Archívum: ZDA sajtó

Recsk a magyarországi kommunista diktatúra egyik legsötétebb színtere. A szemek elől a Mátra mélyére eldugott titkos kényszermunkatábor történetéről irodalmi igényességű visszaemlékezések, könyvek, filmek születtek, számos képzőművészeti alkotás ihletforrása volt az elmúlt évtizedekben. Miközben a nemzeti emlékezetben fontos szerepet tölt be a magyar „Gulág”, az emlékhely eddig nem nőtt fel Recsk történelmi, emlékezetpolitikai jelentőségéhez. A nemzeti emlékpark ezt a hiátust szeretné betölteni, méltó módon emlékezni és emlékeztetni.

Alapvetések – a táji karakter és a történelmi mag megőrzése

Az emlékpark építészeti koncepciójának egyik kiindulópontja az volt, hogy a helyszín maga is szimbólummá váljon, és ekként emlékeztessen a több mint 1800 embertelen körülmények között fogvatartott rab kálváriájára, felfejtse a kommunista diktatúra valós arcát, és épületeivel történelmi utazásra hívva tegye átélhetővé az emlékezést a látogató számára.

Az építészeti koncepció alapvetése, hogy a tábor történelmi magját és vele együtt a sajátos táji karaktert a legteljesebben meg kell őrizni. Jelenlegi területére a történelmi hűség és kegyeleti okok miatt sem kerülhet olyan épület, mely nem közvetlenül az átéléshez, emlékezéshez kapcsolódik. A múlt és a jelen közötti kapcsolatot egyfelől az elmúlt 70 évben érdemben alig változott táji környezet, másrészt a rabok barakkjai jelentik. A természet az eltelt idő alatt elkezdte visszahódítani a helyszínt, finom réteget adva a múlthoz lehetővé téve ezzel az egykori tábor, mint kegyeleti hely megrázó, ugyanakkor szakrális átélését. A barakkokat, 1953-ban – hogy a titkot megőrizzék – a földdel tettek egyenlővé, így korábbi állapotukra néhány fennmaradt légi fotóból, és a rabok elmondásaiból lehet csak következtetni. A fentiek miatt míg tájépítészeti elemekkel az emlékpark bejárási útvonala tovább erősíthető, addig építményt a kijelölt tervezési határvonalon belül – a barakkok visszaépítésén kívül – nem szabad elhelyezni.

Az építészeti koncepció hét, tájépítészi elemekkel és épületekkel megfogalmazott stáción nyugszik, melyeket végigjárva átélhető lesz a történelmi hely jelentősége.

Tovább élő emlékek – a meglévő állapot koncepcióba integrálása

A koncepció nagy hangsúlyt fektet az emlékhely jelenlegi, meglévő elemeinek integrálására. Az emlékhelyhez vezető fákkal szegélyezett erdei út a megújuló emlékpark egyik legmeghatározóbb téri eleme, a területtel való átlényegülés, a megérkezés-belehelyezkedés terepe, a látogatói útvonal szerves része lesz a jövőben.

Mivel a meglévő két emlékmű is hozzátartozik a tábor történelméhez, ezért továbbra is az emlékezés részét képezik majd. Új, méltó helyükön állva erősítik a látogatói útvonal dramaturgiáját. Ugyanígy, az egykori víztározó tavak, melyek mára a tábor meghatározó vizuális elemeivé váltak, a koncepció szerves részét képezik. A partszakaszok kitisztítása mellett sétány köti össze őket a látogatói útvonallal, ezzel is erősítve az emlékhelyhez kötődésüket. 

Az egykori parancsnoki épület jelenlegi funkciója ugyanakkor megszűnik, de maga az épület megmarad. Homlokzatai sűrű növényzettel lesznek befuttatva, az épület használaton kívül, a természet által birtokba véve, mementóként válik az építészeti és tájépítészeti koncepció részévé. A jelenleginél jobb adottságú méltóbb környezetben, az emlékpark több helyszínén kialakított szakrális terekben helyezik el a kápolna (egykori trafóház) funkcióját, míg a jelenlegi épületet visszabontják.

A Csákánykői kőbánya, az egykori kényszermunka helyszíne, jelenleg is üzemel. Így maga a bánya nem lehet a látogatói útvonal és az építészeti koncepciónk része, viszont a táborból oda vezető útvonal igen. Ennek feloldására a koncepció absztrakt eszközöket alkalmaz, így integrálva az emlékezés eme fontos helyszínét is a megújuló emlékparkba.

Az emlékezés stációi

A megújuló emlékpark hét stáción keresztül vezeti végig a látogatót és teszi átélhetővé az emlékezést. Ez a hét állomás a megérkezés, az utópia, a bűn, az eszmélés, a szökés, az elcsendesülés és a szintézis fogalmai köré szerveződik. A stációk közötti utak, ösvények vonalvezetése anyaghasználata tudatosan komponált rendszer, segíti a dramaturgiát. Az állomások közötti úton élesek az irányváltások, az utakat impozáns architektúrájú burkolt felületek és a töredezett, rögös felületek közötti átmenetek jellemzik. A tervezők fontos célja volt, hogy az emlékpark épített elemeinek formai alakítása, vizuális üzenete konzekvens legyen a nem látható mögöttes, filozófiai tartalommal.

1. Megérkezés

Az emlékparkba Csákánykő kőbányája felé vezető út melletti erdei úton keresztül érkezik meg a látogató. A fogadótér egy erdei tisztás ahonnan felsejlik a fogadóépület és a kiállítás épülete. A tér fókuszpontja, egyben a főbejárati tengely kezdete a Recski Nemzeti Emlékpark áthelyezett emlékműve. Előterében megemlékezések céljára alkalmas burkolt felülettel.

A Fogadóépület barakk szerű megjelenésével, kortárs anyagválasztásával és térstruktúrájával hangolja rá a látogatót a hely történetére. A barakkok paramétereivel megegyező archetipikus házforma, homlokzatán egyenes záródású, falfülke-szerű nyílásokkal, melyeknek szigorú osztása katonai rendet kölcsönöz az épületnek. Anyaga az építés mai eszközrendszerén belül a táborbéli anyagok logikáját követi. Monolit vasbeton falazattal, nyitott fedélszékkel / koporsófödémmel. A látogatókat kiszolgáló fogadóépületből alacsony kerítésfal menti sétány vezet a főbejáratig.

