal a sokféle elvárt effektet csak úgy lehetne előállítani, ha mindenhonnan lámpák lógnának.
Az egyik legnagyobb kihívás, hogy olyan világító rendszereket kell kitalálni és megvalósítani, amelyek feltételei ellentmondanak egymásnak. Például nagy fényerőre van szükség ahhoz, hogy a modern kor elvárásainak megfelelő világítási szintet és effekteket tudjanak produkálni, miközben ezeknek a lámpáknak nagyon halkan kell működniük, hogy a nézők zavartanul élvezhessék az előadást. Emellett olyan fénytechnikai rendszert kell kifejleszteni, amely illik a ház szellemiségéhez, és nem tűnik ki az aranyozott, neoreneszánsz stílusú környezetből. Ezért azokat a lámpákat, amelyek csak a színpadi produkciók megvilágításához szükségesek, úgy alakítják ki, hogy behúzhatók legyenek a takarásokba, és ha nincs előadás, ne rontsák az auditórium összképét.
Javában zajlik a ház akusztikailag meghatározó elemének, a színpadkagylónak a felújítása is, amelyben többrétegű függönyrendszer kap helyet. A szokásos bársony operafüggöny előtt található a keményfüggöny, ami az eddigi felújítások során eltűnt, illetve az úgynevezett vasfüggöny, amit Ybl Európában először ebben a házban építhetett meg. A szakemberek mindent megtesznek azért, hogy az egykori fa függöny, amire színes festéssel egy korabeli drapériát festettek, újra az eredeti fényében pompázhasson. Hogy mi a funkciója ennek a függönynek és hogyan zajlik a rekonstruálása? a korabeli, fekete-fehér rajzok alapján, választ ad az Operaláz 27. része.
Operaláz – Az Operaház titkai és újjászületése c. műsorról
Zoboki Gábor építész kalauzolásában az Operaház titkaiba és újjászületésébe pillanthatnak be a nézők a magyar televízió új, 2019 októberében indult építészeti magazinműsorában. Az Operaházat, Magyarország kiemelt kulturális épületét az eredeti – Ybl Miklós tervei szerint 1884-ben hátrahagyott –, korhű állapotának megfelelően állítják helyre. Az épületbe a legmodernebb színház-technológiai, akusztikai megoldásokat építik, így a felújítást követően a közönség egy nemzetközi szinten is kimagasló színvonalú, 21. századi kulturális intézményt vehet birtokba. A budapesti Operaház építészeti és kultúrtörténeti értékeit is megismerhetik az érdeklődők a havonta jelentkező sorozatból.
Kulturális és közösségi tér, ipari műemlékben
Világhírű találmányok hajdani központjában, egy régi ipari épületben lelt új otthonra a magyar táncművészet. A fénykorát a 19-20 század fordulóján élő egykori Ganz-gyár nemcsak a magyar ipar jelképe, hanem a világnak elképesztő kreatív erőt adó, nagy magyar tudósgeneráció bölcsője is volt. Az új Nemzeti Táncszínháznak otthont adó gyárcsarnokban a 19. század második felében nemzetközi hírű mérnökök és tudósok alkottak, és olyan meghatározó találmányok születtek itt, mint a transzformátor vagy a dinamó. Az új házban így találkozik a tudomány és a kultúra, és kapnak játszóhelyet – a hely szellemében – a kísérletező műfajok, a rendkívül gazdag folklórra épülő néptánc, a kortárs tánc vagy a klasszikus balettprodukciók. Az épület ugyanakkor nemcsak kulturális és művészeti tér, hanem találkozási pont és közösségi hely is.
Az új színházépület tervezésekor az építészek célja kettős volt: egyrészt kiemelni a meglévő ipari műemléképület erényeit, másrészt úgy alakítani át a teret, hogy az megfeleljen a táncszakma szerteágazó jelenlegi és akár a jövőbeli igényeinek is. A zárt ipari csarnokot egy olyan új, épületrésszel és főhomlokzattal egészítették ki, amely kapcsolatot teremt a parkkal, nyitott és hívogató. Az átlátható előcsarnok egyszerre része a parknak és színháznak is: nemcsak a látogatók fogadását szolgálja, hanem olyan élő közösségi és kulturális tér, ahol egyszerre van jelen a művészet, a találkozás és a kikapcsolódás. A park látogatói számára nyitott, kávézót is magában foglaló előtérben lehetőség van kisebb táncprodukciók bemutatására is – a padozat színházként, a lépcső pedig nézőtérként is használható.
A Novum TV műsorában megszólalnak a Nemzeti Táncszínház vezető tervezői – Orlovits Balázs, Lente András és Zoboki Gábor –, valamint az épületet használó művészek is.
A műsor készítői:
szerkesztő: Sályi András
operatőr: Bujdosó Balázs
vágó: Juhász Gábor
főszerkesztő: Szatory Tibor
Borítókép: Hlinka Zsolt
Visszakapják varászlatos színeiket Operaház képzőművészeti alkotásai
A belsőépítészeti munkák dandárjában jár az Operaház felújítása. Alakul az auditórium, dolgoznak a restaurátorok, és már az utolsó, de egyben legfinomabb munka, a felületek kiképzése vár a szakemberekre.