2. Utópia

Az  emlékpark főbejáratától folyamatosan süllyedő téren át jut a látogató a Kiállítás épületének bejáratához. A sziklaszerű épület utal az elítéltek kőbányában végzett embertelen munkájára. Monolit vasbeton szerkezetű, csillogó kőszerű formája messziről vonzza a tekintetet. Később, az emlékparkban sétálva több nézőpontból érzékelhető nehézkedése. Az andezit szikla épület metaforikus leképezése a magyar történelem egy darabjának, amely egy szikla koporsóba zárva mementóként jelenik meg előttünk.

Az épületben a szocialista utópia kezdeti idillt, jobb életet sugárzó ígéretei után a rendszer valódi bűnös arcának bemutatása történik kortárs építészeti eszközökkel. A bejárási útvonalon a szintkülönbségeket lépcsőn leküzdve felfelé emelkedettebb, lefelé haladva mind nyomasztóbb hatások érik a látogatót.

3. Bűn

A Kiállítási épületben a föld alá visszatérve egyre nyomottabb belmagasságú, cellás terekben szembesül a látogató a vallatás, elítélés reménytelenséget keltő eseményeinek sorával. A kommunista megtorló apparátus által alkalmazott fizikai és lelki erőszak célja a társadalom megtörése, a rendszerkritikus gondolkodás megbüntetése, valamint a múlt gyökeres eltörlése volt.  A kihallgatásokkal, verésekkel tűzdelt kálvária kezdete az AVH hírhedt, épületében, az  Andrássy út 60-ban indult, melynek miliőjét idézi meg ez a stáció.

4. Eszmélés

A Kiállítási épületből a látogató nyomasztó földalatti alagúton át jut a „valóság”-ba. Az érkezéskor feltáruló víztározók és a visszaépített kettős barakksor, háttérben az őrtoronnyal, hatásos kompozíciót alkotnak. A recski rabokat embertelen körülmények között nyolc barakkban helyezték el. A fából barkácsolt építményeket a fogvatartottak szerszámok nélkül, puszta kezükkel építették. A kettős barakksort és annak hátterében látható őrtornyot – a valóságnak megfelelően visszaépítik. Funkció nélküli, üres “díszletek” lesznek, mégis általuk válik valóságossá és megtapasztalhatóvá a kényszermunkatábor téri világa, egykori miliője.

A barakksor- és a kőbányába vezető út tengelyének fókuszpontjában sötét gránit emlékkő az őrség szimbóluma. A bányaút mentén szabályos rendben felállított kettős szikla szoborcsoport pedig a kényszermunkába induló fogvatartottak absztrakt ábrázolása. A stáció határán felhúzott szögesdrót, mögötte az erdő sötét kulisszájával a bezártság érzékeltetésének hatásos eszköze.

5. Szökés

A kommunista valóságból szabadulni akaró ember viszontagságos útját szimbolizálja az útszakasz mely az Emlékpark nyugati határánál hirtelen kettéágazik:

• A szökést fontolgató, de meghátráló és visszaforduló ember útját jelképezi a tóparton a szörnyű valóságba visszatérő pallóösvény, mely egyben emléket állít a sikertelen szökési kísérleteknek.

A szökést megvalósító, de újra elfogott személyek zsákutcákba torkolló stációi, majd az egyetlen sikeres szökés útján jutunk fel a dramaturgiai csúcspontot jelentő magaslatra. Itt épül a Szökés emlékműve, melynek homlokfalai a magaslat irányába terelik a látogatót.  A rozsdamentes acéllemezekkel burkolt, 22 m magas emlékmű homlokzati fala közvetlen környezetét tükrözi vissza. A magasba indulni bátorságra van szükség, a 20 cm-es fellépés kényelmetlenné teszi a feljutást, a lépcső pihenői a rejtőzködve menekülés szívritmusát idézik elő.

6. Elcsendesülés

A szökés után a feloldozás útjára lépve a terület északi erdőterületein vezető ösvény az egykori táborbejárat területeit is érintve visz keleti irányba. Az út menti tisztásokra helyezik át az Emlékpark feszületét és az 1956-os emlékművet.

Az út végén az erdőből a fénybe kilépve tárul fel a Feloldozás és feldolgozás emlékhelye. A víz évezredek óta jelképezi az ember számára az élet forrását, a megtisztulást és az újjászületést. Az emlékhely központi eleméül ezért egy szabályos kör alaprajzú, kis mélységű nyugodt vízfelületet választottunk. Belőle emelkedik ki a fogvatartottaknak emléket állító kő/acél virágos rét absztrakció 1800 virágszállal. A látogató a vízfelszínre feszített sétányon lép az emlékhelyre, melyen végighaladva a különböző magasságú virágszálak állandóan változó mértékben engedik a külső világ látványát az emlékhely belsejébe szűrődni, lehetőséget adva az elcsendesedésre, tiszteletteljes megemlékezésre. Az emlékhely koszorúzása a koszorúk víztükörre helyezésével történik.

7. Szintézis

Az emlékhelyről rövid sétával érünk vissza a kiállítás épületébe, ahol az emeleti időszaki kiállítótérben nyílik lehetőség az ideiglenes kiállítás, installáció megtekintésére. A földszinten továbbhaladva, a fogadóépület kijáratán keresztül lehet elhagyni az emlékparkot.

Az építészeti terv és kiállítás tisztelet, fejhajtás, megemlékezés a hétköznapi hősök előtt.

Egészen varászlatos lesz az Operaház hármas függönyrendszere – vas, fa és textilfüggőny is lesz a megújult zenepalotában.

2022 március 12-én a megújult, felújított Operaház már gálaműsorral köszönti azokat, akik az építkezést segítették, támogatták, illetve benne voltak ebben a közel 4 éves folyamatban. Március 14-én pedig Erkel: Hunyadi László című operája hangzik majd el a falak között, addig a szakembereknek nemcsak az épületet kell befejezniük, de a próbaüzemeket is le kell folytatniuk. „Ezen a ponton már hétről hétre óriási, jól megfigyelhető változások lesznek a házban” – mondja Zoboki Gábor építész.

A kor elvárásainak megfelelően Ybl Miklós úgy tervezte az Operaházat, hogy a karzaton helyet foglaló közönség, és a zsöllye szinten, illetve a páholyokban ülő arisztokrácia ne találkozzanak egymással. Ebben fontos szerepe volt a karzatlépcsőnek, amely az utcaszintet közvetlenül a karzattal kötötte össze. Ezt a lépcsőházat a felújítást végző szakemberek most a 21. század igényeinek megfelelően tervezték át. Lifteket építettek bele, hogy ezáltal a ház minden szintje könnyen megközelíthető legyen. Újratervezték a lépcsőt is, így a vezérszintekre is egyszerűen el lehet jutni. „A felújítás végére a szintek között gyakorlatilag akadálymentesen is lehet majd közlekedni” – mondja Simon Mónika építész.

A rekonstrukció során a szakemberek arra törekedtek, hogy a főlépcsőház boltozata visszaköszönjön a lift körüli belső magban is. A burkolatok már nem voltak eredetiek a karzatlépcsőnél, ugyanis 140 év alatt itt amortizálódtak le legjobban a felületek, de a tervezők megtalálták az archív terveket, amelyeken egyértelműen látszott, hogy Ybl Miklós milyennek szerette volna látni ezt a lépcsőházat. Ugyanakkor arra is törekedtek, hogy ne egy az egyben építsenek be eredeti elemeket, hanem a részletgazdagság megőrzése mellett érzékelhető legyen a látogatónak, hogy mi az, ami új, és mi régi. Az átvezető a főlépcsőházba így harmonikus átmenetet képez, emellett menekülőútként is szolgál, ezért tűzálló burkolatokat kapott.

„Ybl mindenhol úgy szerkesztette a lépcsőket, hogy a padlón egy részletgazdag terrazzo vagy mozaik minta látható, a falon architechtonikus elemek pillérekkel és pilaszterekkel, a boltozat pedig egy díszítőfestett szőnyegmotívum. Ezt a mintát mi is megtartottuk, és a lépcsőket ugyanabból a mészkőből készítettük, amelyből a főlépcsőház lépcsői is épültek” – mondja Simon Mónika.

Az Operaláz 36. részéből az is kiderül, hogy a felújított Operaház háromrétegű függönyt kap a proszkéné nyílásba. Kívül található a vasfüggöny, amely a balesetek elhárításához nyújt segítséget. Mögötte lesz látható a festett fafüggöny, ami a korabeli reneszánsz függöny-kultúrát idézi majd vissza. Legbelül pedig egy gyönyörű, kézzel varrt textil függöny fogja elkápráztatni a közönséget.

„A vasfüggönyt díszítő allegorikus képet a szakemberek Ybl Miklós eredeti rajzai szerint készítették el, oly módon, ahogy az eredetileg is lehetett. De az sem kizárt, hogy ez a kép sosem volt a vasfüggönyön, az Operaház atyjának archív tervei mindenesetre rögzítik. Ennek a képnek az absztrakt változatát most óarany háttérre, egyiptomi kék festéssel állították elő” – avatja be a nézőt Zoboki Gábor.

Operaláz – Az Operaház titkai és újjászületése c. műsorról

Zoboki Gábor építész kalauzolásában az Operaház titkaiba és újjászületésébe pillanthatnak be a nézők a magyar televízió új, 2019 októberében indult építészeti magazinműsorában. Az Operaházat, Magyarország kiemelt kulturális épületét az eredeti – Ybl Miklós tervei szerint 1884-ben hátrahagyott –, korhű állapotának megfelelően állítják helyre. Az épületbe a legmodernebb színház-technológiai, akusztikai megoldásokat építik, így a felújítást követően a közönség egy nemzetközi szinten is kimagasló színvonalú, 21. századi kulturális intézményt vehet birtokba. A budapesti Operaház építészeti és kultúrtörténeti értékeit is megismerhetik az érdeklődők a havonta jelentkező sorozatból.

Újabb nívódíjat nyert a ZDA – Zoboki Építésziroda által tervezett Nemzeti Táncszínház, amelyet ezúttal a XXIII. FIABCI Hungary Magyar Ingatlanfejlesztési Nívódíj Pályázaton ítélt a legjobb magyar kulturális épületnek a nemzetközi és hazai szakemberekből álló zsűri. A magyar táncszakma új otthona korábban az Építőipari Nívódíjat is elnyerte kulturális középület kategóriában.

Múlt és jövő, szellem és kreativitás egy helyen

Világhírű találmányok hajdani központjában, egy régi ipari épületben lelt új otthonra a magyar táncművészet 2019-ben. A Nemzeti Táncszínháznak otthont adó gyárcsarnokban a 19. század második felében nemzetközi hírű mérnökök és tudósok alkottak, és olyan meghatározó találmányok születtek itt, mint a transzformátor vagy a dinamó. Az új házban így találkozik a tudomány és a kultúra, és kapnak játszóhelyet – a hely szellemében – a kísérletező műfajok, a rendkívül gazdag folklórra épülő néptánc, a kortárs tánc vagy a klasszikus balettprodukciók. Az épület ugyanakkor nemcsak kulturális és művészeti tér, hanem találkozási pont és közösségi hely is a főváros egy központi helyén, a Millenáris Parkban.

Kulturális és közösségi tér, ipari műemlékben

Az új színházépület tervezésekor az építészek – Zoboki Gábor, Lente András és Orlovits Balázs vezető tervezők – célja kettős volt: egyrészt kiemelni a meglévő ipari műemléképület erényeit, másrészt úgy alakítani át a teret, hogy az megfeleljen a táncszakma szerteágazó jelenlegi és akár a jövőbeli igényeinek is. A zárt ipari csarnokot egy olyan új, épületrésszel és főhomlokzattal egészítették ki, amely kapcsolatot teremt a parkkal, nyitott és hívogató. Az átlátható előcsarnok egyszerre része a parknak és színháznak is: nemcsak a látogatók fogadását szolgálja, hanem olyan élő közösségi és kulturális tér, ahol egyszerre van jelen a művészet, a találkozás és a kikapcsolódás. A park látogatói számára nyitott, kávézót is magában foglaló előtérben lehetőség van kisebb táncprodukciók bemutatására is – a padozat színházként, a lépcső pedig nézőtérként is használható.

Nem először díjazták a Nemzeti Táncszínház épületét

A Nemzeti Táncszínház épületét most a legjobb magyar kulturális épületnek választották A világ legnagyobb ingatlanszakmai szövetsége az 1951-ben alakult párizsi székhelyű FIABCI Magyar Tagozata idén huszonharmadik alkalommal rendezte meg a Magyar Ingatlanfejlesztési Nívódíj Pályázatot. A megmérettetésre soha nem adtak le még annyi pályaművet, mint idén – összesen 44 épület versenyzett 10 kategóriában. A bírálóbizottságban a magyar szakemberek mellett 10 ítész is helyet kapott Európából és az Egyesült Államokból.

A Nemzeti Táncszínház tavaly decemberben kulturális középület kategóriában elnyerte az Építőipari Mesterdíj Alapítvány Kuratóriuma (ÉMA) által életre hívott Építőipari Nívódíjat is. 