Az Operaház nézőtere bizonyítja, hogy az építésekor az egyes elemeket nem külön kezelték, hanem szerves egészként gondolkodtak az alkotók az egész térről. Tulajdonképpen a teljes enteriőr egy darab alkotásnak tekinthető, ezt pedig a felújításán dolgozó restaurátoroknak is észben kell tartaniuk. Vagyis, annak ellenére, hogy az auditórium díszítésének központját egyértelműen Lotz Károly mennyezeti freskója adja, nem érdemes külön kezelni a freskót, a kisebb Lotz-képeket és a díszítő festést, ezek ugyanis kifejezetten egymás kihangsúlyozására szolgálnak. Összességében csak a Lotz-képeken heten dolgoznak azért, hogy minden milliméterét részletesen és szakszerűen át tudjanak vizsgálni.
A nézőtér jellegzetességét adó páholyokon is folyamatosan dolgoznak a szakemberek. A Lotz-freskó felújításával párhuzamosan a restaurátorok vizsgálják a harmadik emeleti mellvédek színvilágát, és próbálják meghatározni a színterveket, hogy azok a lehető legjobban hasonlítsanak a terem 1884-es állapotára. A mellvédeken a kor legnagyobb operadarabjainak címét is megtalálhatjuk, a díszítésére szolgáló spiáter lemezeket pedig végig kézzel festették. A restaurátorok annak meghatározásában is segítenek, hogy a különböző korokban milyen rétegek kerülhettek fel a felületekre, és milyen színeket használhattak annak idején. A harmadik emeleti mellvédek spiáter lemezeinek a mai napig jól látszik az eredeti öntött formája, és ez a textúra a szakemberek gondos munkájának köszönhetően a felújítás során sem fog eltűnni. A harmadik emelet azonban nemcsak a pazar mellvédek miatt különleges. Ez volt az a hely, ahol az opera rajongói foglaltak helyett, a legjobb akusztika is itt van a teremben.
„Sok restaurátori feladat, amelyekre a szakemberek nagy hangsúlyt fektetnek, csupán nüansznyi változtatásoknak tűnhetnek az laikusok számára, de az egység szempontjából kiemelten fontos, hogy a restaurátorok rendet teremtsenek a színek egymásmellettiségében, tónusaiban” – avatja be a nézőt munkájának részleteibe Verebes Dóra festő-restaurátor.
Hatalmas stábja lehetett Ybl Miklósnak, amikor a házat tervezte, de a legtöbb esetben csak a legnagyobb képzőművészek, például Lotz Károly neve merül fel a díszítés kapcsán. Viszont legalább ekkora súllyal szerepeltek olyan művészek is az Operaház egykori munkálataiban, akik a képzőművészeti alkotások mellett az úgynevezett iparművészeti alkotásokon dolgoztak. Ilyen volt Scholtz Róbert is, aki részt vett az épület díszítő festéseiben. Számos alkotásának minősége romlott a korábbi, restaurátok bevonása nélküli felújítások során. így a színek, formák tompultak. A mostani rekonstrukció végére azonban a ház az eredeti pompájában fog tündökölni. Az egész tér üdébb, színesebb és világosabb lesz, ezáltal teljesen új köntösbe kerülnek a csodás képzőművészeti alkotások, amelyek sokkal jobban élhetnek majd a térben.
Az előcsarnok munkálatai is javában zajlanak, jóllehet, itt fogja a legkevesebb látványos változás érni a műemléket. Leáztak a sgrafittók a mennyezeten a 80-as években, ezek hátterét jelentősen módosítaniuk kell a szakembereknek. A legtöbb sérülés a padlót érintette, nemcsak a 136 év terhelései, hanem a környék mélyépítési munkálatai is megmozgatták a nagyon finom márványpadlót. Ezt apró márványdarabokból rakták össze, amiket eredetileg agyaggal kevert téglaporral rögzítettek. Ma már korszerűbb, flexibilis ragasztót használnak, hogy ne kopjanak és mozduljanak ki a kövek. El fogják tüntetni a repedéseket, és visszaállítják eredeti állapotára a burkolatot ott, ahol a fűtésszerelés és egyéb gépészeti munkák korábban felsértették.
Operaláz – Az Operaház titkai és újjászületése c. műsorról
Zoboki Gábor építész kalauzolásában az Operaház titkaiba és újjászületésébe pillanthatnak be a nézők a magyar televízió új, 2019 októberében indult építészeti magazinműsorában. Az Operaházat, Magyarország kiemelt kulturális épületét az eredeti – Ybl Miklós tervei szerint 1884-ben hátrahagyott –, korhű állapotának megfelelően állítják helyre. Az épületbe a legmodernebb színház-technológiai, akusztikai megoldásokat építik, így a felújítást követően a közönség egy nemzetközi szinten is kimagasló színvonalú, 21. századi kulturális intézményt vehet birtokba. A budapesti Operaház építészeti és kultúrtörténeti értékeit is megismerhetik az érdeklődők a havonta jelentkező sorozatból.