A Nemzeti Táncszínház építtetője a Millenáris Tudományos Kulturális Nonprofit Kft., a lebonyolító a FŐBER Zrt., a generálkivitelező a ZÁÉV Építőipari Zrt. és a Zala-Elektro Kft. volt, a kivitelezés szerkezetépítési munkáit a Gedi Építő Kft., a kül- és beltéri álmennyezet kivitelezését a Stefanits Kft., az akusztikai panelek felújítását, és az újak gyártását a Komandor Lux Kft. végezte alvállalkozóként.

***

A ZDA – Zoboki Építészirodáról

A ZDA – Zoboki Építésziroda 1997-ben alakult, léptékére, beruházási portfóliója széles skálájára és jelentőségére tekintettel mára a közép-európai régió egyik legfontosabb építészeti műhelyévé vált. Az iroda meghatározó szerephez jutott a magyar tervezői piacon, s egyre több nemzetközi projektjére lehet büszke – például Kínában.

A ZDA megalakulása óta arra törekszik, hogy az építészeti dizájn magas minőségét professzionális műszaki tudással párosítsa – ennek hatékonyságát erősíti az iroda angolszász működési elve és módszertana. Az iroda nevét olyan kiemelkedő projektek jelzik, mint a budapesti Művészetek Palotája, a sencseni Nanshan Kulturális Központ, a törökbálinti Telenor székház vagy a Richter Kémiai Kutatóközpont tervezése. A ZDA építészeti koncepciója és tervei szerint újul meg az ország egyik legjelentősebb műemléképülete, a Magyar Állami Operaház.

A ZDA munkáit az elmúlt évtizedben számos hazai és nemzetközi díjjal jutalmazták, és jelentős sikereket ért el az egyedi technológiai hátterű kulturális épületek tervezésében, amelyre tekintettel számos külföldi megbízást nyert el. Az iroda alapító-igazgatója, Zoboki Gábor, Ybl-díjas építész.

Sajtókapcsolat:

Pulay Kristóf

Pressinform PR

Tel: 06 70 945 24 65

Email: pulay@pressinform.hu

Egy opera nézőterének a legfontosabb eleme a belsőépítészeti kialakításon, textileken, famunkákon túl a megvilágítás. A budapesti Operaházban a felújítás végére a fantasztikus nagycsillár és a mellvédeken található falikarok gondoskodnak majd arról, hogy ugyanaz az illúzió jellemezze a házat, ami 1884-ben, a megnyitásakor. Ezek a csillárok és falikarok természetesen mai technológiával működnek majd, de a szakemberek megpróbálják visszaidézni azt a gyertyás világítást, ami a halk derengést, kellemes intim hangulatot eredetileg létrehozhatta ebben a térben.

„Ybl az utolsó pillanatban kaphatott megbízást arra, hogy elkészítse a nagycsillár terveit. Tudjuk, hogy járt a 10 évvel korábban megépült Semperoperben, a drezdai operaházban, ahol beleszeretett az ottani csillárba. A budapesti Operaházba is hasonlót képzelt el, de beletette a saját névjegyét is. Ybl nagycsillárját most Oláh Sándor tinnyei műhelyében restaurálják” – mondja Zoboki Gábor építész.

Az egyik legfontosabb része minden munkának az előkészítés, nincs ez másképp a nagycsillár rekonstruálásánál sem. A felújítást végző szakembereknek minden egyes alkatrészt pontosan ismerniük kell, hogy milyen műveleteket igényel vagy éppen mit érdemes elkerülni vele.

„Nehéz időszak előtt állunk, a külső technológiák mindig kiszolgáltatottá teszik a szakműhelyt. Valamikor arra törekedtünk, hogy minden művelet itt, a saját műhelyünkben történjen. De ez nem egy olyan feladat, aminél mindent helyben meg lehet csinálni, így egy külső műhelyt bíztunk meg az alkatrészek kiöntésével. Normális esetben 2-3 hónapot is igénybe venne a csillár rekonstruálása, de most kénytelenek leszünk maximum 1 hónap alatt elvégezni, és további egy hónapot fog igénybe venni a visszaszerelése” – mondja Oláh Sándor.

Az Operaház restaurálása, az egyes alkatrészek pótlása során nagyon nagy figyelmet kell fordítaniuk a szakembereknek arra, hogy az eredeti formáknak megfelelő és részleteiben is egyező tárgyakat hozzanak létre. Ezért egyes elemek esetében hihetetlen pontossággal kellett másolatokat készíteniük fából. Képzett fafaragók dolgoznak ezeken a részeken, amelyek alapján később rézbe tudják foglalni az öntőformákat.

Vannak olyan geometrikus formák is, ahol az emberi kézi beavatkozás finomságait nem szükséges másolni, ezeket az elemeket háromdimenziós szkenneléssel rögzítik, számítógéppel átdolgozzák, majd 3D nyomtatással olyan öntőmintákat készítenek, amelyeket az öntők pontosan, tökéletesen precízen rézbe tudnak önteni. Némely esetben a kézi faragás mellett döntenek a szakemberek, erre azért van szükség, mert vannak elemek, amelyek eltűntek, illetve ez a módszer sokkal precízebb felületi megmunkálást tesz lehetővé.

„Amikor háromdimenziós terveket készítünk hiányzó vagy sérült elemekről, nem elég pusztán a formák alapján újat öntenünk, hiszen az öntés során a fémek zsugorodnak. A tervezés során bele kell kalkulálnunk a különböző átmérőkhöz tartozó zsugorodási mértékeket is – mondja Komjáthy István projektvezető. Sosem egy ember visz végig egy adott problémát, a szakemberek csapatban dolgoznak. Így biztosítják például azt, hogy a faanyagok szerkezetét, korabeli megmunkálási módjait minél hitelesebben tudják imitálni, hogy a pótolt és felújított alkatrészek tartósak és méltóak legyenek az Operaházhoz.

Az Operaláz 35. részéből az is kiderül, hogy minden patkó alakú operaházi tér akusztikai problémája visszavezethető a páholyok akusztikai karakterére. A zengő térben zajló folyamatok, amik a mennyezetről és a páholyok mellvédjeiről verik vissza a hangot az auditóriumba, elnyelődnek abban a térben, amely tele van kárpitokkal. Ahhoz, hogy csökkentsék ezt az elnyelődést, különleges műszaki megoldásokra van szükség.

Operaláz – Az Operaház titkai és újjászületése c. műsorról

Zoboki Gábor építész kalauzolásában az Operaház titkaiba és újjászületésébe pillanthatnak be a nézők a magyar televízió új, 2019 októberében indult építészeti magazinműsorában. Az Operaházat, Magyarország kiemelt kulturális épületét az eredeti – Ybl Miklós tervei szerint 1884-ben hátrahagyott –, korhű állapotának megfelelően állítják helyre. Az épületbe a legmodernebb színház-technológiai, akusztikai megoldásokat építik, így a felújítást követően a közönség egy nemzetközi szinten is kimagasló színvonalú, 21. századi kulturális intézményt vehet birtokba. A budapesti Operaház építészeti és kultúrtörténeti értékeit is megismerhetik az érdeklődők a havonta jelentkező sorozatból.

Egy műemléképület felújítása számos kihívást tartogat. Az Operaház rekonstrukciója során például komoly és összetett feladatot jelentett önmagában az is, hogy a szakemberek hozzáférhessenek a felújítandó felületekhez. Több mint két hónapba telt például az auditórium állványozása, mert a szerkezetet úgy kellett megépíteni, hogy közben a védett felületekhez nem szabadott hozzáérni. Így darabról darabra, a nyílászárókon keresztül kellett bevinni és összeállítani az állványzat elemeit, amiért egy külön mérnök csapat felelt.

„Első lépésként kialakítottunk egy olyan állványt, ami a munka végéig használható, de természetesen mindig vannak újabb feladatok is a felújítás során. Míg egy csarnoknál vagy utcai homlokzatnál sokszor csak egy síkban építik ki az állványzatot, itt fel kellett vennünk a tér geometriáját, le kellett követnünk egy patkó alakú, íves teret, aminek az alján is több mint másfél méter lejtés van. Egy ideiglenes teherhordó szerkezetre építettük rá a csaknem harminc tonna súlyú állványt, ezáltal tudják elérni a restaurátorok az összes páholyt, mellvédet és a központi Lotz-szekkó mennyezeti részét” – mondja Gerő Péter építésvezető.

 „A ház megépítése után eltelt száznegyven évben számos technológia elveszett, amelyeket csak a Magyar Királyi Operaházhoz hasonló minőségű épületekben lelhetünk fel” – ezt már Zoboki Gábor építésztől tudjuk meg. Az Operaház számos terében különböző minőségű kövek és kőutánzat, úgynevezett műmárvány felület van, ezekkel operáltak az akkori mérnökök és kivitelezők. Ezek helyreállítása óriási feladat, ugyanis az 1980-as években a műmárvány felületekhez hozzányúltak, átlakkozták őket, és csak vegyi eljárással lehet eltávolítani ezeket a felületeket róluk, hogy visszakapják az eredeti színüket. „Erre azonban számtalan sikeres, gyönyörű példa van már az Operaházban” – teszi hozzá Zoboki Gábor.

Javában zajlik a főlépcsőház restaurátori megújítása is, elkészült a Than Mór által festett figurális rész a mennyezeten, illetve a díszítő festések, aranyozások javítása és restaurálása is. Az építésvezető szerint jellemző a kor stílusára és az Operaházra is, hogy különböző kőelemeket mindenféle imitációkkal, festéssel váltanak ki. A kőimitációkban előfordul a stucco lustro, ami egy többrétegű festett technológia, amellyel márvány imitációt lehet a falra festeni, illetve a stucco scaviola, ami műmárványt jelent. A felújítás során a szakemberek azokat a technikákat és technológiákat alkalmazzák, amelyekkel eredetileg is dolgoztak. „Anyaghasználatban ugyan el lehet térni, de megjelenésében, technológiájában arra törekszünk, hogy a lehető legjobban hasonlítson az eredetihez” – foglalja össze Gerő Péter.

Egy 1884-es, kiemelkedő neoreneszánsz műemlék felújítása kapcsán fontos kérdés az is, hogy mi lesz a nyílászárókkal. Erdei Gábor farestaurátor a közönségforgalmi terek nyílászáróinak restaurálásába enged betekintést. Az elmúlt 130 évben többször felújították és javították a nyílászárókat, az idővel pedig különböző, a felületkezelés során használt anyagok rakódtak rájuk. A farestaurátorok feladata, hogy gőzöléssel és finom csiszolással eltávolítsák a felületkezelést és a sok réteg szennyeződést. Ezután felülvizsgálják a régebbi kiegészítéseket és pótlásokat. Az anyag stabilitását és esztétikáját is fegyelembe veszik, amikor arról döntenek, hogy melyiket kell cserélni. A korábbi felújítások során ugyanis nem feltétlen vették figyelembe például, hogy a pótlóanyag szálirányazonos legyen és jól illeszkedjen, ezért a kontúrok gyakran kiütöttek a felületből. A mostani felújítás során a kiegészítéseket úgy készítik el, hogy alig észrevehetőek legyen.

Az Operaláz 34. részében bemutatkozik Görbe Márk művészettörténész is, akitől megtudhatjuk, hogy Feszty Árpád egyedül a büféteremben kapott megbízást, ugyanis eredetileg fiatal festőket nem akartak alkalmazni, de az időhiány miatt végül felkérték. Feszty a büféterem kilenc falképét készítette, Vastag György pedig a mennyezetre festette a Dionüszoszhoz kapcsolódó jeleneteket. Eredetileg Fesztyt is Dionüszosz mítoszainak ábrázolásával bízták meg, de öntörvényű fiatalemberként saját témát talált ki.

Operaláz – Az Operaház titkai és újjászületése c. műsorról

Zoboki Gábor építész kalauzolásában az Operaház titkaiba és újjászületésébe pillanthatnak be a nézők a magyar televízió új, 2019 októberében indult építészeti magazinműsorában. Az Operaházat, Magyarország kiemelt kulturális épületét az eredeti – Ybl Miklós tervei szerint 1884-ben hátrahagyott –, korhű állapotának megfelelően állítják helyre. Az épületbe a legmodernebb színház-technológiai, akusztikai megoldásokat építik, így a felújítást követően a közönség egy nemzetközi szinten is kimagasló színvonalú, 21. századi kulturális intézményt vehet birtokba. A budapesti Operaház építészeti és kultúrtörténeti értékeit is megismerhetik az érdeklődők a havonta jelentkező sorozatból.

Az elmúlt 140 évben rengeteget változott az Operaház székkiosztása, a mostani felújítás során a szakemberek arra törekednek, hogy létrehozzák azt a koncepciót, amit Ybl Miklós 140 évvel ezelőtt eredetileg elképzelt és lerajzolt. A székek tervezésére és kivitelezésére kiírt tendert a Poltrona Frau bútorgyártó cég nyerte, ők tervezték többek között a Los Angeles-i Walt Disney koncerttermet és a Hamburgi Filharmónia bútorait is, amely hatalmas elismerést aratott Európában.

„Komoly kihívást jelentett számunkra a projekt, a kiindulópont egy hagyományos formatervezésű zsöllye szék volt, amelyet újraalkottunk. Az első prototípusok részleteit a zsöllye székek történelmi hagyományai alapján terveztük meg, és azt is fontos megemlíteni, hogy kézműves munkával készítettük el a szék fa részeit, hogy a fa erezését így megjeleníthessük. Ehhez keskeny fa kellett, ami rendkívül megbonyolította a munkát” – mondja Emanuele Macarra, a cég értékesítési vezetője.

A székek tervezésekor fontos tényező volt a szegecselés és a kárpitozás, ezeket mind kézműves munkával, nagy odafigyeléssel készítik. A szivacsozáshoz például nem méretre fröccsentett szivacsokat használnak, hanem szivacstömbökből vágnak ki különböző sűrűségű idomokat, amelyeket kézzel ragasztanak a szék szerkezetére. Más és más módon a szék különböző részeire, hogy a lehető legkényelmesebb legyen. „Egy ilyen szék megtervezése nagyon összetett feladat, több szempontot is figyelembe kell venni, és sok szakmát kell hozzá összefogni. A munkálatok során együtt dolgoztak a tűzvédelmi és akusztikai szakemberek, a gyártástechnológiai, faipari mérnökök és kárpitosok” – mondja a Kakas László építész.

„A legfontosabb szempont az volt, hogy a szék történelmi sajátosságait megtartsuk, modern szempontok szerint újraértelmezzük, de úgy, hogy a vállalat innovatív irányait hagyományos eljárásokkal ötvözzük, és a folyamat végén olyan terméket kapjunk, amely minden részletében a hagyományos zsöllye székeket idézi” – teszi hozzá Emanuele Macarra.

A kivitelezők elsődlegesen a fa részekre, a szerkezetre fordítottak kiemelt figyelmet, hogy a fa erezését megtartsák, és olyan hajlatokat alakítsanak ki, amilyenekkel a történelmi székek bírtak. Egy másik fontos aspektus, amelyre komoly figyelmet fordítottak a tervezés során, a szék akusztikai működése. Hiszen egy operaházban a terem bármely pontjának ugyanolyan akusztikai sajátosságokkal kell bírnia, mindegyik széksor számára ugyanazt a hangminőséget kell biztosítani, legyen szó akár a nézőtérről, akár a karzat leghátsó soráról. Ennek érdekében a háttámla váza visszaveri a hangot, a belső bélelés egy része viszont nagyobb sűrűségű, hogy bizonyos frekvenciákon épphogy elnyelje a hangot. Egy másik akusztikai tényező volt a forgató mechanizmus, amire a kivitelező egy általuk bevezetett rendszert alkalmazott. Ennek lényege, hogy csillapított visszazáródást biztosít, és a székek visszazáródása akkor is teljesen néma, ha egyszerre ezer néző áll fel a székéből az előadás végén. A székek, a boxok és a főfüggöny kárpitozása ugyanabból a bársony anyagból készült, amely mindenben megfelel az előírásoknak, vagyis tűzálló, de emellett még kopásálló is.

Érdekes és fontos változás történt az operatörténetben az elmúlt 40 évben, megjelent egy új közönség, aki igényli, hogy a darab szövegét is követhesse. A modern technológia több lehetőséget is biztosít arra, hogy a néző élvezhessen egy olyan lírai operát is, amely ma már kevésbé ismert. Léteznek erre szolgáló egyéni berendezések, közös kijelzők és a szék mögé szerelhető kijelzők is. Mindezek arra szolgálnak, hogy minél jobban be lehessen vonni a nézőt a darabba. Az egyéni berendezések lehetnek telefonok vagy utolsó generációs optikai eszközök, a lényeg, hogy a mű élvezetét ne zavarják. A felújított Operaházban megjelenik a főfüggöny fölött elhelyezett közös kijelző, de a tervezők szeretnének okos székes technológiát is, ahol individuálisan is megjelenhet a szöveg. A szakemberek feladata, hogy miközben integrálják a technológiai megoldásokat, a formatervezést ne bontsák meg.

Operaláz – Az Operaház titkai és újjászületése c. műsorról

Zoboki Gábor építész kalauzolásában az Operaház titkaiba és újjászületésébe pillanthatnak be a nézők a magyar televízió új, 2019 októberében indult építészeti magazinműsorában. Az Operaházat, Magyarország kiemelt kulturális épületét az eredeti – Ybl Miklós tervei szerint 1884-ben hátrahagyott –, korhű állapotának megfelelően állítják helyre. Az épületbe a legmodernebb színház-technológiai, akusztikai megoldásokat építik, így a felújítást követően a közönség egy nemzetközi szinten is kimagasló színvonalú, 21. századi kulturális intézményt vehet birtokba. A budapesti Operaház építészeti és kultúrtörténeti értékeit is megismerhetik az érdeklődők a havonta jelentkező sorozatból.

Felismerik azt, hogy a ház eleme a tájnak, nem uralja. A kertre pedig nem dekorációként vagy kiegészítő elem­ként gondolnak.

Mivel, mi módon járult hozzá az építészet ahhoz, hogy eltávolodjunk a környezettől?

Hogyan, mivel határozza meg az emberek egészségét egy építész?

Mai adásunkban egy olyan építésszel ismerkedünk, akit foglalkoztatnak ezek a kérdések. Aki fontosnak tartja, hogy egy építész társadalmi kérdésekben is megszólaljon. Ő az építészet holisztikus látásmódjában hisz. Tapasztalata szerint a szellemi magasság hajtja a dolgokat előre. Állítja, ha nincs szellemi töltekezés, bizonytalanná válunk. Az Ybl-díjas építész, egyetemi tanár meggyőződése, hogy hierarchikus szerepekből nehéz közös alkotást létrehozni.

A budapesti Zoboki Gábor egyetemista éveiben építésztanulmányait megszakítva a Liszt Ferenc Zeneakadémia zenetudós, karmester szakára is beiratkozott, végül visszatért a Műegyetemre, ahol 1988-ban szerezte meg építészmérnöki diplomáját. 2014 óta a Pécsi Tudományegyetem tanára. Legismertebb tervezői munkái közé tartozik a Müpa (Művészetek Palotája), a Nemzeti Táncszínház, a Telenor-székház, valamint a sencseni Nanshan Kulturális Központ (Kína), valamint a Magyar Állami Operaház megújítása. Életpályáját átszövi a zeneművészet iránti lelkesedése.

Nemrégiben fiatal építészeknek és tájépítészeknek tartott előadást Székelyföldön. A beszélgetés fő témája a Magyar Állami Operaház teljeskörű rekonstrukciója volt, ám több más, jelentőségteljes témakör is szóba került.

Az építészet miért környezetszennyezés? Mi a feladata a 21. század építészének? Miből tevődik össze a házak lelke? – többek között ezekre a kérdésekre is keressük a választ a mai félórában, amelyben az építészet paradigmaváltásairól, az építőanyagok mellékhatásairól, valamint a környezettudatos technológiák ravaszságáról is szót ejtünk.

A beszélgetést itt hallgathatja meg: „Az építészet pszichológia” – beszélgetés Zoboki Gáborral

Nincs könnyű helyzetben az az építész, aki szeretné megtudni, hogy 1884. szeptemberében milyen lehetett az Operaház auditóriumának drapériaegyüttese. Hogy nézhetett ki a főfüggöny és azok a különleges drapériák, amik a páholyokat keretezték? A textilek teljes egységet alkottak, Yblnél ez azért különösen fontos, mert szinte kettévágja a nézőteret a páholyok sora és a páholyok feletti kakasülő világa. A drapériarendszer és az azt megvilágító falikarok együttese adja talán a legkülönlegesebb élményt, amikor az ember belép ebbe a térbe.

„A főfüggöny két rétegből állt. Megépült, és annak idején működött az úgynevezett fafüggöny, ez keretezte a proszkéné nyílást, és a felső zónát teljesen keményre zárta. Amikor a zenekari hangzás megemelkedik vagy a művész kijön az előszínpadra, és elénekel egy hosszabb áriát, akkor beleénekel abba az auditóriumi térbe, ahol az akusztikai kagyló a zenekari árok fölött működik. Ha ez a kagyló visszaveti a hangot egy puha felületre, a hangenergia elvész. Ezért a fafüggönyöket sok operaházban, ahol eredetiben megmaradt, megtartották” – magyarázza Zoboki Gábor építész. A szakemberek Ybl Operaházában most visszaépítik a fafüggönyt, és lekeretezik a proszkénét, hogy újra megvalósulhasson az az akusztikai hangnyerés, ami a fafüggöny eredeti célja volt Ybl tervei szerint.

A fafüggöny mögött található a nagy textilfüggöny. Mindhárom funkcióját, a függőleges mozgást, a kétoldalra kihúzást és az összecsapódást is egy keretrendszeren belül fogják megoldani a tervezők. A függöny kialakításához az auditórium motívumrendszereit, akantuszokat, delfinmotívumokat és gyöngysorokat, illetve rojtokat használnak. Az eredeti állapotot egy fekete-fehér fénykép alapján sikerült felmérnie a szakembereknek, amely nem sokkal az Operaház megnyitása után készült.

„A felújítás során a ház minden drapériája, függönye és melegburkolata megújul. A nézőtérnél megszokott bordó és díszes burkolatok a színpadtérben már nem jelennek meg, az utolsó csatlakozási pont az előfüggöny lesz. Ez minden operaházban a nézőtér belsőépítészeti igényeinek megfelelően van kialakítva” – mondja Tompai Zsuzsa szcenikus. „Teljesen új előfüggönyt kap az Operaház, melynek több funkciója is van. Az egyik természetesen az, hogy az előadás kezdetét és végét jelezze, ugyanakkor nem mindegy, milyen függöny tölti be ezt a szerepet” – teszi hozzá.

A függönynek ugyanis béleltnek és teljesen fényzárónak kell lennie, semmilyen fény nem szűrődhet ki a nézőtérre. Az operaházaknál ezek a függönyök paszománnyal díszített, kimondottan vastag bársonyfüggönyök, amelyek plusz béléssel is el vannak látva. A színpadi függönyöknél viszont az esztétika már elveszti a szerepét, és inkább a biztonságtechnika és a darabok kiszolgálása lesz a fő szempont. Ezek már nem díszesek, hanem feketék vagy bizonyos esetekben fehérek, és egy körtakarást eredményeznek, hogy a nézők ne az oldalfalakat és a gépeket lássák. Egyik fő elvárásuk, hogy lángmentesítettek legyenek, vagyis nem lánggal égnek, hanem parázslanak. Ennek azért van fontos szerepe, mert sok esetben a függönyök közelében lámpák találhatók, amelyek nagy hőfokkal üzemelnek, ezért meggyújthatják a függönyt. A színpadra kerülő egyéb textíliák is lángmentesített anyagból készülnek.

Az Operaláz 32. részéből Révész Eszter textilművészt is megismerhetik a nézők, aki az Operaház közönségforgalmi területeinek textíliáit vizsgálta. Minden olyan textil, amivel egy látogató találkozik a házban a kezei köré került, és meghatározta a felületüket, mintájukat, színüket. „Olyan színdinamikát akartam létrehozni, ami tagolja a teret, köszönti a látogatót és vezeti azon az úton, amin a bejárattól az auditóriumig halad. Így amikor belép a térbe, meleg színek, vöröses tónusok fogadják, és ahogy halad a lépcsőkön, vezetik őt a szőnyegek. A kiszolgáló területeken, mint például a ruhatár, átvált egy hidegebb tónusra, amely folyamatosan halad a nézőtér felé. A páholyfolyosókon is ezek a hideg színek jelennek meg, amik azt segítik, hogy a látogató elcsendesedjen, és készen álljon arra az élményre, ami az auditóriumban várja – magyarázza a szakember.

Nagyon kevés információ maradt fenn az eredeti textíliákról, ezért a tervezést egy kutatási folyamat előzte meg. A textilművész megvizsgálta a korábbi mintázatokat, alapanyagokat és technikákat, hogy a restaurált felületek minél hűebben tükrözzék az 1800-as évek textíliáit és mintáit. Ugyan a technológia ma már jóval fejlettebb, mint Ybl korában volt, a szakemberek mégis arra törekedtek, hogy természetes alapanyagokat, például pamutot, selymet és bársonyt, valamint tradicionális metódusokat használjanak a textíliák elkészítésekor. „Ezek az alapanyagok nemessé teszik az elkészült anyagokat, és így ez a nemesség együtt fog élni a ház többi részével” – teszi hozzá Révész Eszter.

Operaláz – Az Operaház titkai és újjászületése c. műsorról

Zoboki Gábor építész kalauzolásában az Operaház titkaiba és újjászületésébe pillanthatnak be a nézők a magyar televízió új, 2019 októberében indult építészeti magazinműsorában. Az Operaházat, Magyarország kiemelt kulturális épületét az eredeti – Ybl Miklós tervei szerint 1884-ben hátrahagyott –, korhű állapotának megfelelően állítják helyre. Az épületbe a legmodernebb színház-technológiai, akusztikai megoldásokat építik, így a felújítást követően a közönség egy nemzetközi szinten is kimagasló színvonalú, 21. századi kulturális intézményt vehet birtokba. A budapesti Operaház építészeti és kultúrtörténeti értékeit is megismerhetik az érdeklődők a havonta jelentkező sorozatból.

A budapesti Operaház a műfaj egyik utolsó megmaradt tanúépülete. Az Operaház felújítás munkálatai dandárja már a belső terekben zajlik, a szakemberek párhuzamosan végzik a régi műemléki felületek tisztítását, újrafestését az új szerkezetek építésével és a bútorozással.

„A belsőépítészeti koncepciót úgy lehet a legegyszerűbben megfogalmazni, hogy azt gondolkodási és alkotási fonalat szeretnénk felvenni és folytatni, amelyet Ybl 1884-ben lefektetett – mondja Simon Mónika, belső terek építésze. Ybl Miklós koncepciójában nagyon fontos volt a megérkezés dramaturgiája, ezért a térsorok egymásra épülnek a házban. Az utcáról belépve grandiózus élmény fogadja a betérőt. Érezheti, hogy egy másik világba érkezett, majd a főlépcsőn felemelkedve a szalonok világába csöppen. A páholy felé közeledve pedig lecsendesedik a tér, hogy felkészülhessen az auditóriumba való megérkezésre. Ez az élmény az idők során sok helyen elveszett, például a világítás és a színkezelés miatt, ezért a munkálatok során elsődleges feladat volt ennek rekonstruálása.

A tereket eredetiségük alapján négy csoportba sorolták a szakemberek. Az első, amelyek szinte teljes egészében eredeti állapotukban maradtak fenn, ezeknél csak apró változtatásokra, például a színhasználat összehangolására volt szükség. A következő térsort azok a helyiségek alkotják, ahol bár megvannak a műemléki terek, de a bútorok, textíliák és a világítás hiányosságai miatt nem az eredeti képüket mutatják, ezért nem lehetett elkerülni a nagyobb változtatásokat. Vannak olyan terek is, amelyek funkciója az idők során megváltozott. Ilyen például az eredeti pénztárok helye, ahol most kávézó, illetve bolt üzemel. A negyedik csoportot pedig azok a terek alkotják, amelyeket újonnan alakítottak közönségforgalmi területté, például a patkómosdót vagy a karzatlépcsőházat, amit a lift beépítése és az akadálymentesítés miatt teljesen át kellett alakítani.

Ybl Miklós korában az építészet és a belsőépítészet nem vált olyan élesen külön, mint manapság, hiszen a funkció, a forma, az üzenet, a szimbólumok és a terek megformálása egyetlen építészeti egységben található meg az épületben – mondja Zoboki Gábor építész. Belsőépítészeti szempontból ezért különösen fontosak a színek és a textúrák, a szakembereknek így az eredeti, különlegesen kialakított színharmóniát kellett lekövetniük.

„Az új elemek tervezése során arra törekedtünk, hogy ne sérüljön az Ybl által elképzelt színharmónia. Az idők során a színeket jelentősen torzították, ezért az eredeti állapot visszaállításához már a munka kezdetétől szükség volt a restaurátorok munkájára. Festő restaurátorok kutatták a díszítő festéseket, fal- és mennyezeti felületeket, a farestaurátorok a faszerkezetek eredeti színeinek visszaállításában, a textilrestaurátorok pedig a kárpitozás alapszíneinek meghatározásában segítettek. Az új belsőépítészeti anyagok válogatásakor aszerint jártunk el, hogy ugyanazokat az anyagokat, de ezeknek már a 21. századi technológiának megfelelő variációit használjuk” – magyarázza Haraszti Lívia építész.

Az Operaház felújításának egyik legösszetetteb feladata, hogy milyen bútorok kerüljenek vissza a ház közönségforgalmi területeire, ugyanis nagyon kevés eredeti bútor maradt meg. Számos olyan tér van az Operaházban, például a nagybüfé, ahova nem lehet az eredeti darabokat visszahelyezni, ezért a fennmaradt fotók alapján terveznek új bútorokat, összehangolva azokat a teljes ház szimbolikájával.

„Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miért kell új bútorokat tervezni, amikor a felújítás legfontosabb eszmeisége, hogy minél közelebb kerüljünk az eredeti állapothoz. A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk. Elképesztően kevés eredeti darab maradt meg Thék Endre hagyatékából, és vannak olyan terek, amelyeknek a tervdokumentációja sem maradt fenn. Vagyis elképzelni sem tudjuk, milyen bútorok lehettek ott – avatja be a nézőt Bella Gábor építész.

Az elmúlt század jelentős változásokat hozott az anyagokban, gyártástechnológiákban, az operalátogatás szokásaiban és a divatban. Emellett új funkciók jelentek meg a térhasználatban is. Ezekre a változásokra az eredeti bútorok nem adnak választ, ezért a restaurálást végző szakembereknek össze kell hangolniuk az eredeti szellemiséget a modern kor elvárásaival. Az új koncepció szerint az ülőbútorok egy-egy hangszerre próbálnak absztrakt formában reflektálni. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a zongora billenytűzete jelenne meg a kanapén, hanem a tömegképzéssel, az emelkedettséggel, a vonalvezetés finomságaival, vagy az aszimmetriával próbálták visszahozni a hangszereket.  Az asztalt ebben a kompozícióban egyfajta kottatartóként képzelték el. Ez a szimbolikus megközelítés egyáltalán nem idegen az Ybl féle operavilágtól, a tervezők pedig a színekben is a belsőépítészeti koncepciót követték.

Operaláz – Az Operaház titkai és újjászületése c. műsorról

Zoboki Gábor építész kalauzolásában az Operaház titkaiba és újjászületésébe pillanthatnak be a nézők a magyar televízió új, 2019 októberében indult építészeti magazinműsorában. Az Operaházat, Magyarország kiemelt kulturális épületét az eredeti – Ybl Miklós tervei szerint 1884-ben hátrahagyott –, korhű állapotának megfelelően állítják helyre. Az épületbe a legmodernebb színház-technológiai, akusztikai megoldásokat építik, így a felújítást követően a közönség egy nemzetközi szinten is kimagasló színvonalú, 21. századi kulturális intézményt vehet birtokba. A budapesti Operaház építészeti és kultúrtörténeti értékeit is megismerhetik az érdeklődők a havonta jelentkező sorozatból.